Vita:Hungarizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék 1 Nem a címről szóló tartalom 2 Forrás... 3 Visszaállítás 4 Semlegesség 5 Történelmi definíció 6 Atrocitások 7 propaganda-szakaszok szócikkből 7.1 Mi a Hungarizmus? 7.2 Hungarista kis Káté 7.3 A "Nemzet Akaratának Pártja" mozgalmi harcutasításából 7.4 Ezt akarják a nyilasok! 7.5 Célunk! /Hungarista/ 8 Ha kivesszük a lényeget.

[szerkesztés] Nem a címről szóló tartalom

Bocs, de a "Hungarista mozgalom" és a "Hungarizmus" szerintem nem azonos fogalmak. Csanády 2005. november 18., 20:28 (CET)

Így van. Az izmus eszme, a mozgalom a benne hívők és résztvevők összessége.--Mathae [[User vita:Mathae|Vitám]] 2005. december 16., 19:02 (CET)

Igen ezt úgy nagyjából értem, de nem erre gondoltam... Köszönöm a választ! --Csanády 2005. december 16., 21:06 (CET)

[szerkesztés] Forrás...

http.://www.suttogoponthu weboldalon van forrás (irodalom menü). Nem tudom, hogy mennyire törvényes-e, de ha kell, akkor használjátok fel. --Peda ☎ 2005. december 16., 23:06 (CET)

• Források felhasználásával semmi gond nincs, csak ha szó szerint ugyanazt írjuk le vagy copyrightos képet használunk engedély nélkül.. - TopAce 2006. január 4., 13:49 (CET)

[szerkesztés] Visszaállítás

Nem igazán örülnék neki, ha a mostani (lehet, hogy nem semleges, de sokak véleményét tükröző) szöveget lecserélnénk némi hungarista propagandára - ezért a legutóbbi változtatásokat visszaállítottam. Javaslom a kedves szerkesztőnek, olvasson utána a semlegességről szóló irányelvünknek, kerülje a kategorikus véleménnyilvánítást, továbbá idézze a forrásait. --Ali # 2006. március 9., 00:58 (CET)

Most sem értem, mi szükség van arra, hogy a dolgokat ne a nevükön nevezzük, hanem a Szálasi által preferált eufemisztikus önmeghatározásokat használjuk. (Pl. aszemita antiszemita helyett, konnacionalista soviniszta helyett.) Persze, ő nem zsidóellenes, csak zsidómentes Magyarországot akart (a németek se népirtani akartak, csak "kitelepíteni"), csak az a gond, hogy a mértékadó történészek nem ezeket a kifejezéseket használják. --Ali # 2006. március 29., 20:25 (CEST)

A dolgokat pontosan a nevükön kell neveznünk. Ezek nem "eufemisztikus" önmeghatározások, hanem a szócikkben bemutatott ideológiai rendszer igaságon alapuló leírásához tartozik. Aszemita azt jelenti, hogy szerinte a zsidóság nem tudott meggyökeresedni a Kárpát-Duna térségében, és ezért bomlasztólag hat. ezért el kell innen költözniük. Ezt több ízben kifejtette. Sohasem buzdított egyik megnyilatkozásában sem zsidóság szisztematikus kiírtására. Az uralma alatt elkövetett túlkapások ellen nem egyszer a nyilas hatóságok jártak el. Ő leállítatta a zsidóság deportálását. Ezek tények. Ez nem jelenti, hogy ő szerette volna önmagában a zsidóságot, vagy filo-szemita lett volna, sőt azt sem igazolja önmagában, hogy igaza van Szálasinak; de tény hogy ezt valllotta. A háború utáni peréáben is ezt valllotta, és bocsánatot kért a nyilasok közé besodródott bűnözők miatti atrocitások miatt. Szerinte a zsidóság számára teremtett haza a megoldás, ahol verejtékével fog dolgozni. Az más kérdés, hogy a zsidóság nem teljes egészében volt szellemi munkás vagy kereskedő, hisz jelentős számban voltak becsületes kisiparosok pl. Tehát ebben is tévedett Szálasi. (Parsifal 2006. április 3., 20:03 (CEST)Parsifal)

A "sovinizmus" azt jelenti, hogy valakinek nemzetszeretete nemzetimádattá torzul. Ez hazugság Szálasi esetében, hisz ő mondta: "a nacionalizmus szocializmus nélkül sovinizmussá torzul". A "konnacionalizmus" kifejezést is ő alkotta meg, és a hungarizmussal korántsem vádolható Sipos Péter írta le, hogy 1938-1940-es börtönnaplójában ő maga bírálja a hitlerizmus fajelméletét.

Másrészt mi a "mértékadó" történész fogalma? Ez is teljesen szubjektív.

Egy ember. (Parsifal 2006. április 3., 20:03 (CEST)Parsifal)

"Aszemita azt jelenti, hogy szerinte a zsidóság nem tudott meggyökeresedni a Kárpát-Duna térségében, és ezért bomlasztólag hat. ezért el kell innen költözniük." Az ilyen (sőt még az ennél enyhébb mértékben "kirekesztő") nézetekre ma (nem csak a történészek, hanem a politikusok, stb. is) széles körben az antiszemitita kifejezést használják. Az "aszemitizmus" kifejezést, aki ma használja, csak amiatt teszi, mert Auschwitz után az "antiszemitizmus" bélyege még azoknak is kellemetlen, akiknek egyébként problémájuk van a zsidósággal. A sovinizmussal ugyanez van. Mértékadó történész pedig az, akinek "neve" van a szakmájában: pozíciói nevesebb egyetemeken, az MTA-nál, akiknek a véleményét az igényes újságok és folyóiratok idézik, stb. Való igaz, hogy erre objektív meghatározást ehhez nehéz lenne adni, de szerintem aki akarja tudni, az tudja, miről van szó. --Ali # 2006. március 29., 21:31 (CEST)

Nem kellemetlenségről, hanem hazugságról van szó. A sovinizmust és az antiszemitizmust sem bizonyítottad. Az MTA-ban x éve kommunisták ültek, akik akkor "mértékadónak" számítottak, ma meg senki sem tartja őket annak. (Parsifal 2006. április 3., 20:03 (CEST)Parsifal)

Idézek neked az m2 tavalyi műsorából, ahol az MTA tag, hungarizmussal nem vádolható Szakály Ferenc a te kategóriáid szerint is mértékadó történész megmondta az igazságot. 2005. december 24-én az m2 csatornán, a Tudósklub adásában a XX. századi, magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak voltak terítéken. A három történész beszélgetésében Ablonczy Balázs a kérdező, míg Ungváry Krisztián és Szakály Sándor a válaszadó szerepét töltötte be:

A.B.: Ezekszerint nem igaz a vád, a guruló márkákat illetően?

Sz.F.: Nem, ebből semmi nem igaz, ez csak egy lejáratási hadjárat része volt, a Nyilaskeresztes Párt teljes egészében a tagdíjakból és adományokból tartotta fenn magát, magyarán a tagság tartotta el.

A.B.: Ha jól tudom a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom elsődlegesen a munkáskerületekben aratott kiemelkedő sikereket, tehát gyakorlatilag egy proletár jellegű párt volt?

U.K.: Valóban nagyon jó eredményeket értek el ezekben a választókerületekben is, de azt cáfolnunk kell, hogy a párt kizárólag az alsóbb néprétegek körében örvendett volna nagy népszerűségnek. Ma is megvan az 1938-as budapesti taglista, innen tudjuk, hogy a tagok 25%-a doktori címmel rendelkezett. Ez a szám még ma is hihetetlenül magas lenne, hát még 1938-ban, mikor ez a titulus még ritkább volt.

A.B.: Elhangzottak olyan vádak Szálasi Ferenc személyével kapcsolatban, hogy ő tulajdonképpen nem is magyar, hanem örmény származású volt.

Sz.F.: Ebből semmi sem igaz. Ez úgy történt, hogy Sulyok Dezső, akkori politikus lefordíttatta Szálasi Ferenc keresztlevelét egy örmény katolikus pappal örmény nyelvre, így lett Szálasiból Szalosján, majd ezt lobogtatva megjelent a Parlamentben, a már ismert vádakkal. De ez is csak egy lejáratási hadjárat része volt.

A.B.: Milyen volt a reviziós politikája a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalomnak?

Sz.F.: Nyugodtan mondhatjuk, hogy az akkori pártok körében - jobb és baloldaltól függetlenül - egyfajta konszenzus alakult ki ezen a téren, mert nem volt olyan politikai erő Magyarországon, aki a korszellemnek megfelelően, ne áhította volna valamilyen módon az „igazságtalannak tartott” trianoni békeszerződés revizióját. Ebben a tekintetben is egy párt volt, aki eltért a többiektől. Nem a revizió szükségességét, hanem annak módját illetően. Ugyanis a „nyilasok” olyan példátlan politikai, kulturális és gazdasági autonómiát akartak biztosítani a „Hungária Ősföldek” területén élő népcsoportok számára, ami még mai szemmel nézve is igen ritka, az akkori viszonyok közepette pedig egyenesen a Parlamentből való kizárását okozta annak a két képviselőnek aki ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. Ez volt a Vágó-Hubay féle törvényjavaslat, amit itt tartok a kezemben. Jellemző módon azonban, a zsidóknak egyik népcsoportba való bejegyeztetését sem engedélyezték volna.

