Homonímia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A homonímia (hason(ló)nevűség vagy azonosalakúság) az a nyelvészeti jelenség, hogy két szó (esetleg egyéb nyelvi elem, pl. szókapcsolat) írott alakja azonos, de jelentésük teljesen különböző, mint például vár mint 'erődítmény' és vár mint 'várakozik'. Ez a jelenség minden nyelvben előfordul. Az ilyen szavakat, kifejezéseket, amelyek homonimek egymással, homonimáknak nevezzük (ez utóbbi két szó rövid i-vel írandó).
Az elnevezés a görögből ered, és szó szerint hasonló nevűséget jelent. Már Arisztotelész is foglalkozott vele az i.e. 4. sz.-i művében, az Organonban: ő a „zóon” (ζωον) példát hozza fel, mert e szónak két független jelentése van: „élőlény” és „képmás”.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szavak szintjén
[szerkesztés] Azonos alakú szavak
Példák:
- ír (írásban lejegyez) és ír mint népnév
- légy (repülő rovar) és légy (legyél)
- fog (tart, megragad), fog (segédige jövő időhöz), fog (testrész, ill. fogaskerék kapaszkodója)
- ér (vérér, vízfolyás) és ér (odaér)
- hold (bolygó körül keringő égitest) és hold (területegység)
Nevezetes példa az ár szó, amelynek négy teljesen független jelentése van:
- cipészszerszám
- vízmennyiség
- pénzben kifejezett érték
- területegység (száz négyzetméter)
-
- „Földmérő küzd öllel, árral; / árhivatal szökőárral, / ármentő a szökőárral, / suszterinas bökőárral.” (Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk)
[szerkesztés] Igenévszók
A magyarban nyelvtörténetileg jellemzőek az igenévszók, pl. nyom, les, fagy, amelyek jelentése rokon, és igeként és főnévként egyaránt használhatók. Ezek azonos tőből erednek; nem függetlenek egymástól. (Nem tartoznak ide azok a szavak, ahol főnév és ige úgy esik egybe, hogy jelentésük független egymástól, pl. nyúl, fog, vár.)
[szerkesztés] Összetett szavak homonímiája
Egyes esetekben különféle elemekből létrejövő összetett szavak esnek egybe, pl.
- közellátás (a köz ellátása, illetve közelre látás),
- csipkeverő (csipkét verő, ill. csipeket keverő).
Elválasztáskor már jelölni lehet a kívánt értelmet, pl. meg-int (megró, figyelmeztet) és me-gint (újra, ismét), l. AkH. 233.
A szövegszerkesztők számára jóval több összetétel homonímiája okozhat gondot, például nem tudják, hogy a cumisüveg tagjai cumis + üveg, nem pedig cumi + süveg. Az -ok, az -ének és az -ét toldalékokat gyakran összetételi tagként értelmezik, és hibásan választják el: *játék-ok (mintha ’játékra indító ok’ lenne), helyesen játé-kok; *könyv-ének (mintha ’a könyv éneke’ lenne), helyesen köny-vének; *termék-ét (ahol az ét az étcsokoládé szóban szereplő előtag), helyesen termé-két.
[szerkesztés] A szavak alatti és feletti nyelvi szinteken
[szerkesztés] Toldalékok közti homonímia
Toldalékok is lehetnek azonos alakúak. Például:
- -at/-et
- főnévképző (igéből főnév): huzat (légmozgás), veret (díszítés)
- műveltető képző (igéből ige): húzat (húzni kényszerít), veret (megverni parancsol)
Hasonló példa a -t mint a múlt idő jele és mint tárgyrag.
[szerkesztés] Szerkezeti homonímia
Szószerkezetek (szintagmák) is lehetnek azonos alakúak, de más jelentésűek. Fontos különbség a fentiekkel szemben, hogy itt a homonímia nem a szemantika szintjén jelenik meg, hanem a szintaxis (mondattan) szintjén. Ilyenkor tehát ha a szavakat más szavakkal helyettesíthetjük, akkor is megmarad a kétértelműség, mivel az magából a szerkezetből fakad.
- az anya szeretete
- az anyai szeretet, amikor az anya szeret (genitivus subiectivus)
- az anya iránti szeretet, amikor az anyát szeretik (genitivus obiectivus)
- Az oroszlán simogatása veszélyes.
- Veszélyes, ha az oroszlán megsimogat minket.
- Veszélyes, ha megsimogatjuk az oroszlánt.
[szerkesztés] Homográfia és homofónia megkülönböztetése
A homonímia mint azonosalakúság önmagában véve utalhat az íráskép és a hangalak azonos alakjára is. Ez a magyarban általában nem jelentős, mivel a magyar alapvetően fonetikus (fonémikus) nyelv (l. átírás), így ez a kettő túlnyomórészt egybeesik. Ahol mégis meg lehet különböztetni őket, ott
- az írásmód azonosságát homográfiának,
- a hangalak azonosságát pedig homofóniának nevezzük.
