Győri csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Győri csata | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||
| Konfliktus | Napóleoni háborúk | ||||||||||||||||
| Időpont | 1809. június 14. | ||||||||||||||||
| Helyszín | Győr közelében, a mai Ménfőcsanaknál | ||||||||||||||||
| Eredmény | Francia győzelem | ||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
A győri csata (Kismegyeren) (1809. június 14.) volt a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete, egyben az utolsó olyan összecsapás, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai vettek részt. A létszámbeli és minőségi különbség miatt kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a franciák fognak győzni.
[szerkesztés] Előzmények
Napóleon az V. koalíció ellen vívott harcai során 1809. májusában elfoglalta Bécset. Előzőleg március 15-én Schönbrunnban kiáltványt adott ki a magyar nemességnek címezve, amelyben felszólította őket a Habsburgok elhagyására. A magyar politikai elit erre nem volt hajlandó, és megindult a nemesi felkelés (latinul insurrectio).
A háború folyamán az ország védelmére a nemesség - a bécsi udvar felhívására - fegyvert fogott a korabeli Európa legjobban felszerelt, legképzettebb hadseregével szemben. A vérükkel a hazáért adózó nemesek egy dunai és egy tiszai divíziót alkottak, melyben vármegyéjük uniformisában vonultak hadba. Az első insurrectióra 1797-ben került sor, amely azonban egy hónapnyi gyakorlatozás után feloszlott. Nem került sor bevetésükre 1800-ban és 1805-ben sem.
1809 áprilisában ismét fegyverbe hívták a nemesi felkelő csapatokat, akik a Nyugat-Magyarországra benyomuló francia reguláris haderők ellen vonultak. Ezeket Itália alkirálya, Eugène de Beauharnais, Napóleon fivérének, Lajos holland királynak a sógora, valamint Taranto és Raguza hercegei, Auguste Marmont és Étienne-Jacques-Joseph-Alexandre MacDonald vezették. A mintegy 55 000 főnyi francia katonaság egy része Pápánál maradt, fedezni az előrenyomulást.
Az inszurgens csapatokat egyesítették a IX. császári és királyi (reguláris) hadsereggel. A közel 25 000 főnyi nemesi sereg irányítását I. Ferenc király nem József nádor, hanem a császári csapatok vezére, János főherceg parancsnoksága alá rendelte. A császári csapatok vezetőinek - Habsburg János főherceg és vezérkari főnöke, Laval Nugent vezérőrnagy - még a csata reggelén sem volt haditervük.
[szerkesztés] Az ütközet
A sereg Győr közelében a csanaki domboknál június 14-én délután 3 és 4 óra között megütközött a franciák kb. 55 000 főnyi hadával. Az eltérően - sok esetben nem megfelelően - felfegyverzett, elégtelenül kiképzett nemesi sereg könnyűlovas harcmodort alkalmazva, irreguláris küzdelmet folytatott a francia légiókkal és nehéztüzérséggel szemben. A nemesi csapatokat József nádor, báró Meskó József és báró Mecséry Dániel vezette a kismegyeri dombokra.
Még a franciák is elismerték, hogy a nemesek vitézül, egymást gyakran az életükkel védve harcoltak, akik közül - Veress D. Csaba adata szerint - 791-en áldozták életüket (összesen 26 tiszt és 765 közkatona) a hazáért. A legfőbb gondot az jelentette, hogy a Medárd-napi esők miatt megáradt Pándzsa-patakban megakadt a lovasság, és ezt kezdték lőni nehéztüzérséggel a franciák. János főherceg ekkor fújatott visszavonulást Komárom felé. A visszavonulás fejvesztett meneküléssé fajult, melynek során a nemesi felkelő sereg magával sodorta a Budáról Győr felé közeledő újabb (tiszai) felkelőegységeket.
[szerkesztés] Következmények
A Petőfi Sándornak köszönhetően „győri futás”-ként elhíresült eset után nem hirdetett az uralkodó többé nemesi felkelést. A császári had tíz nap múlva bevette Győr várát. A ház, ahol a francia császár megszállt, ma emlékmű. A csata mementójaként a párizsi Diadalívre is felkerült Győr városának német neve, Raab. Nem sokkal a győri vereséget követően Napóleon Wagramnál is győzelmet aratott a Habsburg csapatok felett.
Based on work by 