II. Olaf norvég király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Olaf Haraldsson (995-1030. július 30.) Norvégia királya volt 1015 és 1028 között II. Olaf néven. Norvégia védőszentje, Szent Olaf néven is ismert, még életében pedig Testes Olafként is ismerték. Abban az évben született, amikor Olaf Tryggvasson Norvégiába érkezett és I. Olaf néven király lett. Olaf Haraldsson anyja Åsta Gudbrandsdatter volt, apja pedig Harald Grenske, I. Széphajú Harald, a norvég korona alapítója dédunokája.
[szerkesztés] A király nevei
Óészaki nyelven eredetileg az Oláfr nevet kapta. A mai norvég nyelvben ennek megfelelője Olav, amit régebben gyakran Olafnak írtak. izlandiul a neve Ólafur, dánul Oluf, svédül Olof. Az Olafr hinn helgi, Olavus rex (latin és Olaf neveket egymással kicserélhetően használták (lásd Snorri Sturluson Heimskringla című királysagáját (1225). A 13. század óta néha úgy is emlegetik, mint Rex Perpetuum Norvegiæ, azaz "Norvégia örökös királya". A dán Helsingør neki szentelt katedrálisának neve Sct Olai kirke, vagyis "Szent Olaf templom".
[szerkesztés] Uralkodása
Miután néhány évig Angliában a dánokkal harcolt, Olaf 1015-ben tért vissza Norvégiába és a norvég felvidék öt kiskirályának támogatásával királynak nyilvánította magát. 1016-ban a nesjari csatában a tengeren legyőzte I. (Villásszakállú) Svendet, az addigi uralkodót.
Néhány éven belül több hatalmat gyűjtött, mint amit előtte bármely elődje birtokolt. Elbánt a dél kiskirályaival és a lázadó arisztokratákkal, felvétette a kereszténységet az egész országgal, kiterjesztette uralmát az Orkney-szigetekre és Þorgnýr, a Törvénymondó közvetítésével békét kötött Kincses Olaf svéd királlyal. Egy ideig a svéd uralkodó beleegyezése nélkül eljegyzésben volt Ingegerd Olofsdotter svéd hercegnővel is. Sikeres támadást intézett Dánia ellen.
Hadi sikerei azonban rövidéletűek voltak. 1026-ban a helgeåi csatában vereséget szenvedett I. (Nagy) Knut dán királytól. 1029-ben az elégedetlen norvég nemesek is Knut mellé álltak, aki támadást indított Norvégia ellen. Olafnak a kijevi Ruszba kellett menekülnie. Utazása során egy időre megállt a közép-svédországi Närke tartományban, ahol a helyi legenda szerint sok embert megkeresztelt. Egy évvel később visszatért, hogy kihasználja az alkalmat, amit az kínált fel, hogy a Norvégia élére kormányzóként kinevezett Håkon Jarl eltűnt a tengeren. A norvég előkelők és parasztok azonban felkeltek ellene és a Stiklestadi csatában életét vesztette Olaf is.
Előző uralkodó: Sven |
Norvégia uralkodója 1015–1028 |
Következő uralkodó: I. (Nagy) Knut |