II. Musztafa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Musztafa (1664. február 6 - 1703. december 28) IV. Mehmed fia és az Oszmán Birodalom szultánja volt 1695 és 1703 között.
Musztafa célja az volt, hogy visszaűzze az osztrákokat és 1697-ben személyesen vezette a hasereget Magyarország visszahódítására. Szavójai Jenő a zentai csatában csúfosan megverte és ez békekötésre kényszerítette az oszmánokat. 1699. január 26-án a karlócai békében Musztafa átengedte Magyarországot és Erdélyt a Habsburgoknak és kivonta csapatait Lengyelországból. Ugyancsak uralkodása alatt Nagy Péter cár elfoglalta a Fekete-tengeri Azov erődítményt 1697-ben.
E kedvezőtlen eseményekre Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és mikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta szoktatni, ezek felkeltek és letették.
Előde: | II. Musztafa | Utóda: | |
II. Ahmed | 1695 - 1703 | III. Ahmed | |
1691 - 1695 | Oszmán Birodalom | 1703 - 1730 |