Kálmán Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Varga Imre: Kálmán Imre szobra Siófokon

Kálmán Imre (Siófok, 1882. - Párizs, 1953. október 30.) operettjeiről híres magyar zeneszerző. Élete nagy részét külföldön töltötte, ahol Emmerich Kálmán néven ismerték.

[szerkesztés] Életpályája

Szegényen élt szüleivel Budapesten, de még mint ifjú gimnázista munkát talált magának amikor latin és görög órákat adott. Keresetéből egy használt zongorát vett magának, mert az volt a vágya, hogy koncertpianista legyen, ami nem sikerült mert a keze reumás lett. A zenét azonban nem hagyta abba. Apja ösztönzésére jogi tanulmányokat folytatott, de ugyanakkor Budapesten a Zeneakadémiára is beiratkozott, ahol Hans Koesslertől tanult zeneszerzést Bartók Béla és Kodály Zoltán évfolyamtársaként.

A jogi pálya helyett a zeneszerzést válaszotta és 1907-ben megnyerte a budapesti Ferenc József nagydíjat egy dalsorozatáért.

Az első nagy operettsikerét 1908-ban érte el a Tatárjárással, mind Budapesten, mind Bécsben, ahol folytatta a zeneszerzést és 1915 meg 1930 között nagy sikere volt a Csárdáskirálynővel (1915), Bajazzóval (1921) Marica grófnővel (1924) és a Cirkuszhercegnővel (1926) Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan a népművészeti hagyományokhoz fordult forrásért, de a húszas években Amerikában is terjedő népszerű bécsi stílust is elsajátította és sikerrel használta. Darabjai német, angol és francia változatban is megjelentek.

A német nemzetiszocialista mozgalom terjedése miatt Kálmán darabjait betiltották és 1938-ban Párizsba, majd 1940-ben Amerikába menekült. Ott folytatta a zeneszerzést és a Marinka 1945-ben ott jelent meg.

1951-ben visszatért Európába először Bécsbe, de végülis Párizsban telepedett le. Ott is halt meg 1953. október 30-án. Utólsó operettét a fia Charles fejezte be. Az Arizona lady premierje 1954-ben Bernben volt.