A.B.: Mi volt hát a tervük a zsidókkal, milyen sorsot szántak nekik?

U.K.: Ők következetesen ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, hogy nem antiszemiták, csak aszemiták, tehát Magyarország zsidómentességére törekedtek, és ezt kitelepítéssel akarták elérni. Szálasi odáig ment „nagyzási hóbortjában”, hogy szembeszállt Hitlerrel, és tiltakozott a zsidók Németországba való kitelepítése ellen, mert mivel őket is magyar állampolgároknak tekintette, ő akart dönteni a sorsuk felől, ezen kívül sokmilliónyi munkaóra elpocsékolását látta a zsidók deportálásában, mely Magyarországot károsítja meg.

Amint láthatod, mértéadó történészek a korrekt, pontos, exakt kifejezésekre törekednek. A jelenlegi szócikk köszönő viszonyban sincs a történelmi valósággal, a mértékadó történészek szerint sem. A zsidóságot meg azért akarták kirekeszteni, mert szerintük a többségi magyar társadalom volt egy kisebbség által kirekesztve. Szálasi és hungarizmusa nem volt soviniszta, nemzetiségi alapon akarta a kultúrális és területi autonómiát a kárpát-medencei magyarságnak, szembeszállt a zsidó deportálásokkal. Manapság már megnyíltak a levéltárak, elérhetők források, többen mernek a korból is nyilatkozni, akik féltek, így sok kommunista bértollnok által a háborút követő megírt könyv, és tévhképzet, hiedelem szertefoszlik. (Parsifal 2006. április 3., 20:03 (CEST)Parsifal)

Ebből a beszélgetés-részletből az itteni vitával kapcsolatban csak az utolsó két kérdés az igazán releváns. Ami az antiszemitizmust (utolsó kérdés, U.K. válasza) illeti, azzal eddig is tisztában voltam, hogy ők magukat következetesen aszemitának vallották, de ez nem változtat azon, hogy ma viszont őket általában antiszemitának tartják. Maga Ungváry pl. az e szócikk alján belinkelt cikkben a következőképpen fogalmaz: "A szélsőjobb kapcsán felmerülhet a kommunista ideológiához képest csekélyebb filozófiai megalapozottság. Ez a szembeállítás bizonyos szempontból nem alaptalan, de annyiból téves, hogy a szélsőjobb is felvállalta a marxi gazdaságfilozófia számos tételét, nem véletlen, hogy Szálasi, Mussolini vagy akár Bajcsy-Zsilinszky Endre is eredetiben olvasta Marxot. Mindenképp alapvető különbség, hogy a nyilasok a zsidókat és a cigányokat alacsonyabbrendű fajnak minősítették (érdekes módon csak őket: a szlávokat vagy a négereket nem, ellentétben a nácikkal), és hatalomra jutva kollektív megsemmisítésüket is tervbe vették, míg a kommunista ideológia nem tett különbséget vérségi vagy faji alapon."

Nos, tiszta sor, ha a zsidóság kolletkív megsemmisítéséről van szó, akkor ott nem "antijudaizmusról", vagy "aszemitizmusról", hanem rasszizmusról és antiszemitizmusról kell beszélnünk. (Igaz, a szerző a cikk végén hozzáteszi azt is, hogy ezekkel a törekvésekkel nem minden nyilas értett egyet, és maga Szálasi sem feltétlenül, de a nyilas mozgalom egészére nézve mégiscsak a fent idézett megállapításra jut.)

Az általad szintén idézett Sipos Péternél (link): A zsidókérdést illetően Szálasi "aszemitizmusa" elvetette a zsidósággal való együttélésnek még a gondolatát is, a teljes zsidótlanítást tűzte ki célul. Ennek módját az országból való eltávolításukban látta, de a nemzetiszocializmus majdani végső európai győzelme esetén nem zárta ki, hogy "a zsidóságot irmagostul kiirtják". Kiemelném, hogy az aszemitizmus kifejezést a szerző idézőjelben használja, világosan utalva arra, hogy ez önmeghatározás, nem pedig a mai tudósok kategorizálása. Ettől függetlenül, ha már muszáj, akkor tőlem szerepeljen ez a kifejezés is, de a szócikk világosan utaljon arra, hogy ez az ő önmeghatározásuk, és hogy ennek a mértékadó történészek szerint mi a valódi jelentése, tartalma. --Ali # 2006. március 30., 00:29 (CEST)

Nos, ebben téved Ungváry, SEHOL sem írta le sem Szálasi, sem egyetlen alvezére, sőt sehol sem mondta, hogy a zsidóság megsemmisítése cél lenne. Ez egyszerű hazugság Ungváry részéről. Ennyit a "mértékadóságról". Ahogy 40 évig amerikai "imperializmusról", és "béketáborról" kellett beszélni, minden alap nélkül lehet pl. azt mondani a hungarizmusra, hogy célja volt a zsidóság megsemmisítése faji alapon. A "mértékadó" fogalma teljesen relatív Ali, ebből a szempontból és szubjektív. Sohasem mondta Szálasi, hogy "irmagostul ki kell írtani a zsidóságot". Akár rágalmazásért be is lehetne perelni Ungváryt. Véget kéne már vetni az állandó "fasisztázásnak", "nácizásnak". Szálasi világosan leírta, mi a különbség a kizáűrólag olasz fasizmus, a kizárólag német hitlerizmus, és a kizárólag magyar hungarizmus között ideológai és gyakorlati elvek szempontjából. A mértékadó történészek is egy ideológia alapján ítélkeznek. Addig mértékadóak, amíg tényeket vesznek figyelembe. (Parsifal 2006. április 3., 20:03 (CEST)Parsifal)

Az "irmagostul ki kell irtani a zsidóságot" gondolatot nem Ungváry, hanem az általad szintén hivatkozott Sipos idézi. Direkt ügyeltem arra, hogy azoktól a történészektől idézzek, akiket te is említettél. További adalék, hogy Szakály Ferenc 1999-ben elhunyt, tehát a tavalyi műsorban nyilván nem őt szólaltatták meg (ha viszont Szakály Sándorról volt szó, akkor nem értem, őt miért keverted ide). --Ali # 2006. március 30., 21:23 (CEST)

Pontos hely? Én sehol sem olvastam, pedig a forrásokat tanulmányoztam. Ez kb. olyan, mint mikor 50 évig azt tanították, hogy a németek mészárolták le a Katynban a lengyel katonákat. Még kényszervallatással jó pár német katonából is kihúzták a hazugságot, és ki is végezték őket. Azt hogy én vagy bárki más mit mod az egy dolog, mégha macskakörmöt is teszünk, de nincs forrás megjelölve. Én meg tudom a pontos elérhetőségi lehetőséget adni. Bocsánat: Szakály Sándor. (Parsifal 2006. április 3., 20:03 (CEST)Parsifal)

Én is adtam forrást, de ha véletlen elkerülte volna a figyelmedet akkor megadom mégegyszer: >>> http://www.historia.hu/archivum/2004/0409sipos.htm <<<; (ha nehezen találnád meg benne a gondolatot, akkor a legtöbb böngészőnél a ctrl+f megnyomása, és a keresőfülkébe az "irmagostul" szó beírásával rálelhetsz). --Ali # 2006. április 3., 19:15 (CEST)

Ez nem forrás. Szálasi műve, beszéde stb... Elfogadom, sőt nem tartom valószínűtlennek, de kérlek adj forrást. Negyven évig azt írták, hogy Katyn-t a németek csinálták. (Parsifal 2006. április 4., 14:34 (CEST)Parsifal)

Miért ne lenne ez forrás? Természetesen ez nem elsődleges, hanem másodlagos forrás, de azt senki nem mondta, hogy a Wikipédián kizárólag elsődleges forrásokat kell/lehet használni. (A Wikipédia, mint másodlagos és harmadlagos forrás) Egyébként korábban te sem Szálasi 1938-40-es börtönnaplóját hoztad fel hiteles forrásként, hanem Sipos Pétert, amint beszámol Szálasi börtönnaplójának tartalmáról. Én szintén Sipos Pétert idéztem, amint beszámol Szálasi gondolatairól. Ha pro érvnek jó volt Sipos, mint megbízható forrás, akkor kontrának miért nem? --Ali # 2006. április 4., 16:19 (CEST)

Te egy cikkből idéztél, én meg egy könyvből, amit Szálasi írt. ráadásul az 1938-40-es börtönnaplónak eredeti oldalait is tartalmazza. Természetesen vágott anyagról van szó, nem tlejesről, így forrásként ez sem tökéletes. Nem azt mondtam, hogy Sipos megbízható forrás, hanem a Napló. 20 éve még sovinisztakéánt jellemezték Szálasit, Sipos is mint marxista történész, ma meg már nem nevezi annak... Ennyit arról, mennyiben fogadható el. (Parsifal 2006. április 4., 19:40 (CEST)Parsifal)

