Liv Ullmann
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Liv Ullmann Cannesban, 2001
|
Született: |
1938. december 16. Tokió |
Liv Johanne Ullmann (Tokió, 1938. december 16.) norvég színésznő, forgatókönyvíró és filmrendező
[szerkesztés] Élete
Liv Ullmann Tokióban született, ahol repülőmérnök édesapja akkoriban szaktanácsadóként dolgozott, de a norvégiai Trondheimben nőtt fel. Ingmar Bergman kilenc filmjében játszott főszerepet. A neves rendezőtől 1966-ban született lánya, Linn Ullmann, aki norvég–svéd forgatókönyvíró.
A Bergmann-nal közös munkái, különösen az erőteljes Jelenetek egy házasságból az 1970-es évek feminista és kulturális ikonjává és korának egyik legelismertebb színésznőjévé tették. Két alkalommal jelölték Oscar-díjra: az 1971-es Emigránsok és az 1976-os Színről színre filmszerepéért.
Sok éve már New Yorkban él második férjével, az amerikai Donald Saundersszel, akivel 1985-ben házasodtak össze. Két sikeres önéletrajzi művet publikált: Changing (1977) és Choices (1984) címmel.
A norvég, svéd és angol nyelven kívül több európai nyelven is tud. Az UNICEF sokat utazó jószolgálati követe.
[szerkesztés] Filmszerepei
- Saraband (2003) (TV)
- Gaby: Egy igaz történet (Gaby: A True Story, 1987)
- Őszi szonáta (Höstsonaten, 1978)
- Kígyótojás (The Serpent's Egg, 1977)
- A híd túl messze van (1977)
- Színről színre (Ansikte mot ansikte, 1976)
- Jelenetek egy házasságból (Scener ur ett äktenskap, 1973)
- Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop, 1972)
- Emigránsok (Utvandrarna, 1971)
- Szenvedély (En Passion, 1969)
- Farkasok órája (Vargtimmen, 1968)
- Szégyen (Skammen, 1968)
- Persona (1966)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Liv Ullmann az Internet Movie Database oldalán
- http://www.filmkultura.hu/articles/profiles/liv.hu.html
- Karcsai Kulcsár István: Liv Ullmann (ISBN 963562896X)
- „Liv Ullmann rendhagyó jelenség. Manírok, póz, a reklám dobpergése nélkül vált világsztárrá. Lénye első pillanatra egyáltalán nem felkavaró. Szépsége lassan kibontakozó, rejtett szépség. Felületes szemlélő azt mondhatná rá: semmi különös. Mégis joggal gondolt már érzékeny fiatal lányként a színészi pályára, mert megvolt benne az a később tudatosan kifejlesztett és őrzött képesség, mely a színjátszás lényege: a fogékonyság, a másokra is átsugárzó belső vibrálás, a szemében tükröződő jelenlét csillogása. És nem utolsó sorban az a megmagyarázhatatlan, de feltétlenül szükséges többlet, amit jobb meghatározás híján egyéniségnek nevezünk. Ezek összessége tette alkalmassá a színészi és filmszínészi pályára, ahol kitűnő mesterek ihletése vezette, köztük is az egyik legnagyobbé, Ingmar Bergmané.” – írja a kötet szerzője.