Radetzky-osztály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Típus | csatahajó |
| Hosszúság | 138,8 m |
| Szélesség | 24,5 m |
| Árbocmagasság | ? m |
| Merülés | 8,1 m |
| Vízkiszorítás | 15.000 t |
| Hajtómű | 12 db Yarrow tűzcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, 2 db hajócsavar |
| Tüzelőanyag | 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj |
| Sebesség | 20 csomó |
| Fegyverzet | 4 db 30,5 cm-es H 45-ös ágyú; 8 db 24 cm-es H 45-ös ágyú; 20 db 10 cm-es H 50-es gyorstüzelő ; 6 db 7 cm-es H 45-ös gyorstüzelő |
| Páncélzat | Övpáncél: 230 mm, Fedélzet: 48 mm, Lövegtornyok: 250 mm, Parancsnoki torony: 250 mm |
| Legénység | 1087 fő |
| Vízrebocsátás | 1910. - 1911. |
A Radetzky csatahajóosztály mindhárom tagját a Stabilimento Tecnico Triestino készítette. Az osztály tagjai: az SMS Erzherzog Franz Ferdinand, az SMS Radetzky és az SMS Zrínyi. A három csatahajót a korszak legnagyobb és legerősebb csatahjóinak szánték, de az építésük elhúzódása, valamint a csatahajóépítés terén bekövetkezett gyors és óriási haditechnikai fejlődés miatt csak pre-dreadnought-ok lettek. A három csatahajóra már Erzherzog-osztály építésekor (1905.) felmerült a tervbevétele, de 1908. februárjának végén terjesztett elő javaslatot a Tengerészeti Szekció Hivatala. 1911-ben az az SMS Erzherzog Franz Ferdinand volt a flotta zászlóshajója. A Balkáni háborúk idején a hajóosztály mindhárom egysége az Ión-tengeren volt. Az I. világháború alatt a Radetzky osztály a II. csatahajóosztály tagjai voltak. 1915. május 23-án részt vettek az olasz partok lövésében.