Hogy világos legyen, ez a cikk nem '86-os (húsz éves), hanem 2004-ben jelent meg. Emiatt én személy szerint elég valószínűtlennek tartom, hogy Sipos Péter politikai okokból meghamisította volna Szálasi gondolatait. Ha valaki ezzel az információval kapcsolatban kérdőre vonná őt, és ő nem tudná megmondani, hogy ezt mégis honnan veszi, akkor megkérdőjeleződne a hitelessége, és ez történészként feltehetően egyben karrierje végét is jelentené. Ami a napló nagyobb megbízhatóságát illeti, én ezzel kapcsolatban csak az általam már belinkelt cikkben található következő gondolatokra hívnám fel a figyelmet: Az elsődleges források általában nem megbízhatóbbak vagy hitelesebbek, mint a másodlagosak. A másodlagos források gyakran átesnek szaklektoráláson, jól dokumentáltak és gyakran olyan intézmények publikálják őket, ahol a szerző pontossága fontos a szerző karrierje és megítélése szempontjából. Az elsődleges forrás olyan, mint egy naplóbejegyzés: egy adott személy nézőpontjából írja le az eseményeket, ami vagy igaz, pontos és teljes, vagy nem. --Ali # 2006. április 4., 23:14 (CEST)

A másodlagos szelekció is teljesen szubjektív. Ha valakit mocskolni akarok, akkor úgy szelektálok, ollózok, hogy végül teljesen mást interpretálok mint amit gondolt vagy mondott. Ezt egyetemi tanulmányaim alatt tapasztaltam. Egy azon forrást évtizedek alatt mennyire különbözően interpretáltak. Ebből az illető kutató világnézetét lehet megismerni elsősorban, de nem azét, akit kommentál. A történettudomány nem olyan "exakt" tudomány mint bármely természettudomány, amely matematizálható valóságokon alapszik. Az abból levont konklúziókban is lehetsélges konszenzus. A történettudományban ez nem lehetséges. Aki "fasizsta Szálasiról" ír (Sipos) az a szememben hiteltelen, mivel a dimitrovi fasizmusértelmezést viszi, amit azért talált ki tkp. Sztálin, hogy még véletlenül se használják a "nemzeti szocialista" megjelölést, utalva ezzel arra, hogy nem ők voltak akkro az egyedüli munkásmozgalom. Ezután következnek azok az ostobaságok, hogy "kispolgári rétegek" által támogatott fasizmus. Ezeket a teóriákat a kutatható források tették semmissé. Különbséget kell tenni a tisztán faji alapon, eugenikán álló német hitlerizmus, a fasizmus, és a hungarizmus között. Pl. "fasiszta antiszemitizmus"-ról beszélni is oximoron. A fasizmus egy olasz, itáliai eszmerendszer, a nemzetiszocializmus olasz gyakorlata. Szó sem volt benne fajelméletről, zsidókérdésről! 10 000 zsidó tagja volt az olasz fasiszták pártjának a hatalomra jutás előtt, köztük a milánói főrabbi. Sőt! Ze'ev Zsabotyinszkij, az ún. "revizionista" Párt (alapító tagja volt Ben Gurion is) megalapítója, 1932-ben "Olasz rendet a Közel-Keleten!" címmel tartott előadást a fasiszta párt előtt. Az olaszok támogatták a zsidó állam megalapítását, míg az angolok és franciák ellene voltak! Még egy probléma van a fölvetéseddel. A tudományosság alapvető szabályát rúgod föl, ha az okozatot (narráció) elsődlegesnek tűnteted föl az azt kiváltó okkal (forrás) szemben. (Parsifal 2006. április 5., 07:52 (CEST)Parsifal)

[szerkesztés] Semlegesség

Egy hungarizmusról szóló lexikon-cikknek nem forrasgyujtemenynek kell lennie, hanem osszefoglalónak az adott ideológiáról. Ha mégis az adott ideológia önmeghatározása teszi ki a cikk 82%-at, az nem lexikoncikk. --Mihalyia 2006. március 26., 15:52 (CEST)

Egyetértek. A cikket mostani állapotában egyelőre ide vágom (és emellett visszaállítom), a történelem iránt érdeklődő wikipédisták nézzék meg, van-e benne hasznos változtatás. A többség sajnos (szerintem) nem az, inkább propaganda. --Ali # 2006. március 29., 20:43 (CEST)

A hungarizmus 1935-1945 közötti szélsőjobboldali magyar mozgalom. Hívei a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának tekintették eszmerendszerüket, mely konnacionalista és aszemita nézeteket vallott. A mozgalom a munkásságra ("Zöld Csepel"), a szegényparasztságra, kistisztviselőkre mégsem ezzel, hanem radikális szocializmusával hatott, így lett az első titkos választásokon (1939.) a legnagyobb ellenzéki párt, a sorozatos zaklatások, letartóztatások ellenére. Szembenállt mind a liberális kapitalizmus egyénkultuszával, mind a marxi szocializmus kollektivizmusával: szerinte az egyén és közösség összhangjára épül föl a nemzet. Fontos szerepet játszott benne a kereszténységre való hivatkozás, de az egyház politikai szerepének növelését megtagadta. A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár katolikus főpaptól kölcsönözte, aki hungarizmus alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus követője – került hatalomra, és rémuralmat vezetett be. (Parsifal 2006. április 3., 20:04 (CEST)Parsifal)

Ali az a propaganda és demagógia, amit visszaállítottál, ráadásul történelmi tévedésekkel (1930 1935 helyett). Hozzátenném, nincs szándékomban "Szálasi-apologetikát" írni, csak a történelmi tények miatt írtam át. Ez nem menti föl a hungarizmust. Hogyan tudok neked üzenetet küldeni? (Parsifal 2006. április 3., 20:04 (CEST)Parsifal)

Ide is írhatsz pl. User vita:Csobankai Aladar, ha csak nekem szól. A NAP megalapítása valóban 1935-ben történt, ezt beleírhatod a cikkbe. --Ali # 2006. március 29., 20:54 (CEST)

Szia, Ali! A kommunizmus cikkbe nem akarsz hasonlókat írni? Oda is elkelne:

A kommunizmus, más néven "szocializmus" 1917- ... közötti szélsőbaloldali mozgalom. Hívei a szocializmus gyakorlatának tekintették eszmerendszerüket, mely internacionalista és kirekesztő nézeteket vallott. A mozgalom a munkásságra ("Vörös Csepel"), a szegényparasztságra, kistisztviselőkre mégsem ezzel, hanem radikális szocializmusával hatott, mégis csak csalással lett az első titkos választásokon (1945). Szembenállt mind a liberális kapitalizmus egyénkultuszával, mind a nemzetiszocializmus kollektivizmusával: szerinte nemzet nem létezik, a társadalom a munkásosztály vezetéásére épül. Fontos szerepet játszott benne a keresztényellenesség, az egyházakat általában üldözte. A mozgalom vezetője és fő ideológusa M?arx, Engels, Lenin és Sztálin volt. A kifejezést Marx a francia forradalom "kommunárjaitól" kölcsönözte (akik egyébként nem kommunisták, hanem kommunalisták voltak ...). 1945-ben a Magyar Kommunista Párt – mint a kommunizmus követője – került hatalomra, és rémuralmat vezetett be. [...] ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. március 30., 00:18 (CEST)

Nem akarok ilyeneket írni, ténybeli tévedésektől hemzseg. Pl. 1945-ben a kisgazdák nyerték meg a választást, a kékcédulás választások később jöttek. Amúgy remélem ez nem komoly kérdés volt - igazából nem is értem… --Ali # 2006. március 30., 00:33 (CEST)

Ez nem igaz. Az első titkos és egyenlő választás 1939-ben volt. Olvass utána! A nyilasok győzelmétz csak letartóztatásokkal, terrorral tudták megakadályozni. Sok helyen emiatt nem is indult képviselőjük. Így is közel 1,5 millió szavazatot kaptak a 6 millió szavazásra jogosultból, és több mint félmilliós volt a Nyilaskeresztes Párt taglétszáma. A vezetőség 25%-a doktori címmel rendelkezett. Ez volt - Ungváry megállapítása - a legintellektuálisabb párt.

egy két ténybeli tévedés igazán nem számít, kicsire nem adunk, igaz (1930/1935)? nos, ha nem akarsz, akkor miért nem akarsz? megfogalmaznám érthetőbben is: a "kommunizmus" cikkben mi indokolja, hogy az eszme (szerintem elég idétlenül összefoglalt) önmeghatározása szerepel a cikk elején, míg a hungarizmus esetében más mércével mérünk? Miért? ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. március 30., 00:38 (CEST)

Ahogy már egyszer a fenti anonimnak is kifejtettem: engem igazából nem zavarna nagyon, ha az önmeghatározás is szerepelne, de nem abban a formában, ahogy ő beleírta a cikkbe; csak az a gond, hogy a szócikk egyelőre elég rövid, és teljesen aránytalanná válna, ha a saját értelmezésüket hosszasan ecsetelnénk benne. De ha mégis megtesszük, tegyük világossá, hogy mi az, ami a szövegben önmeghatározás, és azt is, hogy a történészek szerint mi volt ezeknek a kifejezéseknek (sokszor "eufemizmusok") a valóságos tartalma. (Mivel egy ilyen lapon a Godwin-törvénytől nem kell tartanom, azt is hozzátenném, hogy a nácik a Holokausztot is csak mint "kitelepítés" reklámozták a nagyérdeműnek, mégse írhatod a holokauszt-cikk elején, hogy "A Holokauszt egy nagyszabású kitelepítési program volt...".) --Ali # 2006. március 30., 00:46 (CEST)