[szerkesztés] A magyarban
A magyarban többek közt az alábbiaknál fordul elő, hogy a homonímiának csak az egyik változata jelenik meg a kettő közül:
[szerkesztés] Csupán homográfia
- egyek: 'én egyek', igeként, ejtése [egyek]; ill. 'mi egyek vagyunk' jelentésben, számnévként, ejtése [eggyek]
- félre: 'arrébb, el az útból', ejtése [férre]; ill. 'feles állásba', ejtése [félre]
[szerkesztés] Csupán homofónia
Ide tartoznak többek közt a rendszerint azonos ejtésű j és ly betűkkel megkülönböztetett szópárok, például:
- fúrójuk (fúrószerszámuk) és fúrólyuk (fúrásnál használt lyuk)
- estéje (alkonya) és estélye (ünnepélye)
- fogjuk (megragadjuk) és foglyuk (madaruk, ill. rabuk)
- csukja (zárja) és csuklya (fejfedő)
- gólya (madár) és gója (go nevű játéka)
Hasonló esetek:
- boly (hangyaboly), Boly (szlovákiai település) és boy (szállodai alkalmazott)
- szokd (meg) és szogd (írás)
Olykor idegen szavak révén is létrejöhetnek homofón alakok, pl.
- blues (zenei irányzat) és blúz (ruhadarab),
- thai (thaiföldi) és táj (vidék).
Ha egy idegen szó meghonosodik a magyarban, írása is módosulhat a kiejtés szerint (AkH. 203.), s ilyenkor valódi homonímia jöhet létre (homofónia és homográfia egyidejűleg):
- parti (összejövetel, buli) és parti (part menti).
A kis- és nagybetűjükben különböző szópárok is ide tartoznak:
- hold (bármely bolygó körül keringő égitest, ill. földterület) és Hold (a Föld körül keringő égitest); isten (számos vallás legszentebb alakjának mint funkciónak a neve) és Isten (a monoteista vallások konkrét isteni személye) – egy konkrét személy vagy tárgy elnevezése típusa, funkciója alapján
- watt, röntgen stb. és Watt, Röntgen stb., személynevekből alakult mértékegységek
- hírlap és Hírlap, csendélet és Csendélet, ars poetica és Ars poetica – egyedi és állandó címek, ha a megnevezett dolog saját nevéből születnek
A fenti altípusának nevezhetjük azokat, ahol a kis- és nagybetű eltérése mellett más íráskülönbség is megjelenik (vagy megjelenhet):
- háryjános (nagyotmondó alak) és Háry János (az előbbi névadója), patópál (halogató ember) és Pató Pál – személyek nevéből alakult fogalmak (bár itt a kiejtésben is megjelenhet szünet formájában a szóköz)
- kovács, szabó, török, horvát stb. és Kovács/ts, Szabó, Török, Horváth – foglalkozás- és népnevekből alakult személynevek
- makadám, rökamié, bordó stb. és névadóik, McAdam, Récamier, Bordeaux stb. – hely- és személynevekből alakult köznevek (lásd még a köznevesült jövevényszavak listáját)
[szerkesztés] Más nyelvekben
Az olyan nyelvekben, amelyek írása nem fonetikus, például az angolban és a franciában, sokkal több hasonló szópár akad. Az angolban például listákon tartják számon az azonos hangzású, de eltérő írású szavakat; a homonym itt az azonos kiejtésű (homophone), de más jelentésű és más írásmódú (homograph) szavakra utal. Lásd pl.: [1])
[szerkesztés] Poliszémia
Nem beszélünk homonímiáról akkor, ha a két azonos hangzású szó jelentése nem teljesen független egymástól, kimutatható köztük a rokonság: ilyenkor poliszémiáról, többértelműségről beszélünk. Ennek példája a toll szó, ahol a mai toll mint íróeszköz a lúdtollból fejlődött ki, amely viszont a madártollra utalt – egyezésük tehát nem merő véletlenszerűség, mint a fentieknél. Hasonló eset a körte (gyümölcs és hasonló alakú izzó), valamint a levél is (falevél és írott üzenet).
A homonimák (ahol a jelentések függetlenek egymástól, pl. ár) a szótárban külön címszóként szerepelnek, míg a többjelentésű (poliszém) szavak (pl. toll) egy címszó alatt, számozással jelölve vannak megadva.
[szerkesztés] Ami nem homonímia
Az angolban hasonló hangalakúságra többféle példát találunk: „Too much to do in two days” („Túl sok a két napi tennivaló”), bár valójában a fenti mondatban található too és two sem teljesen homofón, mert a „t” hangot másképp ejtik bennük.
Ahol már minimális különbség is van, legyen az beszédhang, hangsúlyozás vagy épp a szünet (pl. az akar és az a kar) között, ott nem beszélhetünk homonímiáról, hanem ez az illető különbség megkülönböztetésre képes voltát bizonyítja. Például a kor és a kór szó majdnem azonosan hangzik, különbségük mégis elegendő ahhoz, hogy a magyarban az o és az ó hangot önálló fonémának tekinthessük. Hasonló ellenpélda szó feletti nyelvi szinten: "Mondtam kislány este, ne menj ki a térre" / "Mondtam kislány, este ne menj ki a térre!"
[szerkesztés] Homonímia a Wikipédiában
A Wikipédiában, a szócikkek címében is előfordul homonímia; ilyen esetekben egyértelműsítő lapok segítik a tájékozódást.
[szerkesztés] Lásd még
- szinonímia
- poliszémia
- heteronímia
- antonímia
- Hamis barát
- Alak-jelentés viszonyok
- Magyar nyelvi homonimák listája
- Véletlen szóegyezések a magyar és más nyelvek közt
Based on work by 