Fénytörés
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jelölések: n1 és n2 első és második közeg törésmutatója, P és Q beeső és megtört fénysugár, Θ1 és Θ2 beesési és törési szög, normal beesési merőleges
A fénytörés (refrakció) egy fizikai jelenség.
Ha a fény két optikailag átlátszó felület határára ér, akkor vagy visszaverődik, vagy belép az új közegbe. A fény terjedési iránya mindkét esetben (általában) megváltozik, de fénytörésről csak akkor beszélük, ha a fény be is lép az új közegbe (egyébként fényvisszaverődés történik).
[szerkesztés] A fénytörés törvénye (Snellius-Descartes-törvény)
A fénytörés törvényei:
- A beeső fénysugár, a megtört fénysugár és a beesési merőleges egy síkban vannak.
- A beesési szög (α) szinusza egyenesen arányos a törési szög (β) szinuszával (sinα ∼ sinβ), és az arányossági tényező a második közegnek az elsőre vonatkoztatott törésmutatója (n2,1). Így a képlet:
-
- sinα = n2,1sinβ.
Ezt nevezzük Snellius-Descartes-törvénynek.
Based on work by 