Fonetika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- fonetika
- fonológia
- morfológia
- szintaxis
- szemantika
- lexikai szemantika
- stilisztika
- pragmatika
- Alkalmazott nyelvészet
[szerkesztés] A fonetika mibenléte
A fonetika a beszédhangok tudománya, a nyelvészet egy részterülete. Az egyes hangok jellegével és képzésével foglalkozik, szemben a fonológiával, ami a hangrendszerek és a hangokból álló nyelvi egységek, a fonémák tudománya. A nyelvi elemzésnek ezen a szintjén a jelentés vizsgálata (a szemantika) még nem merül fel.
[szerkesztés] A fonetika tárgya
A fonetika az ember által ténylegesen kiejtett beszédhangokkal foglalkozik. Míg az írott nyelvek és az ábécék (nyilvánvalóan) szorosan kötődnek a beszédhangokhoz (legalábbis általában), a fonetikusokat jobban érdeklik maguk a beszédhangok, mint a lejegyzésükre használt jelek. E kettő között azonban olyan szoros a kapcsolat, hogy a jelek tudományát (pontosabban: a szemiotikát) számos szótár a fonetika egyik részterületeként tartja számon.
[szerkesztés] A fonetika jelentősége
[szerkesztés] A fonetika kapcsolata más tudományokkal
- A fonetika és a pszicholingvisztika
- A fonetika és a neurolingvisztika
- A fonetika és az anatómia
- A fonetika és a fizika
[szerkesztés] A fonetika részterületei
A fonetikának négy fő ága van:
- artikulációs fonetika, ami az ajkak, a nyelv és a többi hangképző szerv helyzetével és mozgásával foglalkozik,
- akusztikus fonetika, amely a hanghullámok tulajdonságait vizsgálja,
- percepciós fonetika, amelynek tárgya pedig a beszédészlelés,
- alkalmazott fonetika.
[szerkesztés] A fonémák mibenléte
A Nemzetközi Fonetikai Szövetség (IPA) több száz különféle beszédhangot tart számon és jelöl nemzetközi fonetikai ábécéjében.
[szerkesztés] A beszéd élettani alapjai
[szerkesztés] A beszélőszervek és működésük
- A tüdő és a légzés
- A gége
- A hangszalagok
[szerkesztés] A hallás szervei és a hallás folyamata
- Külsőfül
- Középfül
- Belsőfül
[szerkesztés] A beszédhangok képzése és osztályozása
Az emberi hangképző szervek által előállítható hangokból a különböző nyelvek nagyon eltérő mennyiséget használnak. A nyelvekben 2 (abház) és 55 (szedang) közötti magánhangzó és 6 (rotokasz) és 117 (!xu) közötti mássalhangzó fordul elő. Az egyazon nyelvben felhasznált fonémák teljes száma lehet akár csak 10, mint a pirahã nyelvben, 11, mint a rotokasz nyelvben (melyet Pápua Új-Guineában beszélnek), vagy 12, mint a hawaii nyelvben; vagy lehet akár 141 is, mint például a !xu nyelvben (amelyet Dél-Afrikában, a Kalahári sivatagban beszélnek). Ezek között lehetnek ismerős hangok, mint a /t/, /s/ (magyar sz) vagy /m/; és lehetnek számunkra egészen szokatlanul képzett hangok (lásd még: csettintő hangok, hangképzés, levegőáramlási mechanizmusok).
[szerkesztés] A magyar beszédhangok képzése és osztályozása
A magyarban 14 magánhangzó- (a á e é i í o ó ö ő u ú ü ű) és 24 mássalhangzó-fonéma (b c cs d dzs f g gy h j k l m n ny p r s sz t ty v z zs) van, melyek közül jó néhánynak számos allofónja létezik. Mindez merőben eltér a latin ábécén alapuló köznapi értelmezéstől, mivel az ly betű nem jelöl más hangot, mint a j, a dz fonológiailag nem tekintendő hangnak, csak hangkapcsolatnak; az idegen szavakban szereplő q, w, x, y betűknek pedig nincs önálló megfelelőjük a magyar hangrendszerben.
