I. Bajazid
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Bajazid (1354 - 1403); Yıldırım-nek is nevezték, ami Villámot jelent. Az Oszmán birodalom szultánja volt 1389 és 1402 között. Apja, I. Murád halála után került a trónra és mindjárt trónralépésekor megfojtatta fiatalabbik testvérét, Yakub-ot, hogy a trónviszályt elkerülje.
Hogy megbosszulja apja halálát, minden szerb foglyot lemészároltatott. Azonban megegyezésre tudott jutni a szerb vezérrel (Stephen Bulcovic) és jelentős autonómiát adott Szerbiának. 1391-ben ostrom alá fogta Konstantinápolyt, mire a bizánci császár, V. János, keresztes hadjáratra buzdította fel a keresztény világot. 1396-ban a keresztények vereséget szenvedtek a nikápolyi csatában (Nikopolisz, ma Nikopol, Bulgária). Az ostrom 1398-ig tartott, amikor is a bizánci császár jelentős mennyiségű hadisarcot kellett, hogy fizessen, hogy a törökök Konstantinápoly alól elvonuljanak.
1400-ban a mongol Timur Lenk felkelést szervezett az oszmánok által elfoglalt területeken Bajazid ellen. A sorsdöntő ankarai csatában 1402. július 20-án Bajazid Timur Lenk fogságába került, aki hadi trófeaként egy ketrecben tartotta élete végéig. Egy évvel később Bajazid állítólag öngyilkosságot követett el.
| Előde: | I. Bajazid | Utóda: | |
| I. Murád | 1389 - 1402 | Oszmán Interregnum | |
| 1359 - 1389 | Oszmán Birodalom | 1402 - 1413 |
Based on work by 