Hagyjuk a Hungarizmust. Arról érdeklődöm, tervezel-e valami jó összefoglaló bevezetést a kommunizmus cikkbe, hasonló szellemben, mint a jelen cikkben, vagy tegyem meg én, aki közismerten a helyi kommunisták réme? szerintem te meg tudnád oldani. ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. március 30., 00:50 (CEST)

Ez kemény dió… Az a baj, hogy a kommunizmus mint ideológia-mozgalom, nem igazán hozott lázba soha - a nácizmus, fasizmus számomra sokkal izgalmasabb jelenség volt. Igazából szerintem jobban jársz, ha erre a feladatra inkább a Történelem Műhely/Portál tagjai közül toborzol embereket, erre én nem lennék alkalmas jelölt. Én max. azt tudnám vállalni, hogy a kommunista terror érdekes arcai közül foglalkozom párral. Pl. befejezem a Visinszkijről kezdett szócikkemet, amit már régóta terveztem. :) --Ali # 2006. március 30., 00:59 (CEST)

Egyszerű lenne, ha nem is semleges lenne a cikk (maga a fogalom abszurd), hanem írják le, hogy mi a marxista-leninista álláspont, és történelmi narráció, mi a hungarista, mi a liberális stb. Aztán ki-ki eldöntheti, melyik az igaz. (Parsifal 2006. április 3., 20:04 (CEST)Parsifal)

Sajnos ma az történt a cikkel, amitől korábban is tartottam tartottam: tényleg teljesen aránytalan lett attól, hogy az értékelésről szóló részben túlsúlyra jutottak a hungarizmus öndefiníciói, önjellemzése és önértékelései, ráadásul azzal, hogy a második alfejezet lényegében lekopírozta az első alfejezet szerkezetét, kifejezetten komikus hatást is kelt. A harmadik, az "atrocitások" c. fejezetben pedig a tények és események helyett szinte kizárólag a mai hungaristák által adott magyarázatokra koncentrál, ráadásul az értékelő szerepébe látszólag magát a Wikipédiát helyezi "A hungarizmusnak tehát voltak olyan eszméi e téren, amelyek nem állnak helyt.", ami nem igazán szerencsés. Remélem, hogy azok, akik a közeljövőben fejleszteni akarják a szócikket, több hangsúlyt fektetnek majd a forrásaik megjelölésére, a vélemények attribúciójára (személyhez, szervezethez rendelésére), és a cikk megfelelő arányainak megtalálására. --Ali # 2006. március 30., 21:23 (CEST)

Bocsáss meg, de tényszerűen le kell írni egy ideológia mit mond. Utána le kell írni a kritikáját. Itt a kritika került előre. Ha rövid, bővítsd ki! Az első hangzik szerintem komikusan, mikor sovinizmussal vádolja Szálasit. Maga, a hungarizmussal csöppet sem vádolható Ungváry Krisztián írta le a Rubicon 2004/11-es számában ("Kik voltak a nyilasok?"), hogy volt külön szlovák és ruszin szekciója is a pártnak a megnagyobbodott országban. Szálasi szerint a magyar nemzetbe az ő általa "honképesnek és talajgyökeresnek" minősített eltérő népek beltartoznak. ezért sem vádolható sovinizmussal, amit maga Szálasi (idézet a szócikkben) elítél. (Parsifal 2006. április 3., 20:04 (CEST)Parsifal)

"A harmadik, az "atrocitások" c. fejezetben pedig a tények és események helyett szinte kizárólag a mai hungaristák által adott magyarázatokra koncentrál."

Ez megint torzítás. A hungarizmussal csöppet sem vádolható Tabajdi Gábor történész, a Rubicon 2004/11-es cikkében az elkövetett kegyetlenségeket a lehető legpontosabban rekonstruálja. Ő maga írta le az ezen bűnök elkövetőiről, hogy "a vérengzések elkövetői között szinte elvétve találni értelmiségieket, annak ellenére, hogy 1941-ig meghatározó arányuk volt a pártban, illetve a mozgalomban. Szintén alacsony azoknak a száma, akik már a harmincas években párttagok voltak, a töbség 1944-ben csatlakozot a nyilasokhoz. Az ostrom előtt a nyilas pártvezetés jelentős része ugyanis elhagyta a fővárost... Ebben az időszakban csatlakoztak a különféle testületekhez azok is, akik a kaotikus helyzetet főképp vagyonszerzés céljára próbálták kihasználni... A Helyzet rendezésére Szálasi szükségesnek látta különmegbízott kiküldését a már erősen szorongatott fővárosba. Vajna Ernő január 1-én érkezett meg repülőn, de kinevezésének kiplakátolásán kívül nem sokat tehetett. A razziázó csoportok nagyrészt irányíthatatlanná váltak." teljesen elfogult egy eszmét, egy szűk, ráadásul nem meggyőződéses részének a hungarista kormányzat rendelkezéseivel szemben elkövetett kegyetlenkedései, gyilkosságai, törvénysértései alapján beskatulyázni. A Szálasi "rémuralmat" vezetett be is egy iropdalmi toposz. Ez alapján Eisenhower, vagy Vorosilov is "rémuralmat" vezetett be, mert statáriális bíróságok működtek. Ezek sértik erősen a semlegességet. (Parsifal 2006. április 3., 20:04 (CEST)Parsifal)

Bocsáss meg, de ez alapján pl. a 'liberalizmus' címszót is át kéne írni, vagy bármely másikat, mert le van írva feketén-fehéren hogy mit állít. Ezzel lehet egyet érteni, vagy elutasítani, de ebből kell alapban kiindulni. Egyébként pedsig az első bekezdés vált ezáltal komikussá, mivel Szálasi nem volt soviniszta, a sovinizmust elítélte. ezek tények, amelyekt a Rubicon 2004. októberi számában Ungváry is leírt. Az "atrocitások" fejezet tényszerűségét pőedig elolvashatod ugyanazon Rubicon számban, Tabajdi Gábor cikkében. Történelmi tény, hogy a Budapesten lévő nyilas csoportok csak egy töredéke vett részt az atrocitásokban, sőt nyilasok közötti fegyveres konfliktusok is voltak emiatt. Ezt is leírja a szerző. Idézzek neked, Az a tényellenes, ha egy arányában a hungaristák kis részét kitevő csőcselék alapján ítélkezgetünk, ahogy negyven évig tették. Tény, hogy a hungarista kormányzat föllépett, rendeleteket hozott az atrocitások ellen, és vidéken maga a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék ítélt el ilyen csőcseléket. (Parsifal 2006. április 3., 20:04 (CEST)Parsifal)

[szerkesztés] Történelmi definíció

A történelmet - világnézetüktől függeltenül - a történészek "elbeszélik" (narráció). Ezért a semlegesség végett a különböző, de feltétlenül tényeken alapuló narrációkat nyugodtan közölhetjük egymás mellett. Ha nem ezt tesszük, megsérthetünk valakit. Pl. ha valaki tagadná a nyilas kegyetlenkedéseket, gyilkosságokat, az nem lenne semleges. De ha erre hegyezné ki, s azt mondaná, ez az egész lényege, és a hungarizmus és Szálasi ki akarta írtani a zsidóságot, az sem állít igazat. A hitlerizmus és a hungarizmus ebben is különbözött. A hungarizmus mintegy a 'cionista' álláspontot tette magáévá: önálló haza kell a zsidóságnak. (Parsifal 2006. április 3., 20:05 (CEST)Parsifal)

Itt rengetegen írtátok, hogy nyilas propaganda található. Bárhogy is kerestem nem találtam. Egy propaganda egy adott elgondolást, gondolatmenetet éltet, de amit itt látok az nem egy gondolatmenet éltetése, hanem a megfogalmazása. Tehát nem propaganda! Az, hogy tartalma szimpatikus és az emberben a megvalósítására való vágyat ébreszt az nem azt jelenti, hogy önéltető, hanem azt, hogy jó.

[szerkesztés] Atrocitások

Az emberek Dunába lövését „atrocitásnak” nevezni meglehetősen erős eufémizmus. A szócikk most hozzáírt részéről erősen az a benyomásom, mintha mentegetni akarná „szegény, szegény” nyilaskereszteseket. Kirakom a POV sablont.

--DHanak :-V 2006. március 30., 11:07 (CEST)

Nem mentegetem. A címben ott van a gyilkosságok kifejezés is. Idézek egy ilyen kegyetlenkedésben részt vevő nyilastól is, maga Szálasi is elítélte ezeket a tetteket, de a kegyetlenkedések önmagában nem a hungarizmus ideológiájából következtek. Ezek tények. Vagy az iraki foglyokkal szembeni guantanamói kegyetlenkedésekért közvetlenül George W. Bush, avagy a neokon ideológia a felelős? Vagy minden, a "csillagsávos lobogó" alatt harcoló amerikai katona háborús bűnös, és vétkes emberiség-elleni bűnökben? (Parsifal 2006. április 3., 20:06 (CEST)Parsifal)

"Másrészt olyan valóban nyilas érzelmű fiatalok („fegyveres suhancok”) és veterán párttagok is részt vettek (pl. ideológiai képzettségük hiányánál fogva, PONT - szvsz - avagy a küzdelmi évek keserűsége során fölhalmozódott indulatok folytán) egyes atrocitásokban, akiket a közeledő harc fanatizmussal töltött el, s ebben az eltorzult pszichés állapotban úgy gondolták: bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, „cimboráló” zsidóságon."

