I. Balduin latin császár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. (Flandriai) Balduin (1204-1206) keresztes lovag, a Latin Császárság első uralkodója
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Franciaországban
Baldiun (ezen a néven a IX. flandriai, és IV. hainaut-i gróf) a negyedik keresztes hadjárat egyik legjelentősebb lovagja volt. Apját, akitől címeit örökölte, szintén Balduinnak nevezték, anyja, I. Margit pedig Elzászi Fülöp testvére volt. Amikor Fülöp meghalt, az idősebbik Balduin átvette Elzász irányítását, saját grófságait pedig felesége révén igazgatta. 1186-ban az ifjú Balduin feleségül vette Champagne grófja, I. Henrik leányát, Máriát. 1194-ben elhunyt édesanyja, a következő évben pedig apja is, így Balduin örökölte előbb Flandriát, majd Hainaut-t is. Balduin Flandriája jóval kisebb volt atyjáénál, ugyanis nagybátyja a tartomány jelentős részét (pl. Artoist is) nászajándékba adta Balduin húga, Erzsébet II. Fülöp Ágost francia királlyal kötött házasságakor, illetve saját feleségének is tekintélyes területet adományozott. Noha Erzsébet 1190-ben meghalt, a király csak 1200-ban adta vissza Balduinnak a nászajándékot a péronne-i szerződés keretében. Hogy ezt kikényszerítse, Balduin még Oroszlánszívű Richárd és Földnélküli János angol, illetve IV. Ottó német-római uralkodóval is lepaktált.
[szerkesztés] A IV. keresztes hadjáratban
Nem sokkal a birtokok visszaszerzése után Flandriai Balduin ruhájára varrta a keresztet, és mintegy kétévnyi készülődés után elindult délkelet felé 1202-ben. Hogy uradalmai békéjét biztosítsa, két jelentős oklevelet adott ki, az egyiket (melyet valószínűleg még apja kezdeményezett) a bűnözéssel, a másikat az öröklési renddel kapcsolatban. Terhes feleségét és kétéves lányát hagyta Flandriában, ám Mária grófné 1204-ben elindult, hogy csatlakozzon hozzá keleten. Néhány éven belül haza kívántak térni, ám már egyikük sem látthatta többé a két gyermeket. Mária 1204-ben, útban Konstantinápolyba hunyt el pestisben. Flandriát eztán Balduin ifjabbik öccse, Fülöp, Hainaut-t pedig IV. Balduin törvénytelen gyermeke, a latin császár nagybátyja, Guillaume de Thy kormányozta.
Közben a keresztesek elfoglalták és kirabolták Konstantinápolyt. A felállítandó Latin Császárság trónját először a 98 éves Enrico Dandolónak, a hadjáratot pénzelő velencei dózsénak ajánlották fel, ám az visszautasította a címet. A velenceiek a kisebb bizánci befolyás alatt álló Balduint tették császárrá Montferrati Bonifác helyett. Balduin fiatal volt, lovagias, kegyes és rendkívül népszerű.
[szerkesztés] A Latin Császárság élén
Az új császárság feudális állam volt, mely hercegségekre oszlott. Balduinnak, mint császárnak saját birtoka Konstantinápoly és környéke (mind Ázsiában, mind Európában), illetve Lémnosz, Khiosz, Leszbosz és Ténosz szigete volt, a hűbéreseknek szánt területek azonban még görög kézen voltak. Thrákiát és Thesszáliát kellett biztosítani, ám ekkor majdnem polgárháború tört ki Balduin és Montferrati Bonifác, a sikertelen császárjelölt között, mert ez utóbbi saját szakállára akarta megszerezni és függetlenné tenni a Thesszaloniki Királyságot. Amikor Balduin hadai a vitás város ostromára indultak, Bonifác megtámadta Adrianopolit, amit a császár kormányzója vezetett. A háború kitörését végül a blois-i gróf és Dandolo dózse közbenjárása akadályozta meg. Bonifác beleegyezett, hogy bár ő lesz a Thesszáliát megszerző csapatok vezére, új „országa” császári hűbérbirtokká lesz.
1204-1205 telén a latinok biztosították maguknak Kis-Ázsia középső részét (a harcokban tűnt ki Balduin fivére, majd utódja, Henrik), ám februárban a thrákiai görögök fellázadtak Kalojan Aszen bolgár cár támogatásában bízva. Ez utóbbi békeindítványát elutasítva Balduin seregével támadásba lendült, miután Adrianopoli helyőrségét szétverték. A cár hatalmas túlerőben volt a császáriakkal szemben, akik hiába harcoltak hűségesen: a blois-i grófot megölték a csatában, a császár pedig fogságba esett.
[szerkesztés] Örökösödés
A császár halálhíre 1206. júliusában jutott az udvarba, ahol addig testvére, Flandriai Henrik gyakorolta régensként a hatalmat. Valószínűleg a cár egy dühkitörésének esett áldozatául. Haláláról biztosat nem tudunk: Kalojan III. Innocentin pápához írt levelében állítja, hogy börtönben hunyt el, míg egy történetíró szerint Balduin kezét-lábát levágták, és egy szakadékba hajították, ahol harmadnapra halt meg. Utóda a császári trónon Henrik lett, Flandriában pedig másik öccse, Namuri Fülöp, majd húgai, Johanna és Margit is régenskdtek (ugyanis Balduin halála itt nem nyert bizonyosságot, és még 1225-ben is felbukkant egy ál-Balduin, akit végül kivégeztettek).
Elődje: --- |
Latin császár 1204–1206 |
Utódja: I. Henrik |
Elődje: V. Balduin |
Flandria grófja 1204–1206 |
Utódja: Johanna |
Elődje: VIII. Balduin |
Hainaut grófja 1204–1206 |
Utódja: I. Henrik |