Lacikonyha
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A lacikonyha szabad ég, vagy sátor alatt működő, (olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci) kifőzőhely. Szélesebb értelemben alsóbb rendű vendéglő.
Nevének eredete a 15. századra nyúlik vissza. Állítólag a király annyira elszegényedett, hogy konyháját az utcai kifőzdékből látták el. Egyesek Dobzse László nevével hozzák összefüggésbe.
A korabeli, soknemzetiségű Pest minden szegényembere a lacikonyhán találkozott, ha engedte ideje. A magyarok főleg sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek leginkább tésztát, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább a tudósítások szerint. Az 1850-es években Pesten huszonhat lacikonyha működött, 16 keresztény, 10 pedig zsidó tulajdonban. A zömük a Szénapiacon, vagy a Duna-parton volt.
A lacikonyhák világa gyakran jelenik meg a sajtóban, a szépirodalomban és a képzőművészetben is.
- Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog,
- Táncos betyárok érc tenyere csattog;
- Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye,
- Éhes gyomornak bűbájos zene.
-
-
- Arany János: Lacikonyha
-
Forrás: Budapest enciklopédia, Corvina, 1981. ISBN 963-13-1248-8
Based on work by 