Közjegyző

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A közjegyző olyan hivatalos személy, akit a törvény közhitelességgel ruház fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyzők hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Nem tévesztendő össze a jegyzővel.

Tartalomjegyzék

1 Közjegyzők Magyarországon
2 Ki lehet közjegyző?
- 2.1 A közjegyző feladatai
3 Közjegyzők más országokban
4 A közjegyző intézményének kialakulása
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Közjegyzők Magyarországon

A közjegyzők jogállását Magyarországon a végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelettel egységes szerkezetbe foglalt 1991. évi XLI. törvény szabályozza. A közjegyző nem utasítható, csak a törvénynek van alávetve.

[szerkesztés] Ki lehet közjegyző?

A közjegyzőket – területi elv figyelembe vételével – az igazságügyminiszter nevezi ki a megfelelő személyek közül, határozatlan időre. Végső soron a közjegyzők számát is az igazságügyminiszter határozza meg.

A törvény szerint közjegyzővé az nevezhető ki, aki

magyar állampolgár,
büntetlen előéletű,
állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik,
a jogi szakvizsgát letette,
legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi vagy legalább 3 éves bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői gyakorlatot igazol.

[szerkesztés] A közjegyző feladatai

közjegyzői okiratok készítése;
magánokiratokon az aláíró személyének tanúsítása;
hiteles másolatok készítése;
letétek megőrzése;
hagyatéki és egyéb nemperes eljárások lefolytatása;
jogszolgáltató hatósági tevékenység.

[szerkesztés] Közjegyzők más országokban

A közjegyzők országonként más és más feladatokat látnak el. A legtöbb országban nincs jogászoknak vagy bírósági tisztviselőknek adminisztratív jogi jogkört adó közjegyző. Például a kanadai Québec és Brit Columbia tartományban és Ausztráliában sincsenek.

Az Amerikai Egyesült Államokban az egyes tagállamok eltérően határozzák meg, ki lehet közjegyző (notary vagy notary public), illetve, hogy milyen feladatokat láthat el. Magyarországtól eltérően itt nem kötelező a jogi végzettség, de az ezzel rendelkező közjegyző tevékenységi köre szélesebb (pl. csak ő adhat jogi tanácsokat). A notary public feladatai közé tartozhat: jogi okiratok hitelesítése, rendszerint egy hivatalos pecsét segítségével; az előtte tett nyilatkozatok (pl. eltartási nyilatkozat) valamint eskü rögzítése; okiratok eredetiségének igazolása és tanúsítása; letétbe tett dolgok (pl. végrendelet) megőrzése; hatósági tanúként való eljárás.

A közjegyői munka díjazása az USA-ban igen alacsony (gyakran csak egy ebédmeghívás), így nem főfoglalkozásként, csak keresetkiegészítésként végzik. E mögött az az elv áll, hogy az igazmondás, a valóság tanúsítása természetes kötelesség, nem pedig fizetségért tett szolgálat. A közjegyző választásakor ezért fontos szerephez jut (a törvényi előírásokon túl), hogy az illető a közösség megbecsült, erkölcsösnek tartott tagja-e.

Michigan államban az lehet közjegyző, aki

18. évét betöltötte;
michigani lakos, vagy ottani székhelyű vállakozás tulajdonosa;
amerikai állampolgár, vagy érvényes tartózkodási engedélye van;
állandó lakos abban a megyében, ahol a kinevezést megpályázza vagy ha nem michigani lakos, akkor a vállalkozása a megpályázott hely megyéjében van;
tud angolul írni, olvasni;
büntetlen előéletű, még kihágást sem követett el, jelenleg sincs börtönben vagy más büntetésvégrehajtási intézményben, továbbá nem sértette meg a közjegyzőkről szóló törvényt. (forrás)

[szerkesztés] A közjegyző intézményének kialakulása

Már az ókorban megjelent az igény arra, hogy mások szerződéseit harmadik, pártatlan személy is megerősítse, illetve felek között pártatlanul eljárva tényeket vagy ezek hiányát hitelesen megállapítsa.

A közjegyzői foglalkozás kialakulása a történelem tanúsága szerint az több ezer éves írnok mesterségből, az írástudó, feljegyző foglalkozásból származtatható. Ilyen írnok szobor ábrázolások már Mezopotámiában készültek.

Érdekes, hogy a jogilag képzett (civil law alapján működő) és a “laikus” (a common law alapján működő) közjegyző is ugyanazt a római “őst” vallja magáénak a notarius-t. De a jogi végzettségű közjegyő ma alig hasonlít a római elődjére. Azok ugyanis egyszerű gyorsírók voltak, akik nagyurakat szolgáltak, és a foglalkozásuk nevét a helyi kormányzatok bíróságainak és hivatalainak a jegyzőitől kapták meg.

A rómaiaknál volt ugyanis egy magántisztviselői foglalkozás is a tabellio. A tabelliones-nek a fórumokon vagy a piactereken volt “irodája” és a polgárok tőlük kértek tanácsot és jogi segítséget. Ők készítettek a jogi okiratokat Később a magán jogászok kapták meg a tabellio (v.ö. magyar tábla-) címet, és ők alkalmazták a notarius-okat, mint írnokokat/jegyzőket.

A középkorban a nótárius hivatala kibővült, ők lettek a bírósági hivatalvezetők, és ők hitelesítették a bírósági iratokat. A reneszánszra függetlenedtek a bíróságtól és attól független határozatokat saját maguk is hitelesítetek

Az Egyesült Államokban az alkotmány az államokra bízza a közjegyzői rendszert. A legtöbb helyen a közjegyzők az ingatlanok adásvételével és nyilvántartásával voltak és vannak elfoglalva. Az ő feladatuk volt azonosítani a szerződő feleket, tanúsítani az aláírás aktusát, a felektől megtudni, hogy a szerződés valóvan a szándékaik szerint készült-e, és ők vették át az ingatlanra vonatkozó egyéb okmányokat, megterhelést, jelzálog stb, és végül ők bélyegezték le, hitelesíteték az iratokat.

Ezeket a feladatokat később az állami nyilvántartással foglalkozó közhivatalok átvették (pl. Fölhivatal nálunk) Az ügyvédek pedig átvették a birtokbaadás és az okiratkészítés feladatait, de ennek ellenére fontos maradt a közjegyző funkció, mert a szakképzés nem jellemformálás, és a jogi foglalkozás óhatalanul összekapcsolódik a bűnözőkkel, hol üldözésként, hol pártfogásként:

A közjegyző dolga tehát:

Minden kétséget kizáróan meggyőződni arról, hogy egy írásos szerződés szerződő fel az, akinek mondja magát, tehát azonosítja az aláírót.

Megtapasztalja, hogy a szerződő felek írják alá a szerződést, és hogy elolvasás után tényleg tisztában vannak annak tartalmával, továbbá meggyőződik arról, hogy az aláírók a szándékuknak megfelelő szerződést írják alá

Olyan megkülönbözetőt jelet vagy jelzést alkalmaz, amely biztosítja, hogy az eredeti szöveget utólag nem lehet megmásítani

Biztosítja, hogy egy adott okmány azt a konkrét szerződést vagy megállapodást tartalmazza, amelyet érvényesíteni és hatályba lépteni akarnak – vagyis megállapítja az okirat valódiságát, eredetiségét.

Az angol meghatározás szerint a közjegyző (l. “rendes ember”) “a citizen of high moral character and integrity and an impartial witness appointed to perform notarial acts of a non-legal or ministerial nature.”