Lavrentyij Pavlovics Berija

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lavrentyij Pavlovics Berija (grúz nyelven: ლავრენტი ბერია) (1899. március 29/17. – 1953. december 23.) szovjet politikus, 1938 és 1953 között a szovjet titkosszolgálat vezetője volt.

• 1917-ben (1919?) belépett a Kommunista Pártba.
• 1921 és 1931 között a kegyetlenségeiről hírhedt szovjet állambiztonsági szolgálat, a CSEKA vezetője volt Grúziában.
• 1938-ig a Grúz Kommunista Párt első titkára volt.
• 1938 és 1946 között belügyi és állambiztonsági népbiztos (az NKVD rettegett főnöke), a sztálini koncepciós perek egyik legfőbb felelőse volt.
• 1945-től a Szovjetunió marsallja volt.
• 1946 és 1953 között miniszterelnök-helyettes volt.
• 1953-ban belügyi és állambiztonsági miniszter volt. (Ekkor az NKVD átalakult, új neve KGB lett.)

Berija Sztálin halála után egyike volt a Szovjetunió első 4 emberének, Malenkov, Hruscsov és Molotov mellett.

A Sztálin által elindított egyes megtorlások (lásd például: "fehér köpenyes gyilkosok pere" vádlottainak kiengedése, egyes deportáltak hazaengedése a gulágokról) leállításában Berija kezdeményező szerepet játszott, de ellenfelei azzal vádolták, hogy így akart zűrzavart okozni az országban (tény, hogy a szabadon bocsátott köztörvényes bűnözők sok helyen terrorizálták a lakosságot), hogy később rendteremtőként léphessen fel.

1953. június 13-án még kioktathatta a pártküldöttség élén Moszkvába rendelt Rákosi Mátyást, de június végére ő lett a hatalmi harc első áldozata. A Kelet-Berlini felkelés hatására legfőbb szövetségese, Malenkov miniszterelnök is elpártolt mellőle, így az SZKP KB 1953. június 26.-i plénumán "kapitalista ügynök"-nek titulálták, megfosztották tisztségeitől, és Georgij Zsukov marsall, honvédelmi miniszter, más főtisztek segítségével azonnal letartóztatta. Berija elfogását a Pravda csak 1953. július 10-én jelentette be. A hivatalos verzió szerint, a letartóztatása után elítélték, majd 1953. december 23.-án kivégezték.

Egyesek, többek között Berija fia Szergej Berija ("Szergo") is, azt állítják, hogy Beriját a letartóztatásakor mindenféle per nélkül azonnal agyonlőtték. Ez valószínűtlen, ugyanis előkerültek olyanok, akik Berija decemberi tárgyalásán tanúskodtak.

Berija életének utolsó szakaszában sok a tisztázatlan kérdés, az ellentmondás. Állítólag hajlandó lett volna lemondani Kelet-Németországról (akkori NDK), és enyhíteni a kelet-európai kommunista országok ellenőrzésén, cserébe egy Marshall segélyhez hasonló masszív nyugati gazdasági segítségért. Történészek szerint, Nagy Imre felemelkedése 1953-ban Berija (és Malenkov) szerepének ideiglenes felértékelődésének eredménye, és amint Berija csillaga leáldozott, úgy tért vissza a hatalomba a keményvonalas Rákosi Mátyás 1955-ben.

Berijának voltak szakmai sikerei is, például az atombomba titkának megszerzése az 1940-es évek végén az USA-tól, olyan szuperkémeknek köszönhetően, mint a Rosenberg házaspár, vagy Klaus Fuchs és Theodore Alvin Hall fizikusok.