Figyelj, ha gyilkoltak, akkor gyilkoltak, és kész. Nem akarok senkit megsérteni, de nem vagyok benne biztos, hogy minden egyes hungarista pszichéjét ebben a szócikkben kellene kielemezni (bár a "zöld ár" dolog érvszerű, és már más szerkesztő is használta, ez reálisnak tűnik és nincs vele bajom.). Nem akarok senkit megsérteni (két oldalról is), de hadd ne mondjam, mely szezők irományaiban olvastam hasonlót. Ez a bekezdés amolyan "brossúraszöveg". ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. március 30., 13:13 (CEST)

Tagadtam hogy gyilkoltak, és ez nem volt bűn? Nem. Akkor mi a baj? Ezen az alapon a liberális történeti narráció is "brossúraszöveg". (Parsifal 2006. április 3., 20:06 (CEST)Parsifal)

Elismerem, a szöveg egyoldalú (pont ezért javasoltam a semlegességét állító szerkesztőknek, hogy vessenek egy pillantást a kommunizmus lapra is, mert azon a lapon valami egész más szellemben, az önmegjhatározásból kiindulva és nem az utókori, többséginek tekinthető elfogadott történészi vélemény alapján történik a tárgyalás). Amit mondtam, az annyi, hogy szerintem fölösleges arra hivatkozni, hogy a fiatal hungaristák keserűségükben gyilkoltak. - Természetesen, normális ember nem gyilkol csak úgy, a legtöbb "szélsőséges" politikai mozgalom valami társadalmi ellentét feletti keserűség gyümölcse, szerintem ezt teljesen fölösleges a jelenlegi formában hangsúlyozni. Csak azt mondom , hogy ezt talán lexikonszerűbben kellene megfogalmazni, nem pedig szinte az egyének szintjére leszállva, pszichológiai analízisbe bocsátkozni. De azt hiszem, kezd elegem lenni a politikából, és abbahagyom a vitákat mára (ha lehetséges). ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. március 30., 13:56 (CEST)

Bocsáss meg, de ez nem igaz. A liberalizmus eszméjének nevében gyilkotak, akár szadista módon is emberek pl. a Francia Forradalomban. Ma ez nemzeti ünnep. Ez nem "szélsőségesség" kérdése. Ezzel (mint írtam) korántsem lehet fölmenteni erkölcsileg a résztvevőket. Szalai Pál, aki nyilas volt, és nem lépett ki (mint ahogy sokan állítják) maga védte meg a gettót. Nem felsőbb parancsra, hanem egy német SS különítmény, és a VII. kerületi nyilas csoport önálló akció sotán meg akarta semmisíteni a budapesti gettót. A Yad vashem Intézetben Szalai Pálnak is van fája, akit kivégeztek a II. VH után, mint "fasiszta, nyilas csőcselék"-et. (Parsifal 2006. április 3., 20:06 (CEST)Parsifal)

Jó, legyen igazad (nem állítottam és nem is tagadtam, hogy a liberalizmus ne lenne szélsőséges eszme), de én nem erre szeretnék koncentrálni, hanem az általam kiragadott, szerintem suta mondat stílusára, szemléletére. De most már tényleg abbahagyom, nem kell válaszolnod vagy bármit is tudomásul venned abból, amit mondtam, csak épp egy mellékes, stilisztikai közbevetés volt. ♥♥♥: [[User:Gubbubu|<font fa

Akinek a hungarizmusról a liberalizmus jut esazébe, annnak minden alapja megvan arra, hogy büszkén hirdesse: ő van a középen és ez a sok idétlen parlamenti párt meg szélsőbaloldali...193.225.146.150 2006. április 1., 16:35 (CEST)

Ez az utóbbi hozzászólásod nem a cikkről szól, vagy semlegességéről. Mint mondtam, a liberalizmust "leszélsőségezni" annyira egyoldalú legalább mint a hungarizmust. Ui. a Francia Forradalom idején, sok lincselés, önkényeskedés történt. Mégsem mondja senki sem, hogy a liberalizmus = terror és önkényuralom. Én sem mondanám. Amint a cikkben ki van fejtve ez szituáció és nem eszmefüggő. Egy vékony, haszonszerzésből csatlakozott lumpen, csőcselék réteg alapján az egész hungarizmust és a hungaristákat minősíteni legalább akkora elfogultság lenne, mintha a liberalizmust a jakobinus diktatúrával azonosítaná a "liberalizmus" szócikk. (Parsifal 2006. április 3., 20:06 (CEST)Parsifal)

[szerkesztés] propaganda-szakaszok szócikkből

[szerkesztés] Mi a Hungarizmus?

Mi a Hungarizmus? Szilárd erkölcsi és szellemi alapokra épülő eszmeiség, mely a kor kihívásaira nemzetérdekű válaszokat fogalmaz meg, és azok megvalósítására a magyar társadalmat sorsközösséggé szervezi. Erkölcsisége a harcos keresztény hit (ecclesia militans) mai megnyilatkozása - mely a lovagi eszmeiség hagyományait eleveníti fel -, szellemisége a magyar kultúrára (kultúrkincsre) és a magyar hagyományokra épülő nemzettudat (nacionalizmus). A hungarizmusnak nincsenek olyan doktrínái, mint korunk más eszmeiségeinek (melyek a több száz kötetes eszmei aládúcolás ellenére erkölcstelenségük következtében összeomlottak), mert nem csak ideológia, hanem egy igen magas erkölcsiségű magyar életvitel rendszer is. A hungarizmus a magyartudatú ember életformája!

[szerkesztés] Hungarista kis Káté

Mi a nemzetiszocializmus? A népnemzeti állam és az ezen nyugvó társadalmi egyensúly megvalósításának tana. Mi a társadalmi egyensúly? Az a nemzetrend, amelyben a társadalmi együttélésnek, az egymásrautaltságnak előnyeit sem egyén, sem osztály más egyének, vagy osztályok rovására nem élvezheti. Mi a társadalmi egyensúly alapja? Az életjog és munkakötelesség. Mi az életjog? Az egyének természetes joga az élelemre, ruházatra, lakásra és a művelődés eszközeire. Mi a munkakötelesség? A nemzetnek az a joga, melynek alapján kötelességévé teszi az állam minden polgárnak, hogy a nemzeti javak termelésében közvetlenül, vagy közvetve résztvegyen. Mi biztosítja a társadalmi egyensúlyt? A nemzetiszocialista erkölcsi, politikai és gazdasági rend. Mik az erkölcsi rend pillérei? 1./ Az istenfélelem. 2./ A Faj és Hazaszeretet. 3./ A nemzet elhivatottságában és jövőjében való hit. 4./ Az ésszerű nemzeti hagyományok ápolása. 5./ Az erkölcsben és jellemben való meg nem alkuvás. 6./ Tettrekészség. Mik a politikai rend alapjai? 1./ A népnemzet akaratának minden téren való független és szabad megnyilvánulása. 2./ A hozzáférhetetlen, puritán köztisztesség. 3./ Rátermettség és szakértelem a vezetés minden pontján. Mik a gazdasági rend ismertetőjegyei? 1./ A termelés rendjének a népnemzet érdekében való irányítása. 2./ A tervszerű nemzeti ellátás és a haszonfelesleg értékesítése, vagyis a nemzet-tagok anyagi szükségleteinek ésszerűen arányos és rendszeres kielégítése. Mi a népnemzeti állam? A parasztság és munkásság, valamint a megújhodott értelmiség erkölcsi, szellemi és gazdasági közösségen alapuló az az állam, melyben minden jog és hatalom természetes forrása a nép s amelyben a kormányzás a népért és néppel történik. A kormányzati tényezők hatalmukat a néptől nyerik s ezért a nép az államhatalomban önmagát tiszteli és becsüli meg. A vezetők elöljárói, szolgái a nemzet egészének, nem pedig urai s parancsolói a népnek. Mi a nemzetiszocializmus két nagy igazsága? 1./ Az a ráeszmélés és tudat, hogy az ember nem önmagáért való, mert a nemzethez való tartozás szociális életformára és szocialista cselekedetre kötelez. 2./ A vezetők és az alárendeltek egymás iránt való áldozatos szolgálata úgy a nemzet egészében, mint a legkisebb tagozatában, tagjában.

