Manzárd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A manzárd beépített tetőtérben elhelyezkedő szoba vagy lakás. A 18. századi Franciaországban egy speciális alakú tető (úgynevezett "törött tető") neve. A manzárdtetőt úgy tervezték, hogy megkönnyítse a tetőtér lakássá történő kiépítését. Az elnevezés a François Mansart (1598-1666) francia építész, és unokaöccse Jules Hardouin-Mansart (1646-1708), nevéből ered, de nem ők a manzárd feltalálói. Már száz ével előttük a Louvre építésze, Pierre Lescot, megvalósította ezt a helytakarékos ötletet. Az viszont igaz, hogy a két Mansart népszerűvé tette Párizsban ezt a technikát. A 18. század közepétől az elnevezés megjelent Angliában és Németországban is, először a tető, majd a lakás megnevezésére. Később a név a szegénység és nyomor szinonímája lett, például az 1920-as években Németországban "manzárdkávé"-nak nevezték az olcsó kávépótlékot.