Karakál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Karakál vagy sivatagi hiúz Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Caracal caracal (Schreber, 1776) |
|||||||||||||||||
 A karakál elterjedési területe
|
|||||||||||||||||
|
|
A karakál vagy sivatagi hiúz (Caracal caracal, régebben Felis caracal) egy közepes termetű afrikai és ázsiai macskaféle. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy legközelebbi rokona a szervál.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alfajok
Ma kilenc alfaja ismeretes:
- Caracal caracal caracal - Szudántól a Dél-afrikai Köztársaságig
- Caracal caracal algira - Észak-Afrika, az Atlasz-hegységtől Egyiptomig
- Caracal caracal damarensis - Damaraföld, Namíbia
- Caracal caracal limpopoensis - Észak-Transvaal, Botswana
- Caracal caracal lucani - Gabon
- Caracal caracal michaelis - Türkmenisztán
- Caracal caracal nubicus - Szudán, Etiópia
- Caracal caracal poecilictis - Niger, Nigéria, Nyugat-Afrika
- Caracal caracal schmitzi - Indiától Arábiáig
[szerkesztés] Élőhely
A karakál Dél-Afrikától az Arab-félszigeten keresztül egészen Közép-Ázsiág elterjedt.
A faj magyar neve némileg félrevezető, ugyanis a karakál a kimondottan sivatagos területeket kerüli. Félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik legszívesebben, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál.
[szerkesztés] Megjelenés
A karakál teste vörösesbarna-homokszínű, kivéve fekete füleit, fehér állát, torkát és hasát. Igen karcsú felépítésű, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méteres, átlagos testhossza 80-120 centiméteres, farka nagyon rövid (20-30 centiméter hosszú). Testtömege 13-19 kilogramm között mozog.
[szerkesztés] Életmód
A sivatagi hiúzok magányos éjszakai vadászok. Idejük nagy részét a talajszinten töltik, bár kiválóan ugranak és másznak. Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkoznak. Zsákmányukat olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejtik el, hogy később elfogyaszthassák a fölösleget. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében töltik.
[szerkesztés] Szaporodás
A karakál egész évben szaporodhat. 69-78 napos vemhességet követően a nőstény 1-6 kölyköt hoz a világra, akiket kb. 10 hétig szoptat, de még vagy egy évig együtt marad a család. Az utódok 12-16 hónaposan érik el az ivarérettséget. Egyes példányok fogságban akár 19 évig is elélhetnek.
[szerkesztés] Védettség
Az ázsiai alfajok a CITES I. függelékében szerepelnek, míg a faj maga a II.-ban kapott helyet. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevően ritkult az utóbbi időben. A csökkenő példányszám ellenére a nagy elterjedési terület garantálni látszik a faj jövőjét. A könnyen szelídíthető és idomítható karakált régebben Irán és India területén vadászatokon használták.
Based on work by 