Merkava
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Izraeli Merkava Mk-III LIC |
|
| Merkava מרכבה |
|
|---|---|
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 (vezető, parancsnok, irányzó, töltő) |
| Hosszúság | 7,6 m |
| Szélesség | 3,72 m |
| Magasság | 2,66 m |
| Tömeg | 63 tonna (I és II) 65 tonna (III és IV) |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | titkos |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 105 mm-es L7 ágyú 50 lőszerrel (I és II) 1 db 120 mm-es sima csövű ágyú 48 lőszerrel (III és IV) LAHAT páncéltörő rakéta |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db 7,62 mm-es löveggel párhuzamosított géppuska (I-III) és/vagy 1 db 12,7 mm-es löveggel párhuzamosított géppuska (IV) 2 db 7,62 mm-es géppuska 1 db 60 mm-es aknavető |
| Mozgékonyság | |
| Motor | MTU/GD 883 dízel-motor 900 LE (I, II) 1,200 LE (III) 1,500 LE (IV) |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 60 km/h; terepen 55 km/h |
| Teljesítmény-tömeg arány | 14 LE/tonna (I,II) 18 LE/tonna (III) 23 LE/tonna (IV) |
| Hatótávolság | 500 km |
Merkava (héberül: מרכבה (
מרכבה), 'Kocsi') az Izraeli Védelmi Erőknek a Israel Military Industries által gyártott harckocsi-családja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelme
[[Izrael] 1970-ben úgy döntött, hogy saját harckocsi fejlesztésébe kezd, miután (akkoriban) egyetlen állam sem volt hajlandó modern harcjárműveket eladni nekik. Egészen addig főleg második világháborús, vagy közvetlen az utáni harckocsitípusokkal harcoltak, elsősorban Shermanokkal, amelyeket a legkülönbözőbb helyekről szereztek be és amelyeket igen sokféle képpen alakítottak át (további főbb típusok a Franciaországtól vásárolt AMX-13 könnyű harckocsik, majd később a Centurion mellett az amerikai M-48 Patton). Az 1960-as évek második felében a britek a Cheftain harckocsi fejlesztéséhez szükséges pénz egy részét az éppen leváltani készült Centurion harkocsik Izraelnek való eladásából kerítette elő (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eredetileg az izraeliek is beszálltak a Cheftain fejlesztésébe, és az egyezség szerint ők is vásároltak volna a Cheftain-okból, de Anglia a közel-keleti politikai nyomásra 1969-ben felmondta a szerződést - ezután merült fel a saját harckocsi fejlesztése). Miután az Izraelt körülvevő arab államok a Szovjetuniótól jelentős mennyiségű modern harckocsit és páncéltörő fegyvereket vásároltak, az elavult típusok továbbfejlesztése nem tűnt megoldásnak és egy teljesen új, kizárólag a helyi viszonyoknak megfelelő harcjármű fejlesztésébe kezdtek. 1973-ban, a Jom kippuri háborúban az zsidó állam harckocsierői jelentős veszteségeket szenvedtek az arab harckocsik és drótvezérlésű páncéltörő rakétái által. Mivel az ország hadrafogható népessége korlátozott (főleg a környező államok seregeinek a létszámát figyelembe véve), az új harckocsi fejlesztésénél különösen nagy figyelmet fordítottak a személyzet biztonságára. Eredetileg azt tervezték, hogy a rendelkezésre álló alkatrészekből, eszközökből hoznak létre egyfajta öszvér járművet, de hamarosan rájöttek, hogy ez nem jelent megoldást a legtöbb kérdésre, tehát egy, az alapjaitól új járművet kell tervezniük. Mivel a harcjárműre nagy szükség volt (bár kaptak/vettek amerikától M-60 harckocsikat, csak viszonylag kis számban, és nem volt biztos az utánpótlás), ezért úgy döntöttek, hogy "teleszkópos fejlesztést" alkalmaznak, vagyis a prototípust már azelőtt elkezdik sorozatban gyártani, hogy elvégeznék a teljeskörű tesztelést, és az esetleges változtatásokat menet közben végzik el (ez nagyban hasonlít a második világháború vége felé a németek által alkalmazott módszerhez azzal a különbséggel, hogy a németeknek a nyersanyaghiánnyal is meg kellett küzdeniük). Az egyik első döntés a Jom kippuri háború után az volt, hogy a meghajtást harckocsiknál szokatlan módon a jármű elejébe helyezték át, amely szemből való találat esetén plusz védelmet nyújt a személyzetnek. A védelmet továbbá egy úgynevezett "üreges páncélzat" (spaced armour) segítségével növelték, melynek lényege, hogy a páncélzatban előre kiképzett üregek vannak (gyakorlatilag két páncélréteg között egy rés található), amelyek jelentősen csökkentik a HEAT lövedékek hatását. A védelem növelésére továbbá alacsonyra tervezték a járművet, és mindenhol döntöttre alakították ki a páncélzatot. Az első változatot a már kipróbált 105 mm-es, huzagolt csövű L7-es löveggel szerelték fel, amelyet megtalálhatunk számtalan korabeli harckocsin is - pl. a korábban már említett M-60A1 és A3 harckocsikon is. Érdekesség, hogy a harctér hátsó részét, ahol normális helyzetben lőszert tárolnak, egyben képes gyalogos katonák befogadására is, amennyiben a lőszert kipakolták onnan. Így a Merkava mondjuk egy bekerített egység kimentésénél maximum 9 főt tud magával vinni.
