Halo jelenség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
A halo (görögből, ἅλως) egy a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség. Több típusa létezik, azonban mindet az 8-12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek valamint szóródhatnak, mint a szivárványban. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.
A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is.
Meteorológiai szempontból megkülönböztetünk többfajta halót:
- melléknap: a naplemente előtti órákban figyelhető meg a Nap mindkét oldalán (jobb- és baloldali melléknapok) egyszerű fehér foltként vagy többszínű kontrasztrasztos jelenségként
- mellékhold: hasonlóak a kialakulási feltételei a melléknapéhoz, csak itt a fényforrás a Hold
- 22 fokos gyűrű: hatalmas fényes kör a Nap vagy a Hold körül, mely a nap bármely szakaszában megjelenhet; hatszög alakú jégkristályok esetén fordul elő
- felső és alsó érintő ív: a 22 fokos gyűrű kísérőjelensége lehet; hasáb alakú kristályok okozzák
- zenitkörüli ív: a jelenség egy fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit; a Nap nem lehet magasabban 30 foknál
A ritkábban előforduló halo jelenségek:
- szórt ív
- Tricker - ív
- 120 fokos melléknap
- napalatti ív
- Hasting - ív
- Wegener - ív
- oldalfeletti ív
- 46 fokos gyűrű
- oldalalatti ív
- Parry - oldalfeletti ív
- Parry - ív
- Parry - oldalalatti ív
- Nap - ív
Based on work by 