Lavina

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lavina - hósúvadás - keletkezése:

Feltételek:

• Hólejtő: 30 - 50 fok közötti lejtésű
• Kedvezőtlen hórétegződés, (a hóban csúszóréteg van)
• Nagy hóréteg vastagság
• Nagy újhó mennyiség (30 cm-nél nagyobb)

Kiváltó okok:

• természetes:
  • Huzamos meleg időjárás (a hóréteg megroskadása)
  • Hosszú nagy hidag (úszóhó képződés)
  • Erős szél (hólerakás)
  • Hirtelen fölmelegedés

• mesterséges:
  • robbantásokkal elidított lavinák
  • sízők, hegymászók által akaratlan elindított lavinák

• A lavinabalesetek 80%-át olyan hólavinák okozzák, amelyeket sízők, vagy hegymászók maguk váltanak ki.

A lavinahalál elkerülésének egyetlen hatékony módja a síelő vagy túrázó általi megelőzés! Mielőtt a kijelölt és biztosított sípályáról- vagy túristaútról letérnénk

• meg kell ismerjük a tájat, hóviszonyokat, legutóbbi időjárást, szél tevékenységét.

• A hómentes (nyári) terep ismerete nagy segítséget nyújt. A sima füves lejtők jó csúszóréteget képeznek (alaplavina), míg a durva kőtömbökkel szabdalt lejtők jól tartják a havat. A törpefenyők csak akkor védenek, ha nem teljesen havazódnak be.

• Erdőhatár fölötti facsoportok lavinabiztos pontnak tekinthetőek, azonban a ritka, aljnövényzet nélküli erdők csalókák lehetnek!

• A lejtők tagoltsága általában csökkenti a lavinaveszélyt, azonban növeli a hórétegben képződő húzó- és nyomófeszültségeket.

• Tapasztalt helyi kollégáknál tájékozódjunk (hegyi vezetők, síiskolai oktatók, menedékházi személyzet, erdészek, hegyi mentő szolgálat).

-Figyeljük a lavinaveszély jelző szolgálat területre vonatkozó jelentését és az időjárás előrejelzést.

-Határozzuk meg pontosan a hóprofilt

• rétegződés, rétegek vastagsága.
• szilárdság szerint
• csúszóréteg szerint (lapátpróba, csúszóék – csúszótömb próba)

-Vegyük figyelembe a tiltó és figyelmeztető táblákat!

A hótakaró különböző vastagságú, különböző állapotú különböző szemcséjű rétegekből áll. A hótakaró rétegződés szerinti vizsgálatát hóprofil meghatározásnak nevezzük.

A hóprofil meghatározáshoz a hóréteg teljes keresztmetszetén leásunk. Megvizsgáljuk a rétegeket, és a rétegek egymáshoz való kötődését, a rétegek vastagságát, szilárdságát. (segédeszközeink: nagyító, kézi mikroszkóp, különböző raszterek, szilárdság méréséhez való segédeszközök)

A rétegek elmozdulásának vizsgálata is végrehajtandó túra előtt. Kiásott, és lapáttal vagy zsinórral körbevágott hótábla elmozdításához szükséges erőt mérjük, vagy becsüljük. Kisebb minta esetén lapát próbát, nagyobb minta esetén csúszóék próbát, csúszótömb próbát végezhetünk.

• Meleg hatása: Az új hó kötődését segíti a meleg, azonban a túlzott meleg a felépülő átalakulásokat lehetetlenné teszi, ezért a hótakaró stabilitása csökken!

• Szél hatása: A hótakaró egyenetlenül képződik a szél felöli és szél alatti oldalon. Míg a szél a szél felöli oldalról a havat elhordja, a szél alatti oldalon lerakja.

Terep: Lavinaveszélyes terep 20-60 fok meredekség közötti hólejtők. A 30 - 50 fok közötti terep fokozottan veszélyes. Az ennél meredekebb terep általában kisebb adagokban megszabadul a rárakódott hótól.

A hótakaró mozgása: A látszólag mozdulatlan hótakaró is mozgásban van. A hótakaró mozgását kúszásnak nevezzük. Domború terepen a hóban húzófeszültség (haránt irányú repedések) míg a homorulatokon nyomófeszültség hatására tömörödik a hótakaró. A hóvastagság csökkenését ülepedésnek nevezzük. A hótakaró kúszása és ülepedése együttesen érvényesül.

A hótakaró hirtelen mozgását nevezzük lavinának, magyarul hósuvadásnak.

A különböző hótakarók különböző módon mozdulnak ki egyensúlyukból.

