La Manche csatorna
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A La Manche (jelentése franciául "az Ingujj", értelmező utótaggal: La Manche csatorna, másik nevén: a Csatorna, angolul pedig English Channel, "Angol-csatorna") az Atlanti-óceánnak az a része, amely elválasztja egymástól Nagy-Britannia fő szigetét Franciaország északi partjaitól. Északi kijárata az Északi-tenger, amely az Atlanti-óceán része.
A La Manche 563 kilométer hosszú, legszélesebb részén 240, legkeskenyebb pontján (Dover és a Cap Gris-Nez között, a Doveri-szorosban) pedig 34 kilométer széles. A Doveri-szoros a La Manche legkeletibb része, ezen túl kezdődik az Északi-tenger.
Az ókori Római Birodalom idejében latinul Oceanus Britannicusnak ("Brit Óceán) nevezték, 1549-ig elfogadott neve volt a Brit-tenger.
A La Manche viszonylag sekély, legszélesebb részén átlagos mélysége 120 méter, de Dover és Calais között csak 45 méter. Innen még keletebbre egészen 26 méterig sekélyül a "Széles Tizennégyesek" (angolul Broad Fourteens) nevű északi-tengeri területen, ahol valaha földhíd létezett Kelet-Anglia és Németalföld között.
A Csatorna-szigetek a La Manche-ban fekszenek, közel a francia oldalhoz. A La Manche nyugati végét a brit oldalon a Scilly-szigetek, a francia oldalon Ushant szigete jelzi. A La Manche francia elnevezéséről kapta nevét Franciaország Manche kerülete, amelynek része a Csatornába kiugró Cotentin-félsziget is.
Based on work by 