Praxiphanész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Praxiphanész, Praxiphanés, Praxiphanes (Mütiléné, Leszbosz szigete, Kr. e. IV-III. század) Görög grammatikus
Theophrasztosz tanítványai közé tartozott. Később, valószínúleg még mestere halála, azaz Kr. e. 288-286 előtt Rodoszon maga is iskolát alapított (egyes feltevések szerint innen is származott). Filozófiai álláspontját epikureus oldalról bírálták; de filozófiai tevékenysége másodlagos. Munkássága fő területét a grammatika teszi ki, ennek okán később a „legelső grammatikusnak" nevezték. Műveit csak címek, illetve néhány töredék alapján ismerjük. „Peri poiétón" (A költőkről) című, párbeszédes formában megszerkesztett műve, amelyben Platónt és Iszokratészt szerepeltette, Kallimakhosz bírálatát vonta magára („Prosz Praxiphané, azaz Praxiphanész ellen). Ezen kívül alapos kommentárokat írt egyes költői művekhez, így Homérosz „Iliász„-ához, a hésziodoszi „Munkák és napok"-hoz, valamint Platón „Timaiosz" című dialógusához. Munkásságában kiemelkedő helyet foglalt még el a „Peri poiématón" (A költeményekről) és a „Peri philiasz" (A szeretetről) című műve.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Based on work by 