Király Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Király Károly politikus, közgazdász 1930-ban született Dicsőszentmártonban (Târnăveni, Maros megye, Románia).

1950-1965 között a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajon (körzet) első titkárává nevezték ki.

1966-1968 között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. 1968-1972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára, az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja. Alelnöke lesz az 1968. november 15.-én megalakuló Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.

1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom "száműzi", kinevezik a románlakta Krassó-Szörény megye párttitkárává, majd visszaengedik Marosvásárhelyre.

1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen. 1978 június 16.-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára.

1978 októberében, már a medgyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást ad a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak.

Az 1989-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választották.

Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, 1992-1993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke.

Az 1990. március 17-19.-i marosvásárhelyi eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor ("fekete március"), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az attrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.

1990. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). 1996. november elején újraválasztották.

Jelenleg Sepsiszentgyörgyön él.

[szerkesztés] Írásai

• „Nyílt kártyákkal - Önéletírás és naplójegyzetek”, Nap Kiadó Budapest, 1995. Részletek a könyvből:

„... Ilie Verdeţ újból és újból megpróbált megtörni ...

- Király - mondta egy alkalommal -, ne hidd, hogy a romániai magyar értelmiségiek mind osztják a te véleményedet. Nem hiszed? ... Hát bebizonyítom neked ... Este az Északi pályaudvaron találkoztál ... Zsidó Enikővel. Üzenetet küldtél vele Gálfalvi Zsoltnak. ... És tudod mit csinált Zsolt? Még aznap eljött hozzánk, és mint felelős párttag, mint igazi aktivista jelentést tett, szóról szóra ismertette az üzenet szövegét. ... Verdeţ szerint Gálfalvi Zsolt útja nem a magyar Nagykövetséghez vezetett ...

[...]

Egy alkalommal megkérdeztem (Huszár Sándortól), nincs-e kellemetlensége, nem zaklatják-e az én látogatásaim miatt? Sándor válasza meglepett. "Én mindig megírom a jelentést a szekunak, hogy itt jártál és mit beszélgettünk. A múltkor, miután itt jártál, másnap felkeresett a szekus tábornok - mondja -, nem tudta, hogy én már elküldtem a látogatásodról a jelentést.”

[...]

„Az RKP politikájával szemben tanúsított lemondó, megalkuvó, közreműködő magatartása miatt a romániai magyar elit egy része a párt eszközévé vált. Az erdélyi magyar elit együttműködői két csoportba tartoztak. Fazekas János köréhez tartozott a marosvásárhelyi, székelyföldi értelmiség színejava: Kovács György, Domokos Géza, Marosi Barna, Hajdú Győző, Gálfalvi Zsolt és mások.

Gere Mihály köré tömörültek a párt- és államapparátusban és a kultúra terén dolgozó tekintélyes magyar értelmiségiek: Bodor Pál, Szilágyi Dezső, Boros Zoltán, Létay Lajos, Péterfi István és mások.” (11. old.)

[...]

„1956–ban Fazekas János meg Csupor Lajos győzték meg (Sütő Andrást), hogy írja alá a magyarországi ’56–os eseményekkel szimpatizáló marosvásárhelyi értelmiségieket elítélő nyilatkozatot.”

[...]

Az 1989. decemberi események kapcsán, hogyan tűnik el az RMDSZ egyik nyilatkozatából az autonómia igénylése az erdélyi magyarság részére: „… Horváth Andor, Szász János és Gálfalvi Zsolt átnézik stílus szempontjából a szöveget és leadják közlésre … Domokos Géza aláírásával. … a december 26 –án megjelent szöveg eltért azonban a többségi szavazattal elfogadott szövegtől. … hiányzott az önrendelkezésre vonatkozó passzus és még két lényeges pont. … Érdeklődésemre … Horváth Andor bevallotta, hogy … Domokos Géza kérésére hagyta ki az önrendelkezést a felhívásból.” (165. old., idézve Demény Lajos írását a Magyar Kisebbség 1996/1–2 számából.)

[...]

Az 1990-es marosvásárhelyi "fekete március" kapcsán írja a következőket:

A Vatra Românească titkos programjának 18-as pontjában olvashatjuk:

„Egyesületünk elsőrendű feladatunkként írja elő a megfélemlítés különböző formáinak és mozzanatainak a megvalósítását. Ennek megfelelően ellenfeleink irányító, legtehetségesebb vezetőit eltávolítjuk, vagy semleges közegbe szorítjuk - ez egyesületünk legfontosabb és legsürgősebb lépése, majd a nem románokban annak a ténynek a tudatosítása, hogy nincs többé keresnivalójuk Románia│Romániában, és számukra a jövő itt sem fizikai, sem szellemi épségüket nem garantálja."