[szerkesztés] A fonetikus írás
[szerkesztés] A beszélt és az írott nyelv
[szerkesztés] A beszélt nyelv tulajdonságai
[szerkesztés] Megakadásjelenségek
[szerkesztés] A lazító jelenségek mibenléte és típusai
- Alkalmazkodás (Asszimiláció)
Szomszédos szegmentumokat érintő
Igazodás
Hangszalagműködés szerint
Képzéshely szerint
Képzésmód szerint
Ajakműködés szerint
Hasonulás
Részleges
Zöngésség szerint
Képzéshely szerint
Teljes
Hangtani kötöttségű
Alaktani kötöttségű
Kölcsönös (összeolvadás)
Hangtani kötöttségű
Alaktani kötöttségű
Távolabbi szegmentumokat érintő
Hangrend
Hangrendi harmónia
Illeszkedés
Távhasonulás
Helycsere (metatézis)
- Redukció
Rövidülés
Magánhangzó-rövidülés
Mássalhangzó-rövidülés
Magánhangzó-centralizáció
Mássalhangzó-redukció
- Törlés
Részleges
Teljes
Magánhangzó-törlés
Szinkópa (Horger-törvény, kétnyíltszótagos tendencia)
Elízió
Mássalhangzó-törlés
Csonkulás
Szekvenciazsugorodás
Fúzió
Egyszerejtés (haplológia)
[szerkesztés] A feszítő jelenségek mibenléte
[szerkesztés] Az írott nyelv tulajdonságai
[szerkesztés] Szupraszegmentális hangtan
- Hangerő
- Hangsúly
- Hangmagasság
- Hanglejtés
- Beszédtempó, beszédritmus
- Beszédszünet
[szerkesztés] A beszédhibák mibenléte, fajtái
[szerkesztés] A fonetika története
[szerkesztés] Általános fonetika
A fonetika kialakulása szorosan összefügg a hangalakjelölő írás megjelenésével, hiszen a fogalomjelölő írással ellentétben a hangalakjelölő írásfajták használata már feltételez bizonyos szintű ismereteket a beszédhangokkal kapcsolatban. Minél részletezőbbé válik a hangalakjelölő írás az idők folyamán, és a kezdetleges szótagírásból kialakulnak a fejlettebb változatok, annál magasabb szintű ismereteket valószínűsíthetünk ezen a szakterületen.
A hangírás teljes egészében elsőként a görögöknél vált ismertté, akik már megkülönböztették a magánhangzókat és a mássalhangzókat is. A műveltség sok más területéhez hasonlóan a rómaiak a hangalakjelölő írásról származó ismereteket is átveszik a görögöktől. Továbbfeljlesztik a képzési mozzanatokról szóló ismeretanyagot, és latinra fordítják a szakkifejezéseket.
Az ígéretesnek látszó kezdetek után a fonetika ismeretanyaga a középkor éveiben alig gyarapodik. Hosszú évszázadok alatt a dán Jakob Madsen munkája az egyetlen (1586), amely ezzel a témakörrel foglalkozik.
Érdekességként megemlítném, hogy a szanszkrit fonetika legrégebbi ismert emléke, amely az ie. 6. századból származik, sok szempontból túlszárnyalja az ókori görögök és rómaiak kutatásainak eredményeit.
[szerkesztés] A magyar nyelv fonetikája
[szerkesztés] A fonetika megoldandó kérdései
- Az érzelmek kifejeződése a szegmentumok és a szupraszegmentumok szintjén
- A beszédhangok akusztikai elemzése nők, férfiak és gyermekek beszéde alapján
- A nyelvjárási beszédhangok, hangkapcsolatok és hangosok elemzése
- A beszéd reprezentációja az agyban
- A beszédtempó és a beszéddallam összefüggései
- A beszéddallam és a hangsúlyviszonyok összefüggései
- Koartikulációs folyamatok a spontán beszédben
- Koartikulációs jelenségek percepciós vizsgálata
- A dialógusok fonetikai elemzése
- Hangmagasság- és intenzitásváltozás a hangsúly észlelésében
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Szakirodalom
- Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya, Osiris Tankönyvkiadó, Budapest, 2004
- Kassai Ilona: Fonetika, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1998
Based on work by 