[szerkesztés] A "Nemzet Akaratának Pártja" mozgalmi harcutasításából

1. / Mozgalmunk teljes katonai a legszigorúbb vasfegyelem alapján áll. A belépni szándékozó magyar testvérnek tisztában kell lennie azzal, hogy ez a mozgalom a meddő, üres politizálást még csírájában sem tűri. A poshadt és tehetetlenségükben összeomló politikai pártokban annyira divatos vitatkozás, szófecsérlés a legszigorúbban tilos. 2. / Minden belépő tagnak a reábízott tevékenységet haladéktalanul, legjobb tudása szerint, a legteljesebb mértékben végre kell hajtania. A kiosztott munka vagy megbízás alól való kibújás naiv kifogásokra való hivatkozásokkal azt jelenti, hogy az illető nem értette meg és nem érzi át teljes mértékben a felelősséget, melyet a magyar nép szabadságharcának keretei között mindenkinek vállalnia kell. Aki aktív munkát harcos mozgalmunkban kifejteni nem akar, sorainkban egyáltalán nem való. 3. / Harcos mozgalmunk nem ígér és nem ad senkinek állást, mandátumot, címet, rangot! Mi az új magyar szabadságharc katonái vagyunk mindannyian. Nem protezsálunk és nem bíztatunk. Mindannyian tudjuk, hogy egy véres, kíméletlen, kikerülhetetlen harc felé menetelünk az életért és szabadságért. Egyéni kis bajokkal foglalkozni nincs időnk. Mi, ettől a mai rendszertől nem várunk és nem kérünk semmit. Mert a mai rendszer uraitól való bármily csekély méretű szívesség is már azt jelentené a gyakorlatban, hogy elveinket egészben vagy részben fel kell adnunk, márpedig erre nem vagyunk semmi körülmények között hajlandók. 4./ Egyes, kiválasztott testvéreknek, esetleg elvfeladás, vagy tömegek becsapása árán bármiféle pozícióba való juttatása nálunk kizárt. Akiket önérdekű politikai ambíció hevít, azok küszöbünket át se lépjék. A legszigorúbban tilos a tagtestvéreknek a mai politikai és választási rendszer mellett arra gondolni, hogy mint képviselők vagy egyéb politikai tényezők bekerüljenek azok társaságába, akik a nép ellenségeivel szövetkezve, nemzetünket és Hazánkat a sír szélére juttatták. Elvetjük a parlamentben való szereplésnek még a gondolatát is, mert a parlament munkáját a legnagyobb népcsalásnak minősítjük. Szabad csatamezőn az életben akarjuk és fogjuk a magyarság ellenségeit csatára kényszeríteni és velük véglegesen leszámolni. Mi a hatalom teljes birtokosai és nem részesei akarunk lenni. 5. / A testvéreknek magánéletükkel is bizonyítani kell, hogy méltóak a nagy Eszme hősies szolgálatára. Tagtestvérek között minden vita, veszekedés, nézeteltérés a legszigorúbban tilos. Az összeférhetetlenek és az örökké kritizálók a Mozgalomból örök időre, azonnal kizáratnak. Külön politikai útjai és elgondolásai a Tagtestvéreknek nem lehetnek. A győzelem biztosítéka a vasfegyelem, mely nélkül minden politikai szervezkedés üres szalmacsépeléssé válik. Aki a vasfegyelemnek magát alávetni nem hajlandó, annak mozgalmunkban semmi keresnivalója nincsen. Minden tagtestvérnek legfontosabb kötelessége, hogy családi, ismerősi, rokoni és munkakörében az Eszmét a legnagyobb hitellel, kitartással, erővel és teljes akaratával képviselje, minden embert, akivel összekerül, a Mozgalom életbevágó fontosságáról meggyőzzön. 6. / Párthelységünk a munka helye. Testvérek csak akkor jöhetnek, ha jelenteni vagy elintéznivalójuk van. Nem a párthelységben kell tevékenységet kifejteni, mert az ottani munkát az oda beosztott testvérek végzik. A helységünkbe nem is azért kell eljönni, hogy ott politizáljunk, mert mi nem politizálunk, hanem harcra készülünk és rövidesen harcba is bocsátkozunk. A testvérek szakítsanak a passzív magatartással. Az nem elég, hogy beiratkozunk a Pártba és néha-néha felnézünk oda politizálni, intrikálni vagy melegedni. Mozgalmunk az ilyen léha és felelőtlen, az eddigi politikai pártokban annyira szokásos ürescséplést nem fogja tűrni és csírájában el fogja folytani. 7. / Lelkes munkájuk, megbízhatóságuk, vasfegyelmük és áldozatkészségükkel vezetői helyre rászolgált Testvérek politikai és taktikai kiképzésüket a szemináriumokban fogják elnyerni. Szemináriumokban való részvétel kitüntetést és a mozgalom belső életében vezető harcos állást jelent. A vasfegyelemmel összekötött Eszmetestvérek megbonthatatlan gárdája garantálja azután azt, hogy senki, a mozgalomban becsületes és hűséges munkájával elért helyét el nem veszítheti. Bizonyos, hogy a mozgalom egy magasabb vonalán meg fog indulni a szerencselovagok özönlése a Párt felé. A mozgalom egy bizonyos szintjén a tagfelvétel meg fog szűnni. Csakis így lesz elérhető, hogy a kiválasztottak maradhassanak együtt mindvégig a mozgalomban és a hatalomban. 8. / Aki első a harcban, első a hatalomban! Politikai vagy mozgalmi szervezkedéseket az tette tönkre, hogy idealisták kezdték és politikai szélhámosok és "reálisan gondolkodó" bitangok fejezték be. Ezt a bitangolást, ezt a "reálisan gondolkodó" politikai pimaszt irtani fogjuk. Nem ismerünk kegyelmet ezek számára! A mozgalmunk nem pártot szervez, hanem a hatalom teljes átvételét tűzte ki célul. Harc! Kitartás!

[szerkesztés] Ezt akarják a nyilasok!

