Ismail Qemali

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ismail Qemali (tkp. Ismail Qemali Bey Vlora; Vlorë, 1844. január 16. – Olaszország, Perugia, 1919. január 24.) az albán nemzeti mozgalom kiemelkedő alakja, az újkori Albánia egyik alapító atyja, az ország első miniszterelnöke.

Nemesi családban született. Miután szülővárosában elvégezte alapfokú tanulmányait, valamint Janinában a görög gimnáziumot, 1859-ben családjával együtt Konstantinápolyba költözött. Már 19 évesen bekerült az oszmán közigazgatásba, és különböző hivatalokat töltött be egészen 1900-ig. Eközben aktívan részt vállalt a konstantinápolyi albán emigráció Frashëri fivérek vezette politikai és tudományos életében: kivette a részét az albán ábécé egységesíitésére irányuló erőfeszítésekben, szerepet játszott egy albán kulturális társaság életében.

Demokratikus reformokra és az albánok önállósodására buzdító, nyilvánosan is felvállalt liberális nézetei miatt azonban összeütközésbe került előbb a konzervatív konstantinápolyi körökkel, majd a rendőrség is felfigyelt rá, és a Porta 1900 májusában száműzte Qemalit. Nyugat-európai emigrációjában újságcikkek tömegével hívta fel a nyugati közvélemény figyelmét Albániára és az ország helyzetére. Az ifjútörök forradalom idejére visszatért, és 1908-ban berati képviselőként bejutott a török parlamentbe. Törvényhozói munkájában Törökország decentralizációját és egy albán autonóm terület kialakítását sürgette. Miután 1909-ben az ifjútörököket török nacionalista körök elűzték, és katonai rezsimet hoztak létre, Qemali csatlakozott az albán függetlenségi mozgalomhoz, amely 1910–11-re fegyveres felkeléssé eszkalálódott. Az I. balkáni háború alatt csatlakozott a bukaresti albán emigrációhoz.

Bécsben tett látogatásakor gróf Leopold Berchthold császári és királyi külügyminisztertől ígéretet kapott arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia támogatja egy független albán állam megalakulását. Osztrák hajón tért vissza 1912. november 19-én hazájába, és csatlakozott a Vlorë-ban ülésező nemzetgyűléshez. A parlament elnökeként a független Albánia kikiáltásának egyik meghatározó alakja volt.

1912. november 28-án, a fél évezredes oszmán uralomnak véget vetve, Isa Boletinival és Luigj Gurakuqival együtt ő tűzte ki a nemzetgyűlés helyszínéül szolgáló kétemeletes épület erkélyére az immár független ország zászlaját. Mint az új állam első (ideiglenes) miniszterelnöke látott neki a munkának, de már Albánia elismertetésével sem tudott megbirkózni. Miután a nagyhatalmak a német Wilhelm zu Wied herceget tették meg az ország vezetőjének, Qemali 1914. január 22-én lemondott és Olaszországba emigrált.

Elődje: Albánia oszmán függőségben

Albánia miniszterelnöke 1912–1914

Utódja: Fejzi Alizoti

Lásd még: Albánia történelme