• Laza hósuvadás, nedves 15-20 m/s (kb. 70 km/ó)
• Laza hósuvadás száraz 30-40 m/s (kb. 140 km/ó)
• Porhólavina 60-80 m/s (kb. 280 km/ó, erős turbulenciával)

A lavina nyomása 20 t/m2-t is elérheti!

[szerkesztés] Magatartás lavinaveszélyben

-Helyes térkihasználás – útvonal választás. A hegyhátakat, gerinceket, domborulatokat, használjuk ki, kerüljük a vályúkat, mélyedéseket. A harántolásokat, lejtőkeresztezést általában kerüljük, próbáljuk a laposodások fölső 2/3 –ánál áthaladni, ha mégis rákényszerülünk, és semmiképpen ne a lejtő lábánál! -Gyülekezőhelyek teljesen lavinabiztosak legyenek: ormok, hegyfokok, sík terepek. -Biztosított útról, pályáról való letérésnél kapcsoljuk be és akasszuk a nyakunkba az jeladó-kereső készüléket (bips). A csoport minden tagja rendelkezzék ilyennel! Próba: -A gombot adásra állítjuk, a társ vételre kapcsol, csipogó hangot kell hallania a fülhallgatón, majd fordítva is ellenőrizzük a készülékeket. A korszerű készülékek alkalmasak önellenőrzésre és szelektív keresésre is. A jeladó frekvenciája 2.275 vagy 457 kHz, (francia és német nyelvterületen eltérően alakul ki a gyakorlata) manapság dupla frekvenciájú készülékeket használnak.

A lavinamentéshez használatos eszközök egy gyártó honlapján: http://www.ortovox.com/typo7/index.php?id=10&L=1

Az összes készüléket állítsuk adásra az egész túra idejére!

Keresés esetén: a kereső csoport minden tagja állítsa készülékét a legdurvább vételre, 25 m-re egymástól járjuk be a terepet. Jelöljük azokat a helyeket, ahol a vételt érzékeltük. A vételt érzékelt területen egyre finomabbra állított készülékkel pontosítsuk a keresés helyét. 20-25 cm pontossággal megtaláljuk a legerősebb vétel helyét, itt lavinaszondával pontosíthatjuk az ásás helyét. Amennyiben már nem keresünk, (pl. már az ásás folyik) mindenki állítsa vissza a készülékét adásra!

A korszerűbb készülékek a fentieknél egyszerűbb keresést is lehetővé tesznek (iránymeghatározás, távolság jelzés).

A keresést mindig a legtapasztaltabb túravezető, (oktató vagy síző) irányítsa (amennyiben a mentőosztag és annak vezetője nincs a helyszínen). Az ő parancsait mindenki késlekedés nélkül teljesítse! Fontos a keresők megóvása is! Állítsunk egy figyelőembert lavinabiztos helyre, aki áttekinti a terepet, és jelezheti esetleges újabb lavina keletkezését is. (Újabb lavina esetén a kézben tartott bips egy gombnyomással visszaállítható vételről adásra!)

[szerkesztés] Magatartás lavinában

Lavinaveszélyes helyen síelve vagy túrázva mindig legyünk készen, mit kell tennünk, menekülési utakon is gondolkodhatunk, sose érjen meglepetésként a lavina lezúdulása! Lavinaveszélyes helyen oldjuk a bokaszalagot, a hátizsák övét, és bújjunk ki a síbot csuklószíjából is! Ha van esély rá, hogy kicsússzunk a lavinából, meg kell próbálnunk, ha nincs esélyünk rá, egy pillanat alatt meg kell szabadulnunk mindentől, ami hátráltat, hátizsáktól, sítől. A síbot segítségével próbálhatunk menekülni, vagy szabaduljuk meg attól is. Minden eszközzel próbáljunk meg a lavina felszínén maradni, és a lavina széle felé küzdjük magunkat (leugrásokkal, gurulásokkal, úszó mozdulatokkal, stb.). Amikor a hótömeg sodrába kerülünk, ökölbeszorított kezünket húzzuk az arcunk elé, kuporodjunk össze, amennyire lehet. Az omlás érezhető megállása előtt tegyünk egy utolsó gyors kijutási kisérletet. Ha megállapodott az omlás, állapítsuk meg helyzetünket, merre van fel – és le. A kicsurgó folyadék (nyál) megadja az irányt. Ha nem vagyunk mélyen betemetve, megpróbálhatjuk kimenteni magunkat, ha nem sikerül, fölöslegesen ne fogyasszuk energiánkat és oxigénünket, hanem nyugodtan várjunk.

Irodalom:

• dr Bocsák Béla: Lavina, Tengerszem Kft, BP, 1989