A Nyilaskeresztes Párt országépítő programja I. Szabad magyar hazában, mint szabad magyarok akarunk élni és meghalni. Sohasem felejtett és minden tettünket irányító szent célunk a trianoni bilincs teljes széttörése, a minden magyar testvérünket egyesítő, mindnyájunknak nagyobb kenyeret nyújtó, magyar népi munkaállam megteremtése az alkotmányos magyar államfő, Magyarország Főméltóságú kormányzójának országlása alatt. II. Tudatában vagyunk annak, hogy egyenesen a Teremtőtől származó nemzeti erőnk a szent-Istváni birodalom megsemmisíthetetlen geopolitikai egysége, mely nemzeti létünknek és függetlenségünknek még alkotmányunk ősiségénél is szilárdabb alapja. Ezért a szent-Istváni birodalom területén feloldhatatlan sorsközösségben élő testvérnépek unióját akarjuk. Másrészről világosan látjuk, hogy létünket csak a közép-európai népekre egységesen alkalmazható s azok együttműködését általánosan szabályozó elvek érvényesülése biztosíthatja. Ezért mint a szent-Istváni birodalom népeinek egyetemes érdekeit ápolni hivatott nemzet elismerjük a zárt egységben élő nemzetek önkormányzati jogát. III. Nem felejtjük, hogy a néprajzi határok nem örökéletűek, hanem a népi erők gyarapodásával vagy apadásával tágulnak vagy szűkülnek. A magyarság a szent-Istváni birodalom testvérnépei között súlyát és vezető szerepét csakis a nemzeti munkakifejtés nemes és alkotó versenyében biztosíthatja. A nemzetközi verseny egyre fokozódó ütemében minden elvesztett munkaóra a magyar jövő helyrehozhatatlan vesztesége, az elvesztett munkaórák tömegjelensége, a munkanélküliség pedig nemzethalál. Magyarországon ma a lakosság teljes foglalkoztatottságának hiányában évente sokszáz millió munkaóra vész el hasznosítatlanul. Bátran mondhatjuk, hogy évi 1 milliárd pengőt meghalad az a viszonylagos veszteség, melyet Magyarország gazdasági és szellemi erőben és az ennek megfelelő politikai súlyban évről évre veszít azokkal az államokkal szemben, amelyek az irányított gazdálkodást már bevezették. Ha a dolgozó magyar élete keserű harcában egyszer odajut, hogy keresete nem elég a mindennapi kenyérre és felveti magában a kérdést, miképpen lehetséges, hogy munkájáért éhbér a jutalom, be fogja látni, hogy ez csak ott és akkor lehetséges, ahol az után a száraz kenyér után, amelyet visszautasítani akarna, száz és száz olyan kéz nyúl, amelynek munkaalkalom hiányában annyija sincs, mint neki. A magyar munkaállam a munkanélküliség megszüntetéséért vívott harcával áll, vagy bukik! Az élet Istentől ered és ezért szent. De az élet csak munkával tartható fenn és munkával védhető meg. Ha az élethez való jogunk szent és természetes, akkor jogunk az életet biztosító munka is. Mindenkinek joga van a munkához, és az államnak éppoly kötelessége munkaalkalmak biztosítása, mint fiai életének megvédelmezése. A liberális állam ezt a kötelességet nem teljesítette. Ezért olyan munkaállamot követelünk, amely a munkanélküliséget intézményesen megszünteti és ezzel biztosítja az állam legnagyobb hadviselési képességét és fiainak emberhez méltó életét. A munkanélküliség intézményes megszüntetésére: Először követeljük a magyar munkaalkotmány megteremtését, amely a munkásokat és munkaadókat az állam döntőbírói hatásköre alá rendelt, közigazgatási jogkörrel felruházott, a munkabér kérdését alkotmányosan szabályozó szaktestületekbe (korporációkba) tömöríti. Másodszor követeljük a szaktestületek vezetőségéből alkotott fellebbezhetetlen hatáskörű közigazgatási testületnek, az Országépítő Tanácsnak létesítését, amely az ország teljes mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és hiteléletét az ország egyetemes honvédelmi, népi és gazdasági érdekeinek figyelembevételével irányítja. Harmadszor követeljük, hogy az Országépítő Tanács haladéktalanul foganatosítsa a magyar munkanélküliségnek négy év alatti megszüntetésére több milliárd pengő értékű gyümölcsöző beruházásra alkalmas országépítő tervünket és biztosítja az ezen terv végrehajtásához szükséges hitelt. IV. Állítjuk, hogy a magyar négyéves tervhez szükséges több milliárdra rúgó összeget pénzrontás nélkül elő lehet teremteni. Aki ezt nem hiszi, tudatlan, aki tagadja, hazudik. A pengő annyit ér, amennyi kenyeret, húst, cukrot, ruhát stb., röviden: árut adnak érte. Mindezeket azonban munkával állítjuk elő. Ha tehát az ország termelését a munkanélküliség megszüntetésével emeljük, a pénzforgalmat is olyan arányban fokozhatjuk, aminő arányban az áruforgalmat fokoztuk. A munkaállam pénzének fedezete tehát nem az arany, hanem az érte szolgáltatott munka. Minden országnak annyi a pénze, amennyit munkával termelni képes: Ha országunkban emberi munkaerő és természeti kincsek hasznosítatlanul hevernek, akkor ez azt jelent, hogy ebben az országban pénz hever hasznosítatlanul. A hasznosítatlanul heverő munkát szervezéssel hasznosítani annyi, mint vásárlóképes pénzt teremteni. Nem romlik tehát a munkaállam pénze azzal, ha az állam termelő munka céljaira hitelt nyújt, illetőleg pénzt bocsát ki. Az országépítő munkára nyújtható hitel pontosan egyenlő az elmulasztott munkaalkalmak értékével – tehát ma évenként egy milliárdot meghaladó összeggel. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a szociális nyomorúság és a munkanélküliség felidézésében a kamatláb nagysága döntő tényező. Minden fogyasztói árban a kamat annyiszor foglaltatik, ahányszor az áru termelése és forgalmazása tőkebefektetéssel kapcsolatos. Másrészről a kamat, amelyet a munkaadó a kölcsönvett pénzért fizetni kénytelen, a munkabérből hiányzik. Nagy kamat eredménye tehát: nagy drágaság és kis munkabér, a tömegek vásárlóképességének, a forgalomnak csökkenése, a munkaalkalmak csappanása, tehát munkanélküliség. Ezért, hogy a munkaállam feladatának megfelelhessen és mindenkinek munkát adhasson, az ország pénzintézeteit az Országépítő Tanács felügyeleti hatásköre alá fogja rendelni. Az Országépítő Tanács a szaktestületek szakemberei által véleményezett hasznos közmunkák végrehajtásával megbízott vállalkozóknak pénzintézetek bevonásával hitelt nyújt, és ennek fedezetéül az államnak a gazdasági élet fellendítése folyamán jelentkező többletbevételei szolgálnak. A munkaállam ily módon minden dolgozni akaró és dolgoztatni képes fiának: munkásnak, földművesnek, gazdának, iparosnak egyaránt a legnagyobb kereseti lehetőséget biztosítja, mert lehetetlenné teszi az élősdi, munkanélküli jövedelmeket azzal, hogy a hitelélet irányításával megszünteti a) a kamatuzsorát b) az árak megszabásával az áringadozásokból eredő spekulációt, c) és ezzel leküzdi a gazdasági válságokat. V. Szociális, a jövedelemmel arányos adózással és örökösödési váltsággal csökkenteni fogjuk a forgalmat bénító, drágító és igazságtalan forgalmi adókat. A telekértékadó bevezetésével megszüntetjük a munkanélküli jövedelem egy másik forrását, a telekspekulációt. A részvénytársasági reformmal lehetetlenné tesszük a részvényesek kifosztását. Mindezen gazdasági intézkedésekkel a szabad pályán elhelyezkedett értelmiség, orvos, ügyvéd, mérnök, kereskedő és vállalkozó biztos keresethez jut, minek folytán az állami és közületi állások után folyó tülekedés és protekcióvadászat megszűnik. A nekilendítés megerősíti a tisztviselőtársadalom helyzetét is, egyrészt, mert növekvő adóbevételek folytán a tisztviselő jobb díjazása lehetséges, másrészt, mert a törekvő értelmiség, ha ambícióit a fixfizetésű pályán kielégítve nem látja, szabadpályán megfelelő keresethez juthat. Az anyagilag független társadalomban fejlődik ki az egészséges erkölcsi, gerinces szellem. VI. Olyan földreformot akarunk, mely az országos termelési átlagot fokozni képes. Csak ezzel adhatunk minden magyar ember asztalára nagyobb darab kenyeret. Aki mást hirdet, nem tudja végrehajtani, ha pedig végrehajtaná, romlásba döntené az országot. Alapelvül tekintjük, hogy akié a föld, azé az ország. Ezért a magyar kisgazda védelmében a húsztól száz holdig terjedő kisbirtokok felaprózódását megakadályozzuk. A tagosítást a legnagyobb eréllyel fogjuk végrehajtani. A visszakapott és még visszanyerendő megszállott területeken történt földosztást elsősorban is a nemzethűség szempontjából szentesítjük a gazdasági szükségszerűség figyelembevételével. A zsidók, idegen állampolgárok, bankok és más jogi személyek birtokait, valamint a mammutbirtokokat és a nemzetellenes szolgálatokért kapott birtokokat az állam kárpótlás ellenében meg fogja váltani. Az ilyen birtokokat termelő szövetkezetekké alakítjuk és ott, ahol a megváltott állami földek talajviszonyai és a termények értékesítési lehetőségei kertgazdaságok, szőlő, gyümölcstermelés és baromfitenyésztés, általában olyan termelési ágak létesítésére alkalmasak, amelyeket kisgazdaságokban gazdaságosabban tudunk termelni, mint a nagy birtokon, - ott az arra érdemes magyar dolgozókat, a nemzetvédelmi szempontok figyelembevételével is földhöz juttatjuk. A munkaállam ezen megváltott, valamint a magánkézen lévő nagybirtokokat ugyanúgy, mint az ipari nagyüzemeket, az Országépítő Tanács felügyeleti hatásköre alá fogja helyezni, amely ezen birtokok gazdálkodását a következő elvek szerint köteles irányítani: A haza drága földjének birtoklása a tulajdonosra szent kötelességet hárít, azt a kötelességet, hogy a földjével jól gazdálkodjék. Ezért a munkaállam elismeri a magántulajdon elvét, de a gazdálkodás módját nem tekinti magánügynek. Az Országépítő Tanács országos törvények alapján fog gondoskodni arról, hogy a megmaradó nagybirtok mindenütt a legnagyobb termeléseredményeket biztosító belterjes, legtöbb munkáskezet foglalkoztató gazdálkodást folytasson. Olcsó hitelnyújtással fogja a mezőgazdaságot támogatni a többtermelés és elsősorban a mezőgazdaságok iparosításának és gépiesítésének fejlesztésében. A nagyobb birtoktestek tulajdonosai jövedelmükből emelkedő kulcs szerint bizonyos hányadot tartoznak újabb, gyümölcsöző befektetésekre fordítani, hogy ezáltal egyre több embernek minél több munkaalkalmat és így kenyeret nyújthassanak. Azzal, hogy megindítjuk a közmunkákat és nekilendítjük a gazdasági életet, kenyeret adunk mindenkinek, aki földjéből tisztességesen megélni nem tud, vagy akit az ország szűkös területén földhöz juttatni nem lehet. A közmunkák felfokozásával azonnal hozzáfogunk a magyar földhódításhoz. Az általános munkakötelezettség kimondásával fel fogjuk javítani a nagykiterjedésű szikeseket, tőzeges, vadvizes területeket. Ezeken kisbirtokos telepítésre alkalmas gazdaságokat építünk és rendezünk be. A szövetkezeti rendszer kiépítésével, a termények rögzítésével, a terményértékesítésből ki fogjuk kapcsolni az élősdi spekuláló szellemet, ezzel szemben a kereskedelmet magyarrá tesszük és tisztes jövedelemhez juttatjuk. A kartellek állami kisajátításával meg fogjuk szüntetni ezek harácsolását és így nagyobb terményárakat fogunk fizetni a gazdának, annak ellenére, hogy a városok élelmezését nem fogjuk megdrágítani. A nagyobb terményárak biztosítása után azonnal gyökeres földteherrendezést és tagosítást foganatosítunk. Gondoskodni fogunk arról, hogy minden termelési körzetben terményelhelyező tárházak, hűtőházak és magtisztító állomások álljanak a gazdaközösség rendelkezésére. A magyar föld termelőerejének megóvására, fokozására és az ezzel összefüggő kérdések intézményes ápolására országos központi talajkutató intézetet állítunk fel. Rendszeresíteni fogjuk a községi mezőgazdasági felügyelőségeket kiterjesztett hatáskörrel. VII. Követeljük a hadiipar és a nagy energiaforrások államosítását. Követeljük a nemzet összes erőinek egyesítését a dicsőséges feladatokra hivatott magyar hadsereg további kiépítése céljából. Erre semmi áldozat nem elég nagy és drága! VIII. Az összes állami engedélyeket, italmérési és egyéb egyedárusítási jogosítványokat új elbírálás alá vonjuk, ezeket az engedélyeket magyar kézbe, elsősorban hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak, hadikölcsön károsultak és frontharcosok, illetve ezek leszármazottai birtokába adjuk. Fenntartani óhajtjuk a kereskedelem szabadságát a közérdek által megkívánt korlátok között, amelyet érdekképviseleti rendszerünk biztosít. A kisipar védelme érdekében intézményesen gondoskodunk a kisipar hitelellátásáról és oly értékesítési szövetkezeti tervezetről, amelynek egyedüli hivatása a kisipari termékek értékesítése. A közjólét emelkedésével a kisipar fokozni lesz képes a minőségi termelést, tehát a munkaállamban többlethaszonhoz jut. IX. A hadikölcsönök ősjegyzőivel és azok leszármazottaival szemben eddig tanúsított eljárást a nemzeti áldozatkészség megcsúfolásának és jogfosztásnak tekintjük, ezért a kérdést méltányosan és kielégítően rendezni fogjuk. X. Követeljük a magyar vér védelmét! Rommálőtt városokat, elpusztított országokat újjá lehet építeni, de a megromlott vér a halottaikból fel nem támadó népek temetőjéhez vezet! Ezért követeljük: A zsidóság fajjá nyilvánítását és a vegyesházasságok megtiltását zsidófajúakkal, zsidófajúakkal folytatott nemi viszony törvényes üldözését, férfiak kötelező rendszeres orvosi vizsgálatát, a nemi viszony által okozott fertőzés bűntetté nyilvánítást és ennek megfelelő üldözését, a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot, a gyakorlati családvédelmet, terheltek és egészségesek közötti házasságkötés megakadályozását, szegénysorsú házasulandóknak legalább 2000 pengő kamatmentes házassági kölcsönnel való segélyezését, házasfeleknek a kettős kereset ostoba elvéből folyó üldözésének azonnali megszüntetését! A családi munkabéreknek és családi pótlékoknak a gyermekneveltetési költségekhez való arányosítást, közegészségünknek a kor követelményeinek megfelelő kifejlesztését, az általános népbiztosítás és a korlátozott szabad orvosválasztás rendszere alapján úgy a megelőzés, mint a gyógykezelés terén, az anyaság fokozottabb védelmét és feltétlen tiszteletét, az összes orvosok klinikai, kórházi stb., intézeti, községi, városi, tiszti stb. orvosok státus, egymás és beteghez való jogviszonyának rendezését. Tisztában vagyunk azzal, hogy népünk egészségügye elsősorban is nem orvosszereken és gyógykezelésen, hanem népünk ellenálló képességének kifejlesztésén, tehát jólétének emelésén múlik. XI. A keresztény és államalkotó erkölcs közös tőből fakad: az önérdeket az eszmények szolgálata alá rendelő hősi önfeláldozás szelleméből és kifejezése ezen ősi elv: a köz java legyen a legfőbb törvény! Kegyeletes testvéri hűséggel gondolunk azokra, akik az eszményekért vállalt hősi áldozatokkal és példaadásukkal erősítették meg hitüket. Az ő szellemükhöz méltó keresztény erkölcsi alapon álló, osztálymentes magyar társadalmat akarunk, amelyben mindnyájan egyek vagyunk a közérdekért, és amelyben a közösség véd mindnyájunkat. Olyan népi munkaállamot akarunk, amely nem a kiváltságos ezrek, hanem a sokmilliós nép érdekeit szolgálja, ezeket társadalmi és osztálykülönbség nélküli nemzettestvéri szeretetben oly államrendben egyesíti, amelyben az egyén értékmérője nem a családi származás, vagy vagyoni állapot, hanem a közösség szolgálatában szerzett érdem és közhasznú munka. Olyan államot akarunk, amely a munka érdekképviselete szerinti testületekben szervezve, igazságos módon a szociális és gazdasági közérdek jegyében oldja meg a tőke és a munka problémáját, és állapítja meg, hogy a termelés hasznából miként osztozzék a tőkés és a munkás. Ez az osztozás a közhasznúság és a kifejtett munka érdemeinek figyelembevételével történjék. A kötelező munkaszolgálat és egy nagyarányú munkás szabadidő mozgalom bevezetésével, a közoktatás teljes reformjával, a közép- és alsófokú szakoktatás kifejlesztésével megszüntetjük a földmunkás, ipari munkás és a szellemi munkás közötti érzelmi válaszfalakat és csökkentjük a kulturális különbségeket. A kisbirtokos magyar társadalom felemelésére a falusi népiskolák mellé kis mintagazdasággal bíró mezőgazdasági szakiskolákat akarunk létesíteni. Zsidómentes magyar államot akarunk. Zsidónak teljes állampolgári joga nem lehet és a fegyveres szolgálat előjogát a zsidóktól megtagadjuk. A felsorolt gazdasági rendszabályokkal olyan életviszonyokat teremtünk, amelyekben a zsidóság nyerészkedése, spekulációra irányuló, tehát nem termelő hatású tehetsége és tevékenysége nem érvényesülhet. Ezáltal a magyar munkaállamot elhagyni kényszerül. De tisztában vagyunk azzal is, hogy e rendszabályokat végrehajtani és a zsidóságot legyőzni csak a társadalom képes, amely a zsidó szellemet, a közérdeket és eszményeket eláruló, anyagias önzést önmagában győzi le. Minden időkben a fajáruló önzésen keresztül érvényesült a zsidóság, és ezért minden népnek annyi zsidaja van, amennyit megérdemel! Tisztában vagyunk azzal is, hogy egy lépést sem tehetünk a szociális magyar munkaállam felé a magyar társadalom erkölcsi újjászületése nélkül és ezért súlyosan tévednek azok, akik azt hiszik, hogy „kifogták a szelet a nyilas vitorlákból” a zsidókérdés papírforma szerinti álmegoldásával, azzal, ha a fajzsidók helyére zsidószellemű keresztényeket ültetnek. XII. Mindezen céljainkat a magyar alkotmány és a hagyomány szentesítette jogszokásaink által megszabott törvényes úton, a felvilágosítás szellemi eszközeivel és az igazság erejével fogjuk elérni.

