HACCP rendszer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A HACCP mozaikszó és a tevékenység angol szavainak kezdőbetűiből állították össze: Hazard Analysis Critical Control Point (Veszélyelemzés Kritikus Szabályozási Pontokon), közkedvelt, könnyebben kiejthető magyar nevén HAPCI rendszer. A HACCP rendszer célja az élelmiszer-biztonság elérése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] HACCP rendszer jelentése és fogalma
A HACCP olyan, a tág értelemben vett „jó gyártási és forgalmazási gyakorlatra” (Good Manufacturing and Distributing Practice, GMDP) és a „jó higiéniai gyakorlatra” (Good Hygienic Practice, GHP) alapozott élelmiszerbiztonsági kockázat-kezelő rendszer, amely önmagában vagy a teljes körű minőségbiztosítás (pl. az ISO 9000 szabvány-sorozat szerinti) minőség-biztosítási rendszer részeként is alkalmazható.
Hangsúlyozni kell, hogy fogyasztó-, ill. fogyasztás-orientált gondolkodás és cselekvés szükséges az egész élelmiszerláncolatban, akár közvetlenül a végfelhasználást, akár közbenső használati fázist szolgál a munkánk, tehát termékpálya-menedzsmentre van szükség, amely számára a vertikum minden láncszeme fontos.
A megelőző élelmiszer-mikrobiológiai minőség-biztosítás sikere elválaszthatatlan a mikrobás szennyeződés forrásait, terjedésmódja, a mikrobák belső tulajdonságai ismeretétől, az élelmiszerek összetételi jellemzőitől, az élelmiszer-feldolgozás és –tárolás tényezőitől függő szaporodásuk, túlélésük vagy pusztulásuk dinamikájának ismeretanyaga használatától, valamint a mikrobák és az emberi szervezet kölcsönhatásainak az ismeretétől is.
A GMP/GHP az alapja minden rendszerszemléletű minőség-biztosításnak és veszélymegelőzésnek, amelynek két fő eleme:
- a jól átgondolt, helyes tevékenység
- a jól tervezett és alkalmazott ellenőrzés.
Az élelmiszerek mikrobiológiai biztonságosságát illetően különös hangsúly van azokon a területeken, ahol az elsődleges élelmiszer-feldolgozás nem tartalmaz kifejezetten kórokozókat pusztító műveleteket. Például a hús- és baromfiipari elsődleges nyersanyag-feldolgozás technológiája tulajdonképpen „szétszerelés”, amelynek során csupán a mikrobás szennyeződés „szétkenése” következhet be, tehát a mezőgazdaság által szolgáltatott nyersanyag a mikrobiológiai biztonság szempontjából is meghatározó. Ezért fontos a terméklánc-szemlélet, a vertikum szereplőinek harmonizált kapcsolata, a közös érdekeltség megteremtése, a „minőség-partnerség” és a „visszacsatolás”.
A GMP/GHP hatóköre az alábbi „5M-elv”szerinti területek mindegyikét jelenti:
- Megvétel ( alapanyag, adalékok, víz, takarmány minősége, állapota)
- Munkaeszközök, munkaterület (tisztíthatóságuk, környezet-menedzsment)
- Munkaerő (kézmosás, WC-k, személyi higiéne, a személyzet egészségi állapota)
- Műveletek (technológia, tisztítás – fertőtlenítés)
- Megőrzés (megfelelő feliratozás, kártevők, utószennyeződés kizárása, tárolás,
forgalmazás).
A HACCP rendszer lényege a GHP-val még ki nem zárható mikrobiológiai veszély(ek) azonosítása és a kockázatok becslése mellett azoknak a kritikus szabályozási (ellenőrzési és beavatkozási „pontoknak” a kiválasztása, felügyelete és az utóbbi eredményeinek a dokumentálása, ahol a veszély kialakulásának a megelőzése a leghatékonyabban valósítható meg. Azokról a „pontokról” van tehát szó, amelyeknél a kérdéses mikrobás szennyeződés és/vagy a mikroba-szaporodás kockázata a termelés, tárolás, szállítás és fogyasztásra előkészítés láncolatában a leginkább fennáll, illetve amelyeknél a mikrobák eliminálása/inaktiválása („processing for safety”) lehetséges.
