Livóniai háború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Előzmény

Brandenburgi Albert nagymester szekularizációjára válaszul a kardtestvérek nagymestere Walter von Plettenberg függetlenítette a rendet a Német lovagrendtől. Ám a lovagok hatalma Livóniában is mindinkább széttöredezett.

[szerkesztés] A háború kitörése

1558-ban hatalmas orosz és tatár seregek törtek be a Livónia területére IV. (Rettegett) Iván vezetésével, hogy kijáratot nyerjenek a Balti-tenger felé. A cári sereg Kurzeme területéig nyomult, Sigalej kaszimovi kán pedig elfoglalta a délnyugati területeket. 1559-ben Tartunál a lovagok győztek és ekkor a bojárok fellázadtak Iván ellen. A cár egy időre hazautazott, s miután leszámolt az ellenzékkel folytatta hódításait és a rend székhelyét, Wendent is bevette. A kardtestvérek képtelenek voltak feltartóztatni az ellenséget és 1561-ben maguk oszlatták föl rendjüket. A volt nagymester Gotthard von Kettler hasonló lépésre szánta el magát, mint Hohnezollern Poroszországban: evangélikus vallást vett fel, s Livóniából, valamint Kúrföld és Zemgallen területéből világi hercegséget hozott létre, amit a katolikus Lengyel Királyság hűbérállamának nyilvánított. Az országot Lengyelország és Litvánia védelme alá vette, erre Oroszország hadat üzent nekik. Az észt területeket eközben a svédek, az Ösel-szigetet a dán Magnus herceg vette birtokba, aki Iván szövetségese volt.

1562-ben IV. (Rettegett) Iván új győzelmeket aratott a litvánok, valamint a svédek felett és rávette Dániát, egy Svédország elleni támadásra.

A Litvániára törő oroszokat az Ula folyónál a lengyel-litván sereg leveri, majd Polockot is elfoglalják. A Krími kánság hordái Rjazanyig nyomulnak előre. Miután a litvánok ismételten vereséget szenvedtek, békejavaslatot nyujtottak be Moszkvának, s a livóniai háború 1563-ban svéd-lengyel háborúvá is átváltozott. A cár megegyezett Magnus dán herceggel, hogy Livóniából független királyságot szerveznek, amikor megkötetett Lengyelország és Litvánia második uniója Lublinban, erre az oroszok fegyverszünetet kötöttek ellenfelükkel. Közben Dánia és Svédország is kibékült és Tallinn (német neve: Reval) mellett 1571-ben leverték az oroszokat, ennek hatására a krími tatárok felégették Moszkvát.

II. Zsigmond Ágost halálával (1572) Lengyelország anarchiába süllyedt, s a svédek által elfoglalt Riga valamint Tallinn közti tengerpart 1575 és 76 között gyors hadjáratokkal orosz kézbe került.

Narva ostroma

1575-ben a szejm Báthory István erdélyi fejedelmet választotta meg lengyel királlyá, aki miután az országban rendet teremtett lengyel, erdélyi, német és román zsoldosokból szervezett erős hadserege élén három hadjáratban legyőzi Ivánt és visszahódítja tőle Livóniát. Elesett Polock (1579), Velikije Luki (1580) és Narva (1581). Pszkovot ugyan az oroszok megvédték, de Oroszország elvesztette a háborút. Iván rákényszerült XIII. Gergely pápa támogatására, akinek közbenjárására megúszta azzal, hogy csak Livóniáról kellett lemondania a svédek és a lengyelek javára.