Budapest, 1939 március 15. Nemzettestvéri üdvözlettel: A NYILASKERESZTES PÁRT Pártelnök: HUBAY KÁLMÁN s.k. Országgyűlési képviselő

[szerkesztés] Célunk! /Hungarista/

Célunk olyan új magyar lelkitípus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik, a nemzettudatból a nemzetönérzet, öncélúság és a nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett olyan nemzedék felnevelése, mely testben, lélekben erős, szép, nemeslelkű, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, magaerejében bízó, fegyelmezett, engedelmeskedni, tűrni, szenvedni, dolgozni, tanulni, hinni, önállóan kezdeményezni tud, előretörő, önérzetes, bátor, kitartó, eszményekért lelkesül, a Hazáért, a fajért élni s ha kell, halni is kész. A szép, jó, igazi erényei lelki összhangban építik nemes jellemét, olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem faja nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből, kiharcolt erejéből és nem mások érdekéből és érdeméből. Nevelői intézményeink megújhodó közszelleme, az új nemzeti társadalom erkölcsi emelkedettsége, a nevelői intézmények átalakított és a nemzeti értékek ismeretére támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusa mielőbb kialakuljon, méltón betöltse helyét és nagy feladatát a nemzet jelenének és jövőjének megalapozása körül elvégezhesse. A lelkek átalakítását, újjászületését, megnemesedését, magyarabbá, önérzetesebbé való átalakulását várjuk és készítjük elő az egész vonalon a sorsközösség, a faji összetartozandóság és testvéri összetartás tudatát ápoljuk és fejlesztjük, olyan széleskörű népkultúrát akarunk, hogy a magyarság széles rétegei ne csak a fizikai élet robotját, a mindennapi kenyérgondok keserű verejtékét érezzék, hanem erkölcsileg és szellemileg felszabadulva a napos oldalra kerülhessenek és elegendő lelki rugalmassággal bírjanak az élet szépségeinek, értékeinek megismeréséhez, az élet nemes örömeinek befogadásához. Mert csak egy életerős, életvidám, rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet nagy nemzeti eszmék, célok lelkes szolgálatába beállítani s e célokért önfeláldozó munkásságra és kitartó harcra rávenni.

Ezeket a szakaszokat a szócikkből vágtam ki. Ennyi idézet már túl sok, ennyit nem bír el egy szócikk. A forrásszövegeket a http://wikisource.org (Wikiforrás) projektben lehet közzétenni, itt max. a fontosabb részek tömörítvénye szerepeljen, ha lehet. --194.152.154.2 2006. május 31., 14:47 (CEST)

Ebben egyetértek. tényleg messze elkalandozol az eredeti témától, míg cikk tul hosszú, és elég rosszul olvasható nem lesz. Direkt úgy kell "kihalászni" a szövegedböl az eredeti témához függö sorokat. Nem azért mondom, de egy cikknek nem így kéne kinéznie.. (Aláíratlan hozzászólás, szerzője 89.51.188.30 (vita • közreműködései) 2006. július 17.)

[szerkesztés] Ha kivesszük a lényeget.

Ha kivesszük hogy kik mit mondtak vagy kinek pl (Horty) mit jelent a hungarizmus akkor irhatjuk azt is hogy blablabalablabalblablablablabla

és ez azt jelenti hogy

blablabalablabalblablablablabla

A propagnada csak azokra hat akik keresik, Az ellenvéleményeknek is helyet kell adni. Semleges objectiv modon tetemet lehet csak boncolni, de élő dolognál vér folyik, (emiatt igen körültekintő eljárást követel)

írta: 86.122.64.244 (vita • szerk • &dbname=huwiki törölt szerk • blokk log • info • proxy: db, scan • blokkolás)