A HACCP koncepció lényegéhez tartozik az is, hogy a GMDP felügyelete nem feltétlenül, sőt nem is elsősorban mikrobiológiai módszerekkel történhet (ezek általában túlzottan idő-igényesek és nem eléggé reprodukálhatóak), hanem az egyszerűbben és gyorsabban mérhető más jellemzők (időtartam, hőmérséklet, pH, vízaktivitás, stb.) ellenőrzésével. Nyilvánvaló, hogy például egy hőkezeléses pasztőrözési technológiánál a mikrobiológiai veszélyhelyzet észlelése sokkal hatékonyabb és gazdaságosabban lehetséges a pasztőrözési hőmérséklet és idő észlelésével, a folyamatszabályozás pedig a hőmérséklet és a hőntartási idő biztosításával, mint mikrobiológiai vizsgálatokkal. Egyes terméktípusok esetén a HACCP koncepció szerinti gyártásirányítás olyan hatékony lehet, hogy a mikrobiológiai vizsgálatok a minimumra szoríthatók, más esetekben viszont a környezet és a végtermék mikrobiológiai elemzése is lényeges eleme marad a hatékony minőség-biztosításnak. Ha az ilyen preventív élelmiszer-biztonsági és minőség-biztosítási rendszer alkalmazása megvalósul, akkor már az esetenkénti mikrobiológiai késztermék-vizsgálatok is több értelmet nyernek, mert a GMDP-HACCP bevezetése után igen jelentősen csökken a mikrobiológiai jellemzőknek a szórása is. Ilyen esetekben már ésszerű számú késztermék-minta vizsgálata is elégséges lehet a GMDP esetenkénti hiányának az észleléséhez.
A HACCP koncepció, bár egyes elemei a racionális technológiai irányításban mindig is megvoltak, az 1970-es évekre alakult ki, nem kis mértékben az űrutazásokhoz szükséges élelmiszerek fokozott biztonságossága által támasztott igények következtében. (Az amerikai Pillsbury Company, a NASA és az amerikai hadsereg élelmiszer-kutatóhelyei együttműködése révén). Erre az időre a végtermék vizsgálatok korlátai már nyilvánvalóvá váltak és egyre több figyelem fordult az élelmiszerek előállításával és az élelmiszerekkel foglalkozással kapcsolatos ellenőrzésre/szabályozásra. Az 1973-1985 közötti időszakban már az élelmiszerbiztonsági követelményeket illetően meghatározó szerepet játszó amerikai „polgári” kormányszervek (a US Food and Drug Adminstration, a USDA Food Safety and Inspection Services), valamint az amerikai National Academy of Sciences, National Research Council testületek is felkarolták ezt a kezdeményezést. Az 1985 - 1992 években olyan nagy tekintélyű szakmai testületek, mint az International Commission on Microbiological Specifications for Foods (ICMSF) és az amerikai National Advisory Committee on Microbiological Criteria for Foods fejlesztették a rendszer elméletét és gyakorlatát tovább egyes kiadványaikban, ami 1990-től mind az Európai Unió jogszabályozásával és direktíváival kapcsolatos tevékenységbe, mind a FAO/WHO Codex Alimentarius Commission irányításával folyó munkákba is beépült. Ez annak a felismerésnek köszönhető, hogy a HACCP koncepció az élelmiszerek nemzetközi kereskedelme szempontjából is fontos szerepet játszik, egységes szemléletmódot biztosítva a kereskedelmi megállapodások háttereként. Részévé vált a HACCP rendszer-szemlélet terjesztése a nemzetközi élelmiszer konszernek által támogatott International Life Science Institute (ILSI) munkájának is. Magyarországon az elmúlt években elsősorban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztálya és Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Főosztálya államigazgatási munkája, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság jogharmonizációs tevékenysége és a különféle ipari tanácsadó szervezetek, a terméktanácsok és élelmiszerkutatási intézmények aktivitása révén egyre inkább beépül a hazai gyakorlatba is.
[szerkesztés] A HACCP rendszer fő részei
A HACCP hét fő elemből áll (egyes fordítások szerint 7 alapelv teljesítésén alapul):
- A veszélyek (hazards) azonosítása, súlyosságuk és valószínű bekövetkezésük gyakorisága szerint rangsorolásuk, a kockázat (risk) alapján. A rendszerelemző munka első része az adott élelmiszertípus és az élelmiszer gyártási, értékesítési és fogyasztási láncolata szempontjából kritikus kórokozó mikroorganizmusok mint veszélyek) és az általuk képviselt kockázat meghatározása.
