Gilgames-eposz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az eposzról szól. További jelentéséhez lásd: Gilgames (utónév).

Az özönvízről szóló tábla akkád ékírással

Gilgames-eposz (modern cím), „Sa naqba imuru" (Aki a mélységet látta..., sumer cím), sumer-akkád mitológiai eposz. Az ókori keleti költészet legterjedelmesebb és legnagyobb művészi értékkel bíró eposza. Az akkád eposz a sumer Gilgames-ciklus (Gilgames és Agga, Gilgames és Huwawa, Gilgames és az égi bika, Gilgames, Enkidu és az alvilág, Gilgames halála) alapján készült, de csupán merít ezekből. Az akkád Gilgames-eposz már legkorábbi formájában is egyetlen zseniális költő nagyszabású alkotása. A későbbi változatok ehhez rengeteg mindent hozzátettek, így a Kr. e. I. évezred derekára a Gilgames-eposz sok tekintetben a mezopotámiai mitológia foglalatává vált, s az utókor joggal tekinti az akkádok nemzeti eposzának még akkor is, ha ezt az elnevezést semmilyen korabeli forrás nem támasztja alá. Az eposznak ma négy változata ismeretes.

[szerkesztés] Gilgames

Gilgames neve először istenként jelenik meg egy i. e. 26. századi jegyzékben, és a következő évszázadokban különféle gazdasági-könyvelési okmányokban szerepel a neki bemutatott áldozatok tétele is. Ennek okán sokáig úgy tartották, hogy Gilgames nem történeti személy, hanem istenség volt. Ezzel szemben valószínű, hogy a korai jegyzékekben szereplő áldozatok nem mások, mint az elhunyt uralkodónak járó halotti áldozatok, tehát valószínűsíthető, hogy Gilgames egy valóban létező Sumer király volt, akinek a deifikációja csupán a halálát követő évszázadokban következett be. Ezt az is megerősíti, hogy Gilgames csupán az alvilágban vált istenné, tehát ez is a halott uralkodó emlékéhez kötődő tény.

[szerkesztés] Az eposz keletkezésének története

Már az i. e. 22. század második felétől vannak biztos adataink arra nézve, hogy az uruki sumer epikus „ciklus" egyik-másik darabja már teljes egészében elkészült, sőt széles körben ismert és elterjedt volt. Gudea, Lagas állam és Gursu városának uralkodója templomépítési himnuszában már olyan módon említi Gilgamest és Ninsuna istennőt, az epikus hagyományban Gilgames anyját, hogy soraiban az uralkodót eszményítő tipikus Gilgames-kép ismerhető fel. Kevéssel később Utu-hegal győzelmi feliratában Gilgames alakjának hasonló megközelítése látható, ezután pedig a III. Ur-i dinasztia írott emlékeiben Gilgames alakjának említése rendkívül gyakorivá válik: a dinasztia egyik uralkodója, Sulgi egy i. e. 2050 táján keletkezett himnuszában Gilgameshez fordul, és magasztaló szavakkal mondja el annak egyik hőstettét, Kis város Urukra támadó seregének legyőzését. A himnusz Gilgamessel foglalkozó részének tartalma nagyjából egybevág egy másik sumer irodalmi mű, a „Gilgames és Agga" tartalmával.

[szerkesztés] Óbabiloni változat

E változatból ma nyolc töredéket ismerünk, ezek közül kettő-kettő egyazon példányhoz tartozott, így hat önálló töredékkel számolhatunk. Az eposz első táblája, így cselekményindítása ismeretlen. A 2-3. táblán egy Enkidu-regény körvonalai bontakoznak ki: Enkidu, a legelőn állatok közt élő vadember a nagy hatalmú uruki király, Gilgames barátja lesz. Az eposz jelzi a Gilgames és a város közti ellentéteket, és elindítja Gilgamest az örök élet (e korai változatban még a dicsőség) keresésének rögös útján. Az eposz cselekménye sok ponton hasonló a „Gilgames és Huwawa" című műhöz. A 2-3. tábla végén Gilgames Uruk véneivel tanácskozza meg a Huwawa elleni hadjáratot. Az ezt követő cselekményrészek a szöveg töredékessége miatt homályosak: egy táblarészlet Gilgames álmát írja le, amelyet Huwawa megtámadása előtti éjjelen látott, egy további töredék pedig Enkidu halálával foglalkozik. Az egyik legérdekesebb, viszonylag leghosszabb töredék Enkidu halála utáni eseményekkel foglalkozik: témája Gilgames vándorlása őséhez, Ut-napistimhez, aki az örök élet szigetén él. A tábla legfontosabb része Gilgames beszélgetése egy Sziduri nevű kocsmárosnővel, aki őt a hedonista életre buzdítja. Gilgames nem fogadja meg tanácsát, hanem átviteti magát a halál vizén, hogy Ut-napistimtől kérjen tanácsot. Az átjutáshoz magának kell póznákat vágnia, az eposz e változata e ponton szakad meg. Az eposz e variánsának terjedelme mintegy 5-6 tábla lehetett.

