Nigidius Figulus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nigidius Figulus, Publius (?, Kr. e. 100 körül - Kr. e. 45), római teológus, természettudós, grammatikus.
Hatalmas műveltsége és sokirányú érdeklődése miatt Varro mellett emlegetik. Cicero barátja volt, akit támogatott a Catilina-összeesküvés leverésében. Később senator lett, Kr. e. 58-ban praetor. A polgárháborúban Pompeius oldalán harcolt, emiatt Julius Caesar száműzetésbe küldte, ott is halt meg. Több természettudományi, illetve teológiai művéből maradt fenn töredék, ezek egy része a jóslás és az okkult tudományok iránti érdeklődéséről árulkodik. Feltehetőleg ez is közrejátszott abban, hogy korában mágus hírében állt. A kortársak és az utókor értékelésében a püthagoreus kör egyik legjelentősebb alakja, Cicero „Timaios" című művének elején a püthagoreus filozófia megújítójának nevezi. A Nigidius Figulus püthagoreizmusáról szóló adataink közvetettek, legfeljebb egyéb megmaradt töredékeiből következtethetünk pontosabban világnézetére. A „Commentarii grammatici" (Grammatikai kommentárok) eredetileg kb. 29 fejezetének fennmaradt részei fonetikai, helyesírási, nyelvtörténeti és mondattani problémákat tárgyalnak. Foglalkozott szinonimikával is, s erős érdeklődést mutatott a különleges szóképzések iránt.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
Based on work by Popszes, 