- Azon kritikus irányítási/szabályozási/felügyeleti pontok (critical control points, CCPs) kiválasztása, ahol a feltételezett (azonosított) veszély megelőzhető, kizárható vagy elfogadható szintre csökkenthető. Itt tehát az angol control szó nem szűkül le az ellenőrzés fogalmára, hanem szabályozás értelmű: a szóban forgó pontokon nemcsak vizsgálni, észlelni kell a veszélyt, ill. az azt indikáló paramétert, hanem eredményes beavatkozást lehet és kell végezni a kívánttól való eltérés korrigálása végett, a veszély megelőzése vagy elhárítása céljából. Kritikus pont lehet tehát akár egy nyersanyag vagy segédanyag, akár egy meghatározott helye az össz-tevékenységnek, egy művelet, résztevékenység vagy feldolgozási fázis.
- Azoknak a kritériumoknak az előírása (tehát azon határértékeknek, tűréshatároknak a meghatározása), amelyek a megfelelőt elválasztják a nem megfelelőtől, amelyek alapján eldönthető, hogy a kritikus szabályozási pont a veszély megelőzése szempontjából „kézben van tartva”.
- A kritikus pontok felügyeletére (monitoring) alkalmas módszerek kiválasztása és alkalmazása.
- Azon helyesbítő intézkedések, tevékenységek meghatározása, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha monitoring szerint a CCP „nincs rendben”.
- Annak az ellenőrzése és bizonyítása (igazolása, verifikálása), hogy a preventív rendszer megfelelően működik.
- Dokumentálás (a HACCP rendszer működtetését mutató feljegyzések, nyilvántartások).
Az előbbiek miatt a rendszert illetően csak irányvonalakat, segédleteket lehet kívülállók segítségével készíteni, a rendszer az élelmiszerlánc adott helyeire specifikus, s csak azok konkrét elemzésére épülhet. Ezért a nemzetközi irodalomban publikált folyamatábrák és CCP jelzések csak tájékoztató jellegűek, nem pedig közvetlenül átveendőnek tekintendők. A HACCP rendszer kidolgozása tehát sokoldalú és gondos információgyűjtést és információ-elemzést igényel amit kellő alapossággal és szakszerűséggel csak interdiszciplináris csoport-munkával lehet megvalósítani. A feladat élelmiszeripari értelemben pl. az üzemvezető, a technológus, a mikrobiológus, a gépészmérnök, az élelmiszeranalitikus, a minőségügyi szakember együttműködését, sőt a kereskedelmi eladó és a fogyasztó magatartását ismerő szakember közreműködését is igényli. Ehhez a felhasználásra kerülő anyagokat és termelési folyamatokat lépésenként kell áttekinteni szennyező-forrás voltuk vagy a kritikus mikroorganizmus (a veszélyt jelentő szennyező) szaporodását, ill. túlélését lehetővé tevő voltuk szempontjából. A vizsgálandó láncolatnak ilyen megfontolások szerinti folyamatábrája az elemzést és a rendszer áttekintését segíti. (Ez az elemző munka hasonló ahhoz, ahogy például a vegyiparban egyes gyártástechnológiák biztonságosságát elemzik baleseti vagy környezet-szennyezési kockázat szempontjából). Minden potenciális veszélyforrás viselkedését minden műveleti lépéssel összevetve összeállítható egy jegyzék a veszélyek mibenlétét, továbbá súlyosságuk, ill. a gyakoriságuk valószínűségének becslése révén a kockázatot illetően. Hangsúlyozni kell, hogy a technológia bármelyik elemének, az értékesítési körülményeknek és a termék felhasználás-módjának a megváltoztatása esetén szükségessé válhat a veszélyek újra-elemzése. Végérvényes HACCP-recepteket „előregyártani” úgysem lehet, mert a HACCP-rendszer specifikálásához mindig a helyi, a konkrét körülmények mélyreható ismerete szükséges. A kritikus pontok felügyelete a körülményektől és a folyamat jellegétől függően lehet folyamatos, vagy időszakos.
A preventív minőségbiztosításnak ez a rendszere elvileg gazdaságosabb, mint a hagyományos minőségellenőrzés, mert a kritikus irányítási/felügyeleti pontokra koncentrál és elkerüli a kiválasztott veszély szempontjából lényegtelen pontok felesleges vizsgálatát. A minőségügy korszerű és racionális koncepciója a hangsúlyt ma már nem a hagyományos hatósági szemlékre és a szúrópróbás mintavételre helyezi és a minőségellenőrzés teljesítményét nem csupán a megvizsgált minták számával, hanem a vázolt irányítási rendszer minőség-centrikus kialakításával és hatékony működtetésével méri. Az ideális helyzet az, ha a HACCP terv már a gyártmány- vagy gyártásfejlesztési tevékenység részeként készül el, azaz, ha a „quality by design” elv érvényesül.
