F/A–18 Hornet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| F/A–18 Hornet | |
|---|---|
 F/A-18C Hornet repülés közben |
|
| Műszaki adatok | |
| Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | McDonell Douglas/Boeing |
| Személyzet | F/A–18A/C/E: 1 fő F/A–18B/D/F/G: 2 fő |
| Első felszállás | 1978. november 18. |
| Szolgálatba állítás | 1983. január 7. |
| Ára | F/A–18C/D:35 millió USD (1998) F/A–18E/F:57 millió USD (2003) EA–18G:66 millió USD (2003) |
| Méretek | |
| Hossz | 17,10 m |
| Fesztáv | 12,30 m |
| Magasság | 4,70 m |
| Szárnyfelület | 37,16 m² |
| Szárnyprofil | NACA 65A005 a tőben, 65A003.5 mod a törővégnél |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 11 200 kg |
| Tömeg tüzelőanyaggal feltöltve | 16 850 kg |
| Maximális felszállótömeg | 23 400 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | F/A–18A/B/C/D:2 db General Electric F404-GE-402 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű F/A–18E/F/G:2 db General Electric F414-GE-400 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | F/A–18A/B/C/D: 2×79 kN F/A–18E/F/G: 2×62 kN 2×98 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 1,8 Mach |
| Legnagyobb repülési magasság | 15 000 m |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,95 |
| Fedélzeti elektronika | |
| Rádiólokátor | F/A–18A/B:AN/APG–65 F/A–18C/D(/E/F):AN/APG–73 F/A–18E/F/G:AN/APG–79 |
| Fegyverzet | |
| Beépített gépfegyver | 1 db M-61 Vulcan gépágyú |
Az F/A–18 Hornet repülőgép-hordozó fedélzeti, kéthajtóműves, negyedik generációs harcászati vadászbombázó repülőgép, melyet az YF–17 Cobra prototípusból, az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság igényei alapján fejlesztettek ki az elöregedőfélben lévő F–4 Phantom II, az A–4 Skyhawk, az A–6 Intruder és az A–7 Corsair II repülőgépek leváltására. Hagyományos aerodinamikai elrendezésű, osztott függőleges vezérsíkkal rendelkező repülőgép. A vízszintes vezérsíkok egyben magassági kormányként is szolgálnak. A levegőben utántölthető, illetve képes más repülőgépeket a levegőben utántölteni (megfelelő konténerrel felszerelve), a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek megfelelően felhajtható szárnyakkal, fékhoroggal rendelkezik, katapulttal indítható.
Az alaptípus jelentős továbbfejlesztése az F/A–18E/F Super Hornet, amely aerodinamikailag nagyon hasonló, de 25%-kal nagyobb tömegű. Az F/A–18E/F repülőgépekkel váltották le az F–14 Tomcat vadászrepülőgépeket, illetve belőle kifejlesztett EA–18G Growler repülőgépekkel fogják leváltani az EA–6B Prowler rádióelektronikai harci repülőgépeket, így az S-3 Viking tengeralattjáró-vadász és légi utántöltő repülőgépek kivonásával az F/A–18 lesz az Amerikai Haditengerészet egyetlen harci repülőgépe, legalábbis a legkorábbi gyártású F/A–18-asokat leváltó F–35-ösök érkezéséig.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
[szerkesztés] Gyártás
[szerkesztés] Harci alkalmazása
[szerkesztés] Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok
[szerkesztés] Típusváltozatok
[szerkesztés] Fegyverzet
[szerkesztés] Megrendelő és üzemeltető országok
Amerikán kívül szolgálatba állította Ausztrália (71 repülőgép), Kanada (138 repülőgép, itteni neve CF–18, vagy CF–188), Spanyolország (72 új majd 24 használt repülőgép), Finnország (63 repülőgép), Svájc (33 repülőgép), Kuwait (40 repülőgép), és Malajzia (8 repülőgép) légiereje.
[szerkesztés] Korszerűsítési programok
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Harmadik generációs harci repülőgépek | Negyedik generációs harci repülőgépek | Ötödik generációs harci repülőgépek | |
|---|---|
| AMX | AV–8B Harrier II | Ching Kuo | F–15 Eagle | F–16 Fighting Falcon | F/A–18 Hornet | F–20 Tigershark | FC–1 | J–10 | MiG–29 | MiG–31 | Mirage F1 | Mirage 2000 | Szu–27 | Tejas | |
| Négy és feledik generációs harci repülőgépek | |
| EF–2000 Typhoon | JAS 39 Gripen | Rafale | |
Based on work by 