Lammermoori Lucia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gaetano Donizetti operája 3 felvonásban 6 képben. Szövegét S. Cammarano írta.
[szerkesztés] A XIX. század elejének romantikája
A műtörténet szívesen használja a XIX. század első évtizedeire a romantikus jelzőt. Ez afféle gyűjtőfogalom, amelynek szárnyai alatt sok minden megfér. Merész forma-rombolás, csak azért, hogy a romok helyén új, a század szellemi tartalmának megfelelő formák szülessenek. Romantika... a képzelet kötetlen, merészebb röpte, mely kalandos, fordulatos, izgalmas történeteken kalauzolja végig az olvasót. A romantikához, a század elejei művészek célkitűzéséhez tartozik az is, hogy felszámolja az „akadémikus” pepecselő, aprólékos, néha kicsinyes stílusát, hősibb, lendületesebb, merészebb hanghoz szoktassa a közönséget. A romantika - az irodalom területén - még a nyelvkincsét is megújítja és olyan szóképeket, mondatfűzéseket használ, a népi nyelvalkotás olyan formáit hozza felszínre, melyek első hallásra valósággal meghökkentik a polgári közönséget. A burkolat, a forma azomban nem a lényeg! Mindez még maradi művészetet is takarhat. Chopin romantikáját nem különös formanyaelve teszi, hanem a lángoló hazafiság, mely minden egyes hangját a lengyel néptől nyeri és a lengyel nép szolgálatába állítja. A mi Liszt Ferencünk gazdag romantikus világa izzó hazaszeretetéből, fájdalmas vágyából és abból a nemes szándékból születik, hogy minél jobban összeforrjon egy néppel, melytől sorsa, pályája elszakította, és amelynek nyelvét sem tudta megtanulni sohasem.
Mint már mondottuk, ez a műtörténeti kifejezés: „romantika” egész sereg fogalmat gyűjt szárnyai alá. Így sokszor a romantikus mozgalom és a nemzeti fellendülés lényeges vonása a visszafordulás is a nemzeti fellendülés lényeges vonása a visszafordulás is a nemzeti múlt felé.
A régi századokat ébresztgető történeti regény is hatalmas lendületet vesz, és 1814-ben megjelenik a műfaj egyik európai sikerű remekműve: a Waverley, Walter Scott híres regénye. A szerző névtelenül jelenteti meg alkotását, de a siker oly hatalmas, hogy hamarosan újabb és újabb művekkel lép a közönség elé.
Walter Scott (1771-1832) lírai költőként kezdi pályafutását, majd ügyvédi gyakorlatot folytat, könyvkiadónak csap fel, és végül kastélyába visszavonultan Skócia romantikus történeteit írja olyan közönslgsikertől övezve, hogy műveit, alighogy megszáradt rajtuk a nyomdafesték, úgyszólván szétkapkodják az olvasók.
Mi a varázsa Walter Scott írásainak?
A kor és a történeti színtér tudóshoz méltó ismerete. Nemes rajongása a hősies, derekas magatartásért, tisztelet az ősök nagyszerű hagyományai iránt, olyan mesemondó művészet, hogy az olvasó nem is kísérője, hanem részese a regénynek,mintha együtt élne a sok évszázaddal azelőtt élt hősökkel, részt venne maga is a merész rajtaütésekben, erdei csatákban, élet-halálra vívott párviadalokban, melyeket Scott olyan csodálatos valószerűséggel elevenít meg.
A Lammermoori menyasszony vagy a Lammermoori Lucia Donizetti feldolgozásában átköltözött az operaszínpadra. Walter Scott hírneve és sikere akkoriban már leáldozott.
A Lammermoori Luciát Nápolyban mutatták be 1835-ben. Nemzeti Színházunk 1846. augusztus 4-én, az Operaház 1885. június 25-én játszotta először.
[szerkesztés] Szereplők
- Lord Asthon (bariton)
- Lucia, a húga (szoprán)
- Ravenswood Edgar (tenor)
- Lord Bucklaw Artúr (tenor)
- Bidebant Raimond, Lucia nevelője (basszus)
- Alisa, Lucia társalkodónője (mezzoszoprán)
- Normanno, a ravenswoodi őrség parancsnoka (tenor)