[szerkesztés] Merkava Mk 1
A Merkava Mk1-et 1979-ben állították rendszerbe, és igen sikeresnek bizonyult, mikor 1982-ben összecsaptak a Szíriai T-72-esekkel, ami az akkori legfejlettebb szovjet harckocsi volt. Ugyanakkor a harcok alatt gyűjtött tapasztalatokkal felvértezve nekiláttak a következő generáció megalkotásának, mely elsősorban új tűzvezetőrendszert kapott, kiegészítő páncélzattal látták el a páncéltörő rakéták ellen, és egy 60 mm-es aknavetőt helyeztek el a harctérben, amellyel a legénység a fedezékbe (dombok vagy épületek mögé) bújt páncélelhárító gyalogság ellen harcolhatott hatékonyan, az aknavető maximális hatótávolsága 2,7 km.
[szerkesztés] Merkava Mk 2
Az új, Mk2-es változat 1983-ban jelent meg. Az Mk2-nek négy alváltozata van, melyek a folyamatos fejlesztéseknek megfelelően egymásra épülnek: az Mk 2.A az alapváltozat, az Mk 2.B fejlettebb tűzvezető rendszert és infravörös éjjellátó rendszert kapott, az Mk 2.C tornyának tetőpáncélzatát megerősítették a fentről jövő támadások elleni védekezésül, az Mk 2.D pedig további kiegészítő páncélzatot kapott a toronyra és a testre.
[szerkesztés] Merkava Mk 3
A Merkava Mk.3 változata 1990-ben állt szolgálatba. A Merkava Mk.2-höz viszonyítva új felfüggesztési rendszert kapott, új, 1200 LE-s motorral és új sebességváltóval. A főfegyverzetet 120 mm-esre növelték, a páncélzatot moduláris rendszerűvé alakították át.
A főfegyverzete a Rheinmetall által kifejlesztett 120 mm-es sima csövű löveg, amelyet az Abrams M1-esnél alkalmaztak, az Egyesült Államokban licenc alapján gyártják, M256 jelzéssel. Az izraeliek ezt a licencgyártmányt szerelik a Merkavába. A lőszerkészlet 50 darab a löveghez és 10 000 db a három 7,62 mm-es géppuskához. A 60 mm-es aknavető megmaradt.
A torony hidraulika-rendszere túl sérülékeny és esetenként tűzveszélyes volt az Mk. 2 változatnál, ezért azt teljesen elektromosra cserélték, így jelentősen növelték a harckocsi túlélőképességét. A lövegkezelő és a parancsnok is kezelheti a torony irányzóberendezését.
A védelem részét képezi a korszerűsített páncélzat, amelyet modulszerűen alakítottak ki. Ez nemcsak erősebb, mint az Mk.1-es és Mk.2-es páncélzata, de a sérült részek a harctéren is cserélhetők, ezzel egyszerűsítve a javítást. A test elülső részét ellátták kiegészítő páncélzattal, ami védelmet nyújt még a legkorszerűbb, felülről támadó lőszerek ellen is. A láncszemekből álló „szoknya" a torony alsó felén a becsapódó HEAT lövedékek ellen véd, mivel a lánccal való érintkezéskor a lövedék idő előtt robban, így nem károsítja a tornyot. A futógörgőket és a lánctalpat kötényezés óvja. A védelemhez tartozik még az Amcoram LWS-2 típusú lézerbesugárzás-jelző berendezés, amelynek figyelmeztetőpanelje a parancsnok munkahelyénél található. Az ABV védelmet kiegészítették egy légkondicionáló, illetve légszűrő berendezéssel is.
A tűzvezető rendszert az Electro-Optis (EI-Op) gyártja. A Knight Mk III. nevű rendszer magában foglalja a torony és a löveg irányítását, és lehetővé teszi, hogy mozgó célpontra tüzeljenek, miközben a Merkava is mozgásban van. A lövegcső vízszintes és függőleges síkban is stabilizált. A lövegkezelő munkahelyén hőképes és nappali irányzék áll rendelkezésre, amely a löveggel együtt mozog. A célzókészüléket felszerelték lézeres célmegjelölő és távolságmérő berendezéssel. Az Elbit által készített automatikus célkövető rendszer képes önállóan célra tartani, az infra- vagy hagyományos kamerák által közvetített képek alapján. A parancsnokot ellátták egy képernyővel, amely a lövegkezelő által látott képet is közvetíti.
Az Mk.3-ast egy olyan fejlett, nappali és éjszakai, stabilizált, körkörös kilátást biztosító berendezéssel látták el, amely lehetővé teszi a célok biztos felderítését.
