Sammallahdenmäki bronzkori temetője

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Sammallahdenmäki bronzkori temetője

Sammallahdenmäki

Adatok

Ország

Finnország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

1999

Sammallahdenmäki bronzkori temetoje Lappi község Kivikylä falujában (Satakunta) található régészeti lelet, mely 1999 december 4 óta szerepel az UNESCO világörökséglistáján, mint mint elsõ Finnországban található kimagasló értékû régészeti egység. A lelõhelyet, mint Finnország és egész Skandinávia legjellemzõbb bronzkori kultúrátját megtestesítõ helyszínt választották ki. A hatalmas (körülbelül egy kilométer átmérõjû) területen fellelt bronzkori lelet a környezõ zúzmótakarós sziklás tájjal együtt értékes egységet képvisel.

[szerkesztés] Sammallahdenmäki

A temetõ Satakunta közigazgatási egység Lappi község Kivimäki falujának határában helyezkedik el. A sekélyvízû Saarnijärvi tó partmenti szikláin 33 kõhalom található. Ezek a kõhalmok a bronzkorban (1500–500 i.e.) Nyugat-Finnországban elterjedt skandináv bronzkultúráról árulkodnak. E kultúra hatására a partvidéken új temetkezési szokás alakult ki: a halottakat kõbõl készített halmokba temették. A halmokat gyakran a tengerparti magas sziklákon emelték. A ma már teljesen benõtt Saarnijärvi a bronzkorban nyílt tengeröböl volt, melynek vízszintje a mainál majd 30 méterrel magasabban hullámzott.

A helyi lakosoknak már régóta tudomásuk van a kõhalmokról. Az elsõ írásos feljegyzés létezésükrõl 1878-ban készült, 1891-ben pedig vizsgálatokat folytattak. Ekkor négy halmot tártak fel, köztük a Skandináviában ritka Templompadlónak elnevezett négyzetalaprajzút, és az árokszerû Furulyasírt. Szerkezetük miatt mindkettõt sírhalomnak sorolták be. Az 1891-es ásatáskor tárgyakat nem találtak. Hosszú szünet után a Sammallahdenmäki sírhalmok feltárását 2002 nyarán a Museovirasto (Műemlékvédelmi Hivatal) vezetésével folytatták, amikor nyolc sírhalmot vizsgáltak meg. Ezek közül hatban égett emberi csontokat találtak, ami azt bizonyítja, hogy a holtakat elégették. Egy sírhalomban két kõkoporsót leltek, az egyikben égett csontokon kívül bronzból készült karkötõdarabot is találtak.

[szerkesztés] Kormeghatározás, feltárás munkamenete

Radiokarbon kormeghatározás eredményeként megállapították, hogy a magasabban fekvõ sírhalmok keletkezési ideje 1300-1000 i.e. tehetõ. Ezen sírhalmoktól alacsonyabban elhelyezkedõ kõkoporsós temetkezõhely a feltárt leletbõl a legfiatalabb, keletkezése i.e. 170- i.u 82 közé tehetõ. Ezt a mérést a sírban talált karkötõdarab jellemzõi is alátámasztják.

2003—2004 nyarán Sammallahdenmäki temetõjétõl délre elhelyezkedõ, a fiatalabb sírhelyekkel egyidõs lakóterületet vizsgálták meg. Az ásatások során agyagedénydarabok, égett állati csontok, kevés bronz és csiszolt kõtárgy került a felszínre. A tûzrakóhely feltárásakor megégett árpa- és bûzaszemeket is találtak. Ezen a területen több, valószínûleg háztartópillérmaradványt leltek, melynek alapján lehetségesnek tartják, hogy itt lakóház volt akkoriban.

Finnország éghajlata a bronzkor idejében a mainál enyhébb volt, a középhõmérséklet pár fokkal magasabb értéket mutatott; a tölgy, a szil és a hársfa is megélt ekkor Satakunta területén. A szárazföld emelkedése a mainál aktívabb volt, a táj gyorsan változott. A tengerszint Raumánál kb 30 méterrel magasabb volt, a bronzkor végén ez az különbség már csak kb 20 méter. Az itt élõ emberek állattartáson kívül halászatból, madarászatból és vadászatból tartották el magukat. Ebben az idõben kezdetleges módszerekkel elkezdõdött a föld megmûvelése.

"Furulyahossz" temetkezési hely baloldali kőkoporsója

[szerkesztés] A régészeti leletek védelme

A lelõhelyet régészeti törvény védi. Eszerint a lelõhely teljes területén ásatás, befedés, változtatás, sérülést okozó (vagy okozható) tevékenység végzése, bármilyen tárgy vagy rész eltávolítása tilos. Sammallahdenmäki régészeti lelõhelye teljes egészében magánterületen fekszik.

[szerkesztés] Mesebeli lények temploma

Templomalapnak elnevezett négyzetalakú sírhely

A helyi hiedelem szerint a sírhalmok közül a legismertebb, Kirkonlaattia(templomalap) keletkezésének története: "Ezen a területen régen mesebeli lények laktak. Amikor aztán keresztény hitűek érkeztek ide, elkezdődött a versengés, melyik maradjon. A vitát közös döntés szerint úgy akarták eldönteni, hogy mindkét nép templomot épít, amelyiknek a harangja előbb megszólal, az legyen a győztes. A munka megkezdésekor a keresztények elsőként két oszlopot emeltek, a harangot közéhelyezték, majd harangszóval hirdették a templom készülését. A mesebeli lények a harangszót hallva munkájukat félbehagyva dúlva-fúlva távoztak a vidékrõl." (Lappiból 1878-ban gyűjtött és lejegyzett történet)