Hamvas Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hamvas Béla, (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író és filozófus.

„Aki informál, az transzformál” -- Hamvas Béla

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Róla mondták
4 Könyvei
5 Irodalom
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Evangélikus lelkészi családba született, édesapja 1898-ban magyar-német szakos tanári állást vállalt a pozsonyi Evangélikus Lyceumban, ezért a családja oda költözött. Hamvas érettségi után 1915-ben önkéntes katona volt, kikerült az ukrán frontra, ahol kétszer megsebesült. Édesapja 1919 novemberében megtagadta a szlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, majd három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1927 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban.

A faültetés és kőtáblaállítás kultusza „Isten kertjében”

Házas ember volt, kétszer házasodott. Első felesége Angyal Ilona, akivel 1929. június 11-én kötött házasságot és akitől 1936-ban vált el. Második feleségével, Kemény Katalinnal, 1937-ben házasodtak, ennek ellenére 1940 és 1944 között háromszor hívták be katonai szolgálatra. 1945-ben otthonukat bombatalálat érte, addig írt kéziratai, könyvei megsemmisültek.

Emlékére Sava Babić állíttatott táblát Balatonfüreden, amelyet a helyi Hamvas Béla Asztaltársaság minden évben megkoszorúz, annak ellenére, hogy egy írásában az efféle, róla szóló megemlékezésektől világosan eltiltott mindenkit.

[szerkesztés] Művei

1943-ban jelent meg a Láthatalan történet című kötete. 1944-ben fejezte be a Scientia sacra első részét. 1945 és 1948 között szerkesztette az Egyetemi Nyomda Kis Füzeteit: Antológia humana - Ötezer év bölcsessége.

1948-ban B-listázták és kényszernyugdíjazták. Ezután Szentendrén volt földműves, ahol megírta a Karnevált, az Unicornist, a Silenciumot, a Titkos jegyzőkönyvet és a Mágia szutrát.

1951-től 1964-ig raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán, Bokodon. Ekkor írta a Patmoszt-t, Az ősök nagy csarnokát, a Szareptát és a Szilvesztert.

1964-ben még egyszer nyugdíjazták. Ismertebb művei haláláig: Scientia sacra II, Ugyanis, Bizonyos tekintetben, Öt meg nem tartott előadás a művészetről. A nyolcvanas években, a Karnevál és az Antologia Humana kiadásával indult meg életműve kanonizálása, de még a Karnevál 1985-ben megjelent második kiadásából jelentősebb passzusokat is kihúztak. A kilencvenes évek elején megkezdődött életmű-sorozatának kiadatása, de a közel húsz kötetre rúgó, kiadott szellemi hagyaték még így is eltörpül a Hamvas Béla által létrehozott írások mennyisége mellett. Egyes becslések szerint ezidáig mindössze teljes munkásságának kevesebb, mint a felét sikerült kiadni.

[szerkesztés] Róla mondták

"Európa régóta érzi, hogy új tudatra és új életrendre van szüksége. Íme valaki, aki a vita nuova felé egy lépést tett." - Dúl Antal
"Az ilyen életművet először kinevetik, esetleg bosszankodnak rajta, esetleg úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Mindaddig, amíg végül a nemzeti kultúra és tudat magától érthetődő részévé válik. Az asszimiláció ideje lehet egy év, lehet százötven." - Dúl Antal
"Úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával." - Szőcs Géza
"Hamvas nem filozófus, nem kultúrtörténész, nem orientalista, nem műfordító, nem művészettörténész, nem szépíró, nem vallásalapító, nem próféta, nem guru, és még sok egyéb sem. (...) Hamvas a határokat mindig átlépte. (...) Ezek után ki volt Hamvas Béla? Normális ember, ahogyan magát meghatározza. »Az egyetlen mű az emberi lény.«" - Szathmári Botond
"Világos beszéd. Nem tudom, hogy igaza van-e, de ez nem is döntő. Ha a valóság nem olyan, mint ahogy ő beszél róla, akkor nagy bajban vagyunk.«" – Rózsa István

[szerkesztés] Könyvei

Láthatatlan történet (1. kiad. Egyetemi Nyomda, 1943. 2. kiad. Akadémia Kiadó, 1988.)
Henoch Apokalypsise /fordítás bevezetéssel/ (Bibliotheca, 1945.) (online: [1])
Forradalom a művészetben /Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon/ (1. kiad. Misztótfalusi, 1947. 2. kiad. Pannónia könyvek, 1989., ISBN 9637272151)
A világválság (Magvető, 1983., ISBN 9631400743) (online: [2])
Karnevál (1. kiad. 2 kötetben Magvető, 1985. 2. kiad. 3 kötetben Editio M., 1997. 3. kiad 3 kötetben Editio M., 2005) (online: [3])
Scientia Sacra I. /Az őskori emberiség szellemi hagyománya/ (1. kiad. Magvető, 1988. 2. kiad. Editio M., 1995.) (online: [4])
Silentium – Titkos jegyzőkönyv – Unicornis (Vigilia, 1987.) (online: [5])
Hamvas Béla 33 esszéje (Bölcsész Index, 1987.)
Az öt géniusz – A bor filozófiája (Életünk könyvek, 1988.)
A bor filozófiája (Editio M, 2000., ISBN 9638587806) (online: [6])
Tibeti misztériumok /fordítás bevezetéssel/ (Pesti Szalon, 1990.)
Szellem és egzisztencia (Pannónia könyvek, 1988.)
Európai Műhely I–II. /Szerk., benne: A száz könyv, I. köt., 33–72. o./ (Pammónia Könyvek, 1990., ISBN 9637272232)
Anthologia humana /Ötezer év bölcsessége/ (1946.;ISBN 963853236X, ISBN 9637918019) online
Szilveszter – Bizonyos tekintetben – Ugyanis (1. kiad. Életünk 1991. 2.kiad. Medio, 1997., ISBN 96385693X)
Patmosz I–II. (2 kötet. Életünk, 1992.) (online: [7] és [8])
A babérliget-könyv – Hexakümion (Medio, 1993., ISBN 9638569360) (online: [9])
Tabula smaragdina – Mágia szutra (Életünk, 1994., ISBN 963791806X) (online: [10] és [11])
Arkhai /és más esszék 1948–1950/ (Medio, 1994.)
Scientia Sacra II. /A kereszténység/ (Medio, 1996., ISBN 9637918108) (online: [12])
Eksztázis (Medio, 1996.) (online: [13])
Szarepta. /Esszék, 1951-1955; 64-es cikkek, 1963-1964/ (Medio, 1998., ISBN 9638569352)
A magyar Hüperion I. /A magyar Hüperion – Az ősök útja és az istenek útja –Magyar vonatkozású esszék/ (Medio, é. n., ISBN 9638569387)
A magyar Hüperion II. /Az öt géniusz – Bakony – A bor filozófiája/ (Medio, é. n., ISBN 9638569387)
A száz könyv (Medio, 2000., ISBN 9639240079)
Az ősök nagy csarnoka I. /India/ (Medio, é. n., ISBN 9639240249)
Az ősök nagy csarnoka II. /Kína-Tibet-Japán/ (Medio, é. n., ISBN 9639240257)
Világválság /Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból/ (Hamvas Béla Kutató Intézet, 2004., ISBN 9638668202)