Jendrassik György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jendrassik György (Budapest, 1898. május 13. - London, 1954. február 8.) magyar gépészmérnök. A dízelmotorok és gázturbinák fejlesztése terén ért el kimagasló eredményeket.

Egyetemi tanulmányait 1916-ban kezdte meg a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karán. 1919-1920 között ösztöndíjasként a berlini műszaki egyetemen tanult, ahol többek között Einstein és Planck előadásat is látogatta. 1922-ben szerezte meg kitűnő minősítéssel a gépészmérnöki oklevelet, és még ugyanebben az évben elkezdett dolgozni a Ganz és Társa – Danubius Gép- Vaggon és Hajógyár Rt. Tanulmányi Osztályán. Jendrassik érdeklődése hamarosan a dízelmotorok fejlesztése felé fordult. Több szabadalmat dolgozott ki, amelyekkel a járművekben is alkalmazható kis- és közepes teljesítmény dízelmotorok kifejlesztését alapozta meg. Kétéves fejlesztőmunka után, 1927-ben készült el a Jm 130 típusjelet kapott 12 LE-s motor. Ezt továbbfejlesztve később a két-, négy és hathengeres változatok is elkészültek, amelyek egyik fő jellegzetessége az előkamrás égéstér votl. 1927-ben a dízelmotorok sikerét látva a Ganz létrehozta a Jendrassik Motorszerkesztési Osztályt. A Ganz-Jendrassik motoroknak köszönhetően kezdődött el a vasút motorizálása, de a dízelmotorok a hajózában és a közúti járművekben is elterjedtek.

Szabadalmai több nagy motorgyár, köztük az akkoriban vezető motorgyártónak számító spanyol Hispani-Suiza és az angol Vickers is megvásárolta. 1934-ben a Hispano-Suiza résézre megtervezett egy hathengeres V-elrendezésű dízelmotort. A Ganz Rt. mellett saját irodát is fenntartott, ahol az 1930-as évek közepén elkezdett foglalkozni a gázturbinákkal is. 1936-ban létrehozta a Találmánykifejlesztő és Értékesítő Kft.-t, amely állami támogatást is kapott az 1937-ben elkezdett gázturbina-kísérletekhez. 1938-ban készítette el első működő, 74 kW-os, 21,1%-os hatásfokú gázturbináját. A következő években kifejlesztette a CS–1 típusjelű 735 kW-os teljesítményre tervezett légcsavaros gázturbinát, amelyet a Varga László tervezte RMI-1 X/H kéthajtóműves felderítő és csatarepülőgéphez szántak. A gázturbinával folytatott kísérleteket azonban az égéstérnél jelentkező problémák miatt 1941-ben felfüggesztették, és a repülőgép fejlesztése is elakadt. A légcsavaros gázturbinával párhuzamosan folyt egy kb. 220 kW teljesítményű, közúti járművekbe szánt gázturbina fejlesztése. Ez a CS–1-től eltérően szabadturbinás hajtómű volt, vagyis a kompresszort hajtó turbina és a munkaturbina külön tengelyen helyezkedett el. A II. világháború körülményei között azonban a gázturbinákkal kapcsolatos fejlesztőmunka elakadt. 1942-ben a Ganz Rt. vezérigazgatója lett (ezt a posztot 1945-ig töltötte be), de továbbra is foglalkozott tervezőmunkával. 1943. május 14-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1944-ban turbófeltöltőt szerkesztett, de a háborús viszonyok miatt a gyakorlati hasznosításuk nem valósulhatott meg.

A II. világháború után a megkezdett fejlesztőmunkáját a kedvezőtlen politikai és gazdasági környezet miatt nem tudta folytatni, ezért 1947-ben emigrált. Rövid ideig Argentínában élt, majd végül Londonban telepedett le. Angilában a Metropolitan Vickers Ltd-nél tovább folytatta a gázturbinákkal kapcsolatos fejlesztőmunkáját, de mellette saját céget is létrehozott. 1954. február 8-án hunyt el.

[szerkesztés] Külső hivatkozások és források

• Terplán Zénó: Jendrassik György, Akadémiai Kiadó, 1996, A múlt magyar tudósai sorozat
• Jendrassik György szabadalmainak listája a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján