Inka Birodalom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Inka Birodalom egy a 12-13. században létesült dél-amerikai rabszolgatartó indián birodalom, amely legnagyobb kiterjedésekor a jelenlegi Perut, Bolíviát, Ecuadort és Chile északi részét foglalta magába.
Az inkák egy történelmi fejlődés utolsó szakaszának voltak főszereplői. Az Inka Birodalom egyike volt a világ legnagyobb és legrejtélyesebb kultúráinak.
A kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai hozták létre, akik az 13. században a Cuzco-völgyben, a Titicaca-tó melletti Collasuyo területről, más törzsekkel törzsszövetséget alkotva, a szomszédos törzseket és államalakulásokat leigázva, az Inka Birodalom uralkodó osztályává váltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Birodalom kialakulása
Első uralkodója Manco Capac (a cápac kecsua nyelven urat jelent) volt.
A 14. század végén Inca Roca uralkodása idején az Inka Birodalom befolyása a Cuzco körüli 32 km-es körzetre terjedt ki. A 15. század elején Viracocha Inca (neve egyházi vezetőre utal) uralkodása alatt a terület 40 km-es körzetre nőtt.
Viracochát fia Pachacutec Inca Yupanqui (uralkodott: 1438-1471; nevében a pachacutec hadvezért jelent) követte, akit az ő fia Túpac Inka Yupanqui (uralkodott: 1471-1493). Túpac Inka Yupanqui uralkodása idején 1471-ben az Inka Birodalom észak-déli kiterjedése 4000 km, míg kelet-nyugati kiterjedése 800 km volt. A birodalom legnagyobb kiterjedését Huayna Capac (1493-1527; nevének jelentése ifjú úr) uralkodása alatt érte el, amikor a Quitói Királyságot (a mai Ecuador) meghódította.
A 16. századra az Inka Birodalom területe a mai Kolumbia déli része, Ecuador, Peru, Bolívia, Észak-Chile és Argentina északnyugati részére terjedt ki. 2 millió km² volt a területe és 10 millió fő volt a lakossága. Neve Tahuantinsuyo volt, amely kecsua nyelven a Nap négy területének birodalmát jelenti.
A négy rész, mely földrajzilag és politikailag felosztotta az országot:
- északi része: Chinchasuyu, egy Chincha nevű tartomány után
- déli rész: Collasuyu, egy Colla nevű tartomány után
- nyugati rész: Contisuyu, egy Cunti nevű tartomány után
- keleti, őserdei rész: Antisuyu, egy keleten fekvő, Anti nevű tartomány után
A főváros Cuczo volt, amely az inkák nyelvén annyit tesz: a föld köldöke.
Huayna Capac halála után fiai - Huáscar és Atahualpa - megosztották egymás között a birodalmat, majd polgárháborút vívtak, amelyből Atahualpa került ki győztesen, amikor Francisco Pizarro vezetésével 1532-ben kezdetét vette a spanyol hódítás. Pizarro az inka uralkodót táborába csalta, majd hitszegő módon meggyilkoltatta és elfoglalta az Inka Birodalom fővárosát, Cuzcot.
Az Inka Birodalom határának négy szélső vonala a spanyolok betörésekor a következő volt:
- északon elérte az Ancosmayu-folyót, mely Quito és Pasto határai között, az Egyenlítő vonala alatt szinte merőlegesen halad
- déli határa a Maulli nevű folyó volt, mely az Egyenlítőtől délre a 40. szélességi fok körül található.
- nyugaton teljes hosszában a Déli-tenger hullámai mosták, a Passau-foktól a Maulli-folyóig
- keleti határa Santa Martától a Magellán-szorosig húzódott és az indiánok Ritisuyunak, azaz havas csoportnak nevezték
Atahualpa kivégzése után - a spanyol hódítók támogatásával - Manko Inka került hatalomra. Újjászervezte a hadsereget és megtámadta a spanyolokat, de a győzelem a spanyoloké lett. A veszteség után Manko Inka 30 000 harcosával Vilcabamba erdőségébe menekült, ahol felépítette Vilcabamba városát, amely soha nem került spanyol fennhatóság alá. Manko Inkát a vilcabambai táborban egy áruló spanyol katona ölte meg. A hatalom így Manko Inka fiainak a kezébe került.
Sayri Túpac kiegyezett a spanyolokkal, de halála után 1561-ben Titu Cusi Yupanqui (uralkodott: 1561-1570) harcba szállt ellenük. Őt valószínűleg megmérgezték. 1571-ben Manko Inka harmadik fia, Túpac Amaru (uralkodott: 1570-1572) lett Vilcabamba uralkodója.
A spanyolok egyre közelebb kerültek Vilcabambához, ezért Túpac Amaru úgy döntött, hogy felgyújtja a lakóépületeket és az élelmiszerraktárakat, majd odébbáll.
A lakosság egy része a hegyekben keresett menedéket, de ellenállásukat 1572. június 24-én a spanyolok véglegesen megtörték. Elérték Vilcabambát, majd tovább haladva Momori faluba jutottak, ahol elkapták Túpac Amarut és feleségével, valamint fiaival együtt kivégezték. Az inka halála után Vitcos lakatlanná vált, s Vilcabamba szintén elveszett a külvilág számára.
Az 1997 és 2001 között tartott expedíciók során megtalálták Vilcabambát, Machu Picchutól kb. 80 km-re. Érintetlen sírokra és 5 piramis jellegű épületre bukkantak.
Hiram Bingham az expedíciója során Ollantaytambo faluból indult, ahol az ott élő emberek segítségével megtalálta Vitcost. Következő expedíciója során Bingham megtalálta Machu Picchut.
[szerkesztés] Társadalom
Az Inka Birodalom alapvető társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek.
Az államszervezet irányítói az inka törzsből alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódított fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet. A papok, állami szolgák, különleges mesteremberek, öregek és betegek központi raktárakból nyerték ellátásukat.
A törvények betartása érdekében minden településen számba vették és tizedekbe osztották a lakosságot. Tíz emberre egy vezető jutott, akit tizedesnek hívtak. Öt ilyen tíz főből álló tizednek a főnöke az ötven fő élén állt. Két ötvenes szakasz főnöke mind a száz főt ellenőrizte, öt ilyen század az ötszáz főre vigyázó kapitánynak volt alárendelve. Két ötszáz főből álló egységet egy tábornok irányított. Az ezer főt azonban nem haladták meg, mert azt gondolták, hogy a fegyelem megtartása érdekében elég rábízni valakire ezer embert.
A tizedesek feladata volt:
- szükség esetén a szakasz szószólója lenni
- segíteni a tizeden
- beszámolni a kormányzónak vagy egyéb tisztviselőnek
- minden bűncselekményről beszámolni magasabb rangú tisztnek
[szerkesztés] Gazdaság
Öntözéses, teraszos földművelést alkalmaztak. Bronz szerszámokat használtak. Ismerték a trágyázást. Lámát és alpakát tenyésztettek.
Fejlett volt a takácsmesterség és a kerámiaművészet.
Aranyat, ezüstöt, rezet és ónt bányásztak. Volt kohászatuk, kiváló ötvösök és kovácsok voltak, akiknek intarziás és szegecselt munkáik magas színvonalon álltak. Bronz- és kőszerszámokat használtak, ismerték a téglát és habarcsot.
[szerkesztés] Vallás
Lásd még: Inka mitológia
Vallásuk legfőbb istenségét Viracochának nevezték. Hitük szerint a világegyetemet Viracocha teremtette, minden az ő irányítása alatt áll. Gyakran mutattak be emberáldozatot is.
[szerkesztés] Kultúra
Betűírás helyett a kipunak nevezett csomóírást használták.
Az indiánok különféle színű zsinórokat készítettek, s mindegyiknek megvolt a jelentése. Ezeket a zsinórokat, sorban felfűzték egy másik fonalra, amely fonalnak a színéből megértették mit mutat a zsinór. A sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett.
Mindenről volt nyilvántartásuk. Például a települések lakosairól: az első szálon szerepeltek az öregek, hatvan évtől felfelé; a másodikon az 50 év felettiek; a harmadikon a 40 év felettiek és így tovább egészen az újszülöttekig.
A csomók sorrendjük szerint egyes, tízes, százas, ezres és tízezres számegységeket fejeztek ki. A számokat, mindegyiket elválasztva a másik számtól, a zsinórokra kötött csomókkal jelölték. A zsinór legfelső részére helyezték a legnagyobb, a tízezres számot, lejjebb az ezrest és így tovább, egészen az egyik. A csomók vagyis a quipuk kezelését a quipucamayunak, azaz számadónak nevezett indiánok látták el. Falunként legalább négy ilyen indián volt.
Az ókori civilizációk között számos olyan "világrekordot" állítottak fel, amelyet csak a modern ipari társadalmak voltak képesek túlszárnyalni:
- útépítés (a birodalmat sűrű útrendszerrel hálózták be)
- 40 - 50 m hosszú függőhidak
- egységes közigazgatás (az úthálózat tette lehetővé)
- katonai mozgósítás (szintén a remek úthálózat segítségével)
- posta- és futárszolgálat (a hírek és a parancsok rövid idő alatt eljutottak az ország minden tájára, valamint a tenger mellől lévő városokból a beljebb lévő városokba szállították a halat)
- raktárházak (az utak mentén építettek raktárakat, természetesen raktározás céljából, illetve másodlagosan a futárok és az útépítők ott voltak elszállásolva)
- teraszrendszerek, amelyek ma is működnek (az Andok fennsíkjain és a meredek folyóvölgyekben a területeket termővé tették: földet szállítottak oda és teraszszerűen felépítették a folyó völgyét, oly módon, hogy előre megtervezték, hogy a nagyméretű teraszok a tetőtől egészen az aljáig öntözhetőek legyenek)
- az ókori jellegű civilizációk közül ők hozták évről évre a legnagyobb terméshozamot
[szerkesztés] Építészet
Az inkák építészetileg rendkívüli teljesítményt nyújtottak:
- Saqsayhuaman
- Cuzco
- Ollantaytambo
- Pisaq
- Vilcashuaman
- Machu Picchu
[szerkesztés] Inka világkép és várostervezés
Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása.
[szerkesztés] Az Inka út
Az Inka Birodalomban az utak a főbb központokat kötötték össze egy rendkívül nagy kiterjedésű területen (mai Peru, Ecuador, Bolívia, Chile és Argentína egy része).
Quitótól Cuczón át a mai Tucumán területéig húzódott az 5200 km hosszú Királyi út, amely a legfontosabb útvonal volt. A partvonalat egy a Királyi úttal párhuzamosan haladó 4000 km hosszú út követte. Huayna Capac uralkodása idején az Inka Birodalom 16 000 km úttal bővült.
Az utak mentén 4 km-enként futárok részére kialakított állomáshelyek voltak. A futárok szóbeli vagy csomókkal zsinórokra rögzített üzeneteket vittak.
Az Inka utak havas hegyszorosokon és forró sivatagokon vezettek keresztül, vízelvezető csatornák, lépcsők és alagutak közbeiktatásával.
Hernando Pizarro így írt az utakról egy levelében:
„A hegyvidéki utat látni kell, mert ilyen nehéz terepen nem láttam még ilyen gyönyörű utakat. Az összes patak kőből vagy fából készült híddal van ellátva. ”
Az Inka utakat gyalogos emberek és lámakaravánok igényeinek megfelelően építették. Szélességük 2,5 és 6 m között változott.
Az Inka út rengeteg régészeti emléket rejteget. 1941-ben Wiñaywayna romjait fedezték fel, amely a harmadik legnagyobb település.
A '80-as években egy régészcsoport felfedezte Phuyupatamarcát és Wiñaywaynát összekötő lépcsősort, több települést és egy utat.
2001 augusztusában egy kutatócsoport az úthálózat egy újabb szakaszára bukkant.
Azt követően újabb romokra bukkantak és valószínűleg még mindig vannak felfedezésre váró romok az egykori Inka Birodalom területén.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Könyvek
- Bartha Mária: Rejtély és harmónia, Pannónia Könyvek (Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Molnár Nyomda, Pécs, 2004) ISBN 963-9498-23-8
- Garcilaso de la Vega, az Inka: Inkák és konkisztádorok (Gondolat Kiadó, Budapest, 1964)
Based on work by 