Nekrózis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nekrózis -necrosis- (a görög Νεκρός = halott szóból ered)) egy szerv, szövet sejtjeinek nem programozott sejthalálát takarja, ellentétben az apoptózissal, amely programozott sejthalált jelent. A nekrózis kialakulásának több oka is lehet: sérülés, fertőzés, tumor, infarktus vagy gyulladás.

[szerkesztés] Morfológiai alapjelenségek

A nekrózist alapvetően két folyamat indítja el, a sejt enzimatikus elemésztése és a fehérjék denaturációja. Ezek több következménnyel is járnak. Először a fehérjék kicsapódása miatt a citoplazma tejüvegszerűvé, homogénné válik, vakuólák keletkeznek benne és a glikogén mennyisége is láthatóan csökken. A sejtmembrán károsodása miatt egyes enzimek mennyisége a szérumban megemelkedik: SGOT (Szérum glutamát-oxálacetát transzamináz), LDH (Laktát dehidrogenáz), CK (Kreatin kináz).

A szövettanban általánosan használt festéssel (pl. hematoxilin-eozin) a citoplazma a benne található nagy mennyiségű RNS miatt bazofil, azaz sötétes képet ad, ami nekrózis során megszűnik. Az RNS lebomlik, így a plazma eozinofillá, világos pirossá alakul át.

A sejtmag szerkezete is jelentősen megváltozik. A kromatin állománnal a következők történhetnek:

Karyolysis: a DNS-t felbontják az alacsony pH miatt aktiválódó DNS-bontó enzimek
Karyopicnosis: a sejtmag zsugorodik, a DNS bazofil masszává tömörül
Karyorrhexis: az összetömörült sejtmag fragmentálódik

Az apoptózis és a nekrózis elkülönítése a sejtek DNS-ének agaróz gélen való méret szerinti elválasztása alapján történik. Az apoptotikus sejtek DNS-e ilyen gélen létraszerű alakot vesz fel, azaz majdnem minden méretben megtalálhatók a DNS fragmentek; míg a nekrotikus sejt DNS-e nem mutat ilyen felosztást, ami az örökítő anyag véletlenszerű, programozott folyamatoktól mentes felbomlásának tudható be.

Azonban a necrosis csak a kiváltó ok bekövetkezte után 12 órával ad fénymikroszkópban is látható képet. Ekkor felismerhető egy centrális, elhalt rész; egy vérzéses szegély (haemorrhagiás zóna); egy leukocytás elhatárolódás és a fagociták rétege.

[szerkesztés] Nekrotikus mintázatok

Egy szövet vagy szerv elhalt sejtjei eltérő nekrotikus mintázatokat vehetnek fel.

Koagulációs nekrózis: például szívinfarktusban
Kollikvációs nekrózis: például artériás elzáródás hatására a központi idegrendszerben, lúgok vagy fertőzés hatására más szervekben
Üszkösödés
Zsírnekrózis: a hasnyálmirigyben a külső elválasztású mirigysejtekből kiszabaduló zsirbontó enzimek hatására történő Ca-szappanok keletkezésével járó speciális nekrózis típus.
Fibrinoid nekrózis: általában kisebb erek falában immunkomplexek, komplement faktorok által kiváltott gyulladás károsítja az erek falát, fibrinhez hasonló amorf anyag lerakódását segítve elő.
Sajtos nekrózis

[szerkesztés] A gyógyulás

A szöveti gyógyulás többféle is lehet:

Teljes gyógyulás (restitutio ad integrum)
Sarjszövetes pótlás (granuláció)
Anyaghiány, fekély (ulcus), sipolyozás (fistula) vagy üregesedés (caverna) alakul ki
Disztrófiás meszesedés (például kalcifikáció)
Kötőszövetes szervülés (organizáció) és hegesedés (cicatrix)

[szerkesztés] Források

Pathológia jegyzet (Dr. Szakáll Szabolcs)
A pathologia alapjai (Kumar, Cotran, Robbins, 1992, Semmelweis Kiadó, ISBN 9638154233)
Histopathologiai gyakorlatok (Dr. Nemes Zoltán, 2005, Debrecen, DEOEC)