Guineai pávián
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Guineai vagy vörös pávián Státusz: mérsékelten veszélyeztetett (rossz kilátású)
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Guineai pávián hím, nőstény és különböző korú kölykök
|
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Papio papio Desmarest, 1820 |
|||||||||||||||||
|
|
A guineai vagy vörös pávián (Papio papio) az öt páviánfaj egyike, bár korábban szavanna-pávián néven a nagyon hasonló Anubisz-páviánt, a medvepáviánt és a babuint is az alfajainak tekintették. A vörös pávián nemének legkisebb, egyben legkevésbé ismert faja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
A guineai pávián Nyugat-Afrika lakója, Sierra Leone, Libéria, Guinea, Szenegál, Gambia, Mauritánia és Mali szavannás, fákkal tarkított vidékein fordul elő rokonaihoz képest meglehetősen kis területen. A magas füvet kerüli a ragadozók fenyegetése miatt.
[szerkesztés] Megjelenés
A vörös pávián elnevezés a faj szőrzetének tónusából ered, amely a csupasz, pirosas far kivételével az egész testüket borítja. A hímek fején nagyobb gallér látható. A csupasz arc és végtagok sötétebb színűek. A páviánokra általában jellemző, kutyaszerű fejforma és hatalmas tépőfogak itt is megtalálhatóak.
A faj testhossza kb. 50-83 centiméter, a farokhossz megközelíti az 45-70 centimétert. A hímek látványosan nagyobbak a nőstényeknél, testtömegük akár a kétszerese is lehet a nőstényekének, de a fajra átlagosan a 14 kilogrammos tömeg jellemző.
[szerkesztés] Életmód
A páviánok mindegyik faja csapatokban él. A guineai páviánok hordái 40-200 példányt számlálnak, és több hím és nőstény tartozik hozzájuk. A hordák igen zajosak, mivel folyamatos hatalmi harc zajlik mindkét nem képviselői között. Az új csapathoz szegődő fiatal hímek általában egy nőstény pártfogását keresve lesznek taggá, cserében azonban védelmezniük kell segítőjüket, és segíteniük kell neki a kölykök nevelésében. A hatalmas csapatok 3-5 fős alcsoportokból állnak, amelyek tagjai a nap folyamán közösen keresnek táplálékot. Éjszakára több ilyen csoport összeverődhet egy biztonságos pihenőhelyen, általában valamilyen fán.
Az éjszakáktól eltekintve a faj életét a talajszinten éli, itt keresi négy lábon járva táplálékát. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, futása pedig erősen emlékeztet a lovak galoppozására. Az óvilági majmok zömmel mindenevők, ez a páviánokra fokozottan érvényes. Leveleket, gyümölcsöket, gumókat, fűféléket, rovarokat, tojásokat, hüllőket, madarakat és kisebb - akár gazellányi méretű - emlősöket egyaránt fogyasztanak.
[szerkesztés] Szaporodás
A nőstényeken az ülőgumó megduzzadása és sötét rózsaszínűvé válása jelzi, ha készek a szaporodásra. A hímek csak saját alcsoportjukon belül párosodnak, de a nőstények akár 3-4 másik hímmel is párosodnak. Kb. 180 napos vemhességet követően általában 1 utód születik a világra. A kicsi élete első 6-12 hetét anyja hasán vagy hátán csipmaszkodva tölti, de az idő előrehaladtával mind többször és mind messzebbre tesz felfedezőutakat. Az anyai felügyelet is fokozatosan lazul, a kölyök pedig beveti magát a kortársaival folytatott zajos játékba. A felnövekvő nőstények általában hordájukkal maradnak, a hímek azonban elvándorolnak és új csapathoz csatlakoznak.
Based on work by 