Henri Poincaré

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Henri Poincaré

Jules Henri Poincaré (Nancy, 1854 április 29. – 1912 július 17.): francia matematikus, fizikus és filozófus; a konvencionalista tudományelméleti felfogás kidolgozója.

Tartalomjegyzék

1 Munkái
- 1.1 Matematika-fizika
- 1.2 Filozófia
2 Matematikafilozófia
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Munkái

[szerkesztés] Matematika-fizika

New Methods of Celestial Mechanics ISBN 1563961172 (3 vols., 1892-99; Eng. trans., 1967)
Lessons of Celestial Mechanics. (1905-10).

[szerkesztés] Filozófia

Tudomány és hipotézis (1901 vagy 1902);
A tudás értéke (1904 vagy 1905);
Tudomány és módszer (1808 vagy 1914).

[szerkesztés] Matematikafilozófia

Úgy vélte, hogy az axiómák (például a geometria axiómái), nem szintetikus a priori természetűek, mint Kant gondolta, de nem is tapasztalatiak, miként a pozitivisták állítják, hanem konvenciók (megegyezések). Valójában burkolt definíciók, de nem önkényesek, hisz megalkotásuknál ellentmondásmentességre, egyszerűségre és a tényekkel való összhangra törekszünk. Így egyik axiómarendszer sem igazabb, mint a másik, de gyakorlati okokból elfogadhatóbb (mert „elegánsabb", áttekinthetőbb stb.).

A tudományokban azonban nem minden állítás burkolt definíció. Például a törvényekről nem mondható el, hogy puszta konvenciók. Ellenkező esetben aligha lehetne belőlük előrelátásokat levezetni, és őket tapasztalatilag ellenőrizni. Valójában ezek hipotézisek és mint ilyenek bizonyos valószínűséggel igazak.

Poincaré szerint a tudás célja, hogy az igazságot a valóságról felderítsük. A teljes igazság elérhetetlen, hiszen a valóság megismerése csak bizonyos előfeltevések alapján lehetséges. Ilyenek a természet egyszerűsége és egyöntetűsége. Ezért a versengő hipotézisek közül ésszerűen az egyszerűbbet kell választanunk. Fel kell még azt is tételeznünk, hogy az Univerzum többi része is hasonló a miénkhez. Mihez elégséges tudásunk? Általuk a jelenségek lényegének megismeréséhez nem juthatunk el. Sohasem fogjuk tudni, hogy végső fokon mi az elektromosság, a fény és az élet. Sok mindent tudunk azonban róluk és kapcsolataikat is kielégítően meg tudjuk ismerni.

Poincaré a lehetséges matematikai axiómák felismerésénél döntő szerepet tulajdonított az intuíciónak (a közvetlen felismerésnek). Tagadta a matematika visszavezethetőségét a logikára és a matematikai (szimbolikus) logika szerepét nem ismerte fel.