Goidel kelta nyelvek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A goidel kelta nyelvek (vagy gael nyelvek, Q-kelta nyelvek; angolul: Gaelic) egyike a szigeti kelta nyelvek két fő csoportjának. (A másik a briton ág. A szigeti kelta nyelveken kívül ismerünk még kontinentális kelta nyelveket.)

Három goidel kelta nyelvet ismerünk: az ír nyelv, a skót gael nyelv és a Man-szigeti nyelv (manx). Sokszor tévesen ide sorolják a shelta nyelvet is, ami valójában ír és angol szavakra, nyelvtanilag pedig főleg az angolra alapult rétegnyelv.

A goidel kelta nyelveket Q-kelta néven is ismerik, mivel sokáig megőrizték a proto-kelta *kw hangot (ami később ez labializálódott és k-vá v'lt), a briton ággal szemben, amelyben p-vé alakult. Ez utóbbi hangváltozás a gall nyelvben is megtalálható, ezért az utóbbi két ágat együtt P-kelta nyelvekként kategorizálták. (A keltibér nyelvben szintén fennmaradt a kw, ezért a Q-kelta csoportba ők is besorolhatók, bár a keltiber nem goidel nyelv.)

Proto-kelta	Gallia	Walesi	Breton	Ír	Skót gael	Manx	Angol/magyar
*k^wennos	pennos	penn	penn	ceann	ceann	kione	"head/fej"
*k^wetwar-	petuarios	pedwar	pevar	ceathair	ceithir	kiare	"four/négy"
*k^wenk^we	pinpetos	pump	pemp	cúig	còig	queig	"five/öt"
*k^weis		pwy	piv	cé (older cia)	cò/cia	quoi	"who/ki"

[szerkesztés] Elnevezési bonyodalmak

Az ír és a man-szigeti nyelveket gyakran "ír gael"-nek és "manx gael"-nek is nevezik, de a gael kiegészítés ezek esetében szükségtelen. Más a helyzet a skót gael nyelvvel, hiszen ha valaki önmagában csak skót nyelvről beszél - nem fűzve hozzá a gael szót -, akkor az a germán nyelvek nyelvek közé tartozó angol nyelv nyelv skóciai dialektusát jelenti.

Az angol gael szó használata sem teljesen egyértelmű, mivel leggyakrabban csak a skót gael nyelvre utal. A gael és gaelic kifejezéseket általában a skót gael nyelvűek használják magukra és a nyelvükre, amikor angolul beszélnek. Az írek viszont egyszerűen az angol Irish szóval jelölik az ír nyelvet, és nyelvpolitikai és nemzeti identitási okokból Írországban sokakat kifejezetten sért a gael szó használata. A skót gael nyelvűek ugyanakkor általában azt tartják sértőnek, ha a régies Erse ("ír") szót használják a nyelvükre. Ezt az angolok a 15. századtól használták a skót gael nyelvre, amit addig Scottis (skót) néven emlegettek.

A gael szó 1810-től terjedt el az angol nyelvben, a skót gaelek önmagukra használt Gaidheal szava angolosított alakjaként. (Vesd össze: skót gael Gàidhlig = „gael nyelv”; ír Gaedhealg = „ír nyelvű ember” és Gaeilge = „ír nyelv”; man-szigeti Gaelg = „manx nyelv”.) A szónak az óír Goídeleg népnév a gyökere, amely pedig a "kalóz, támadó" jelentésű ówalesi Goídel szóból ered. Ez utóbbi szó szolgált alapul a goidel kelta nyelvek tudományos elnevezésnek is.

Az ókori Írország lakói törzsi, illetve klán hovatartozásuktól függően sok egyéb néven is nevezték magukat. A legjelentősebb csoportjuk neve az óír Scot lehetett (mai skót gael: Sgaothaich), amely a latinba a Scotus alakban került. A skót (scotus) és Skócia (latin Scotia) nevek eredetileg Írország lakóira vonatkoztak, és csak az ókori írek egy részének 5. századi bevándorlása óta kapcsolódnak a Brit-sziget északi részéhez. A 15. század óta a skót nyelv (mai angol Scots) az angol nyelv skót dialektusát, a skót nép pedig általában Skócia lakóit jelenti.