[szerkesztés] A HACCP rendszer mint vezetési elv
A HACCP ugyanakkor vezetési rendszer is. Nem csupán az üzemi higiénikus vagy a minőségellenőr „ügye”, hanem minden, a termelési folyamatban részt vevőé, de legfőképpen a vezetésé. A HACCP elemzés ugyanis a vezetés részére mutatja meg azt, hogy melyek a termékminőség (élelmiszerbiztonság) szempontjából a veszélyek és a kritikus szabályozási pontok és ez a vezetés számára lehetővé teszi, hogy az erőforrások ésszerű koncentrálásával a kritikus pontokon át az egész folyamatot ilyen értelemben irányíthassa.
Howard E. Bauman, a HACCP koncepció első megfogalmazója írta egy előadásában:
” Egyetlen vállalatnak sem lehet hatékony minőségi és élelmiszer-biztonságossági programja, ha a felső vezetése nem követeli azt meg. A jó minőségi program megteremtése és fenntartása hatékony vezetést és a vezetés részvételét igényli a folyamatban... A minőség nemcsak a termék jellemzője, hanem az embereké is, teljesítményüké és a szakmaszereteté. Lényeges, hogy a vezetőkben és az üzemi dolgozókban egyaránt kifejeződjék az az igény, hogy büszkeségük lehessen az a termék, amit előállítnak.”
A HACCP rendszerben az „emberi tényező”, az élelmiszer-láncolatban közreműködő ember, annak oktatása, informálása és motiválása döntő szerepet játszik. Nem kevésbé fontos a kormányok, a hatóságok szerepe, amelyeknek a feladata, hogy saját tevékenységükkel, ami nem elsősorban „rendőri” tevékenység kell hogy legyen ebben a tekintetben, segítsék a termelőket, az ipart az élelmiszerfogyasztók érdekeinek érvényesítéséhez szükséges jó gyártási, forgalmazási és higiéniai gyakorlat megvalósításában. Az ipari ellenőrzés ilyen rendszerének interdiszciplináris megközelítést kívánó kidolgozásához nyilvánvalóan a különféle kutatóhelyekre és felsőoktatási intézményekre is támaszkodni kell. A GMDP megvalósítása azonban nem bízható másra, mint az élelmezési ágazat láncolatában részt vevőkre.
[szerkesztés] Források
- Magyar Élelmiszerkönyv: 1-2-18/1993. Számú előírás: A Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP) rendszerének alkalmazása. Második, módosított kiadás, 1998.
- A Simple Guide to Understanding and Applying the Hazard Analysis Critical Control Point Concept. 2. kiadás. ILSI Europe Concise Monograph, ISBN-0-944398-93-6. ILSI Press, 1997.
- Farkas József: A HACCP rendszer és a kockázatelemzés alapismeretei - egyetemi jegyzet, Budapesti Corvinus Egyetem (2005).
- Farkas J.(szerk.) Predictive Modelling. Special Issue. International Journal of Food Microbiology, 23 (3,4) 241-488 (1994).
- McKellar, R. C., X. Lu (szerk.) Modelling Microbial Responses in Food. CRC Press, Boca Raton, USA, 2003. 343 pp.
- Notermans, S. (szerk.) Risk Analysis and Production of Safe Food. Special Issue. International Journal of Food Microbiology, 30 (1,2) 1-188 (1996)
- Anon., Risk Assessment of Microbiological Hazards in Foods. Report of a Joint FAO/WHO Expert Consultation, Geneva, Switzerland, 15-19 March 1999. WHO/SDE/PHE/FOS/99.5. WHO, Genf, 1999.
- Gorris, L. G. M., J. L. Jouve, M. F. Stringer (szerk.) ILSI Europe Session on Microbiological Risk Assessment at Food Micro ’99. Special Issue. International Journal of Food Microbiology, 58 (3) 141-254 (2000)
- Brown, M., M. Stringer (szerk.) Microbiological Risk Assessment in Food Processing. Woodhead Publ. Ltd., Cambridge; CRC Pres, Boca Raton, USA, 2002. 301. pp.
[szerkesztés] A témával foglalkozó írások
- Bárdos Dezső: HCCP terv = élelmiszerbiztonság? (Turizmus és gasztrónómia 2004. július 20. old) ISSN 1416 9908