A tankot egy AVDS-1790-9AR típusú dízelmotorral üzemeltetik, ez a Teledyne Continental Motors gyártmánya. A léghűtéses motor 1200 LE-t ad le. A váltómű is új, az Ashot, az IMI leányvállalata fejlesztette ki. A harckocsi 1400 liternyi üzemanyagot szállíthat.
[szerkesztés] Merkava Mk 4
A legutóbbi fejlesztés, a Merkava Mk4. szinte minden porcikájában mutat valami újat. Még erősebb, immár 1500 lóerős motor került beépítésre, tovább erősítették a páncélzatát, kiemelt figyelemmel a felülről jövő támadásra (ez itt elsősorban az új, felülről támadó páncéltörő rakéták elleni védelemre szolgál, de ugyanúgy hatásos a levegőből támadó harci járművek tüze ellen). Új ágyút is kapott, amely magasabb nyomás elviselésére képes, új, nagyobb hatásfokú lőszer használatát lehetővé téve. Az ágyúhoz háromféle lőszert rendszeresítettek, az M711 APFSDS-T (leválóköpenyes szárnystabilizált nyíllövedék - nyomjelzővel) páncéltörő lövedéket, az M325 HEAT-MP-T (többfeladatkörű robbanólövedék - nyomjelzővel) kettős célű lövedék és az M324 TPCSDS-T (leválóköpenyes kúpstabilizált gyakorlólövedék - nyomjelzővel) gyakorlólőszert, de lehetőség van bármilyen szabvány 120 mm-es NATO lőszer használtára is. A löveg töltését egy 10 lőszert befogadó, elektromos működtetésű automata revolvertár végzi. További újdonság, hogy lehetővé tették ágyúcsőből indítható rakéta használatát, a hozzá kifejlesztett az új "LAHAT" lézervezérlésű páncéltörő rakéta segítségével (a LAHAT egyébként némi átalakítással használható az amerikai M1A1/A2 és a német Leopard 2A5/A6 harckocsiknál is). Az új torony érdekessége, hogy csak egy felső csapóajtót hagytak meg, a parancsnokét. Az Mk4-et 2001-ben kezdték el gyártani, és 2002-ben gördült ki az első példány a gyártból, az IDF 2004-ben rendszeresítette.
[szerkesztés] Típusváltozatok
Ahogy az Al-aksza Mártírjai a városokba szoírtotta a fegyveres konfliktusokat Izrael területén, úgy szükség lett néhány speciálisan városi harcra kialakított Merkavára. A módosításokat a harcoló alakulatoknál dolgozó szerelők is elvégezhetik.
[szerkesztés] Merkava 3 LIC
This is a Merkava 3 Baz tank fitted for urban warfare. The LIC designation stands for Low Intensity Conflicts. The LIC model is equipped with an internal co-axial M2 Browning 0.5 machine-gun, enabling the crew to use heavier firepower than a medium calibre machine-gun but lighter than cannon shells, without being exposed to the enemy's fire. The tank also has extra protection against grenades and netting that protects the optics and ventilators. Marking poles and a rear camera have been installed to allow better navigation in narrow streets.
[szerkesztés] Merkava mentő harcjármű
Számos Merkava mentőjárművé lett átalakítva. A jármű hátsó felét alkalmassá tették sebesült katonák szállítására és életmentő eszközökkel látták el.
A legfőbb jellemzője a nagy páncélvédelem és a hátrafelé nyíló ajtó, ami lehetővé teszi a sebesült katona gyors evakuálását tűz alatt is, míg a személyzet továbbra is használhatja a géppuskákat és az ágyút.
[szerkesztés] Merkava műszaki mentő harcjármű (ARV)
A Merkava ARV Nam'mer (Héber nyelven Tigris) egy Merkava alvázra épült műszaki mentő harcjármű, amelyet képessé tettek sérült tankok vontatására, valamint pótalkatrészek szállítására.
[szerkesztés] Merkava based APC/IFV
Israel developed a heavy APC/IFV based on the Merkava chassis called Nemmera ("tigress" in Hebrew, but also an acronym based on "nagmash" ("APC") and "Merkava"), but only produced a platoon's worth, due to the cost and the need for Merkava hulls for the tank versions.[1] Following Operation Rainbow and the vulnerability of M-113 and Stryker APCs, the IDF decided to push forward the Nemmera program.
On February 15, Ma'ariv reported that a running prototype was fielded by the Givati Brigade and is equipped with a heavy machine-gun, which is controlled and loaded from within the vehicle. It was also decided to rename the vehicle from Nemmera to Nammer ("Tiger").
[szerkesztés] Merkava alapú önjáró löveg
A Soltam 1984-1986 között két prototípusát készítette el a Sholef nevű 155mm-es önjáró lövegnek. A 45 tonnás harcjármű egy hosszú 52-es kaliberű ágyút hordozott, amivel több mint 40km-es távolságra volt képes hatásosan tüzelni, illetve mozgásból direkt tűzcsapást mérni. Soha nem került gyártásba. [1]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Ariete | Arjun | Challenger 2 | K1 | Leclerc | Leopard 2 | M1 Abrams | M-84 Merkava | PT-91 Twardy | T-80 | T–84 | T-90 | T-95 | Type 90 | Type 96 | Type 99 |
Based on work by 