HÁLÓ

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

1 A HÁLÓ
2 A HÁLÓ célja
3 HÁLÓ? – Minek?
4 Kapcsolat

[szerkesztés] A HÁLÓ

Saját definíciója szerint katolikus közösségek Kárpát-medencei hálózata.

A HÁLÓ elsősorban katolikus híveket szeretne megszólítani. Nem próbálja meg összemosni a különböző vallások nézeteit, határozottan és szilárdan áll az egyháza mellett. Ugyanakkor nyitott más vallások képviselői felé is: magáénak tartja az ökumenizmus eszméjét.

A HÁLÓ közösségekkel tartja a kapcsolatot. A különböző lelkiségi mozgalmakon belül, plébániákon és egyéb alapon szerveződött közösségek közül azok tartoznak tagjai közé, amelyek bár továbbra is eredeti plébániájukhoz, mozgalmukhoz tartoznak, fontosnak tartják egymás megismerését, az egyházépítést, mások szolgálata által saját közösségük erősítését.

A HÁLÓ a Kárpát-medencében működik. E földrajzi terület határain belül azokat kívánja megszólítani, akik magyarnak tekintik magukat. A HÁLÓ anyanyelve a magyar. Mégis partnerként viselkedik azon nem magyar anyanyelvűekkel is, akik az együttműködésre hajlandóak.

A névként választott kifejezés egy olyan anyagot jelent, amelynek csomópontjai egymással közvetlenül, vagy egymáson keresztül kapcsolódnak, tehát nem egy központon keresztül. A hálónak nincs közepe, csak széle van. A kép ugyanakkor sugallja, hogy van Valaki, aki ezt a hálót kézben tartja, használja és ápolja.

[szerkesztés] A HÁLÓ célja

A HÁLÓ segíteni szeretne mindenkit abban, hogy valahol otthonra, közösségre találjon, hogy a közösségek ne legyenek magányosak, hogy segítse a püspököket a felnőtt, közösségi egyház építésében. A HÁLÓban feladatot vállaló személyek a környezetükben is aktív feladatokat vállaló emberek közül kerülnek ki. Fontos meglátni az üzenetet: a HÁLÓ nem szolgáltatás, hanem lehetőség arra, hogy a tagjai másokért munkálkodjanak.

A HÁLÓ megjelenési formája a találkozó. A találkozóinknak meghatározott és kialakult rendje van. A találkozók legfontosabb célkitűzése, hogy a résztvevők megismerjék egymást, kapcsolatot találjanak egymással, melyet hazautazva tovább ápolhatnak, és hogy a találkozásban felismerjék, hogy mindannyian Krisztusban egyek.

A HÁLÓ működése két alapvető struktúra mentén zajlik. A földrajzi egységek szerinti munkát az országfelelősök irányításával a bogozók végzik. A HÁLÓban munkát vállaló embereket bogozóknak hívják, akik nem az irodákban, hanem a terepen, a plébániák és mozgalmak közösségei között végzik feladatukat. A munkacsoportok a szakmai szerveződésekre támaszkodva működnek. Tíz működő munkacsoport színesíti az együttmunkálkodást, és ezek teremtik meg a szervezet működéséhez szükséges hátteret is.

A HÁLÓval való kapcsolattartás nem azt jelenti, hogy az ember elhagyja, amit eddig csinált, hanem azt, hogy éppen azt fogja még jobban csinálni: a jelenlegi elkötelezettsége erősödhet még tovább. Mindenkinek lehetősége van a HÁLÓval történő kapcsolatfelvételre: akár személyesen a találkozókon, akár a bogozókon vagy a munkacsoportokon keresztül.

[szerkesztés] HÁLÓ? – Minek?

A katolikus egyház szervezete hosszú évszázadok alatt alakult ki. A zsinatok mindig hozzáigazítják a szervezetet az adott korhoz. A pápai megnyilatkozások, illetve a püspöki szinódusok a zsinatok közötti időben adják meg a választ egy-egy kor-kérdésre. Ez az egyház szervezetének felső szintje.

A magyar egyház szintjén ott áll az ország élén a püspöki konferencia és annak vezetője a prímás, az egyházmegyék élén a megyéspüspökök, az esperesi kerületek élén tapasztalt esperesek állnak, az egyházközségeket pedig a plébánosok vezetik, káplánok, diakónusok és más segítők közreműködésével.

A gond a legalsó ponton, az egyházközség, a közösség szintjén van. A 20. század ezt a szintet rázta szét. A teljesen családra építő egyházi közösségek kezdenek gyökértelenné válni, nincs utánpótlásuk. A kis falvakban nehezen vernek gyökeret az új vagy megújuló közösségek.

A HÁLÓ a kisközösségeket köti egymáshoz részben információs szálakkal, részben személyes találkozók szervezésével. A találkozókkal alkalmat ad a közösségek felfrissülésére. A feladat segít, hogy ne csak magával foglalkozzon az egyén vagy a közösség, hogy megtanulja felismerni közössége értékeit, és ápolja ezeket. Hogy mások példájából elkerülje a közösségi élet buktatóit. A megfáradt közösségek új témákat, új formákat tanulhatnak meg egymástól.