Dzsarír
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Kulajb törzsbeli Dzsarír bin Atijja (arab írással جرير بن ﻋﻄﻴﺔ; meghalt 728 k.) az Omajjád-kori arab költészet egyik legkimagaslóbb alakja volt.
Életéről nem sokat tudunk. A mai Irak területén élt, és verseivel kivívta Haddzsádzs, az első iraki kormányzó jóindulatát és pártfogását. Később Abdal-Malik és II. Valíd kalifa damaszkuszi udvarában is felbukkant, de csak később, II. Omár alatt részesült meleg fogadtatásban.
Dzsarír neve elválaszthatatlan Farazdakétól, aki a Dárim törzs fia volt. A két mezopotámiai születésű költő a gúnyversek (hidzsá) kiemelkedő művelője volt, és tehetségüket leginkább egymás ellen érvényesítették, sőt még párbajoztak is. Költeményeikben egekig magasztalták dicső őseiket és törzsüket, míg kíméltetlenül kipellengérezték a másik család és törzs múltjának kétes eseményeit. Farazdak elsősorban apjával és nagyapjával büszkélkedhetett, akik a Dárim és Kulajb törzseket is magába foglaló Tamím törzs berkein belül nagy hírnévre tettek szert bőkezűségükről.
A vetélkedésbe a kor harmadik költőóriása, Al-Ahtal is beszállt Farazdak oldalán. A kölcsönös szapulás és ellenségeskedő dicsekevés termékeit az arab irodalmárok külön műszóval illetik (an-nakáid = Az ellentétek).
[szerkesztés] Források
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk.: Germanus Gyula. Budapest, Magyar Helikon, 1961. [1]
Based on work by 