[szerkesztés] Akkád változat

Az eposz e változata a Kr. e. II. évezred derekán, a Kr. e. XV-XIV. században készülhetett. Szerzője a hagyomány szerint Színlekinnin volt, neki tulajdonítják a szöveg végleges elrendezését. Feltehetőleg e kiadásban alakult ki a 11 táblás szerkezet, illetve itt csatolták az Atrahaszísz-eposz vízözönleírását a műhöz. Az eposzban a vízözön leírását Ut-napistim mondja el. E kiadás jóval bővebb az előzőnél, önálló epizódok, illetve párbeszédes jelenetek kerültek bele. Itt kapunk először leírást Enkidu vadak közti életéről, illetve ebben a változatban bukkan fel először a vadász, aki Enkiduról jelentést tesz Gilgamesnek.

[szerkesztés] Újasszír változat

Gilgames és Enkidu

E változatot tekinti az irodalomtudomány a Gilgames-eposz klasszikus kiadásának. Népszerűsége hatalmas volt: Asszurbanipál könyvtárának feltárása során öt teljes példány került elő belőle. Terjedelme 12 tábla, az eposz kibővül a „Gilgames, Enkidu és az alvilág" című eposz második részével. Az eposz cselekményét mesterien osztották el a 12 tábla közt: minden egyes tábla egyben önálló szerkezeti egységet is jelent.

Első tábla: Gilgames, a „kétharmad részt isten, egyharmad részt ember" állandó építkezései miatt ellentétbe kerül Uruk városának lakóival, alattvalói az istenekhez fordulnak segítségért. Az istenek megteremtik Enkidut, a vadembert.

Második tábla: Gilgames egy Istar-papnőt küld Enkiduhoz, aki szerelme által civilizálja őt, majd Gilgames elé vezeti, a két hős barátságot köt.

Harmadik tábla: Gilgames és Enkidu együtt készülnek harcra Humwawa, a cédruserdő őre ellen.

Negyedik tábla: a két hős útja

Ötödik tábla: Humwawa legyőzése

Hatodik tábla: Istar istennő felajánlja szerelmét Gilgamesnek, de ő elutasítja azt. Istar bosszút esküszik Gilgames ellen, Anu istennél kieszközli, hogy az égi bika pusztítsa el Urukot, de Gilgames és Enkidu együtt legyőzik a bikát.

Hetedik tábla: Enkidu halála

Nyolcadik tábla: Enkidu megsiratása és eltemetése

Kilencedik tábla: Gilgames az örök élet keresésére indul

Tizedik tábla: Gilgames a halál tengerénél, beszélgetése Szidurival, majd a révész, Szurszunabu átszállítja Ut-napistim szigetére

Tizenegyedik tábla: Gilgames az élő ember szigetén: Ut-napistim elmondja a vízözön történetét. Gilgames virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, majd megkapja az örök élet füvét, de amíg fürdik, egy kígyó lenyeli előle. Ezután visszatér Urukba.

Tizenkettedik tábla: Enkidu elmondja Gilgamesnek, milyen az alvilág.

Az újasszír változat új részletei leíró jellegűek, a szerzőjük sokat merít a Nergal és Ereskigal illetve az Istar alvilágjárása című eposzokból. E változatban általánossá válnak a díszítő jelzők. Az eposz szövege rengeteg szállal kötődik az újasszír költészet egészéhez.

[szerkesztés] Második akkád változat

E változat az újbabiloni korban készült. Mindössze nyelvi frissítés történt az eposz szövegében, a tartalmán lényegi változtatásokat nem hajtottak végre. A tábla utolsó ismert ékírásos változata a Kr. e. III. század végén, az akkád írásbeliség utolsó korszakában készült.

Az eposz ókori ismertségéről kevés adattal rendelkezünk: Ailianosz feltehetőleg ismerte. A modern világirodalomra gyakorolt hatása nehezen felmérhető: XIX. századi felfedezése óta minden más ókori keleti műnél jobban része a köztudatnak a mű.