Dunaújváros

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.98065° k. h. 18.91268°

**Dunaújváros**

Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Fejér
Kistérség	Dunaújvárosi
Rang	m.jog. város
Terület	52,66 km²
Népesség
Összesen: 50 804 fő (2006) Népsűrűség: 964,75 fő/km²
Irányítószám	2400
Körzethívószám	25
Térkép é. sz. 46.98065° k. h. 18.91268°	település Mo. térképén

Dunaújváros megyei jogú város Fejér megyében.

[szerkesztés] Fekvése

Dunaújváros a Mezőföld délkeleti szélén, a Duna jobb oldalán, a Pentelei-löszparton terül el, Budapesttől 67 km-re. A főváros felől a 6-os főközlekedési úton és vasúton, Székesfehérvár felől a 62-es autóúton közelíthető meg. A 150 m tengerszint feletti magasságban települt várost keleten a Duna mintegy 10 km-es szakaszon határolja, nyugatról pedig szelíd dombvidék övezi.

[szerkesztés] Története

Dunaújváros - Kőtár (római limes)

A feltárt leletek is bizonyítják, már az őskorban is lakott volt ez a terület. Az első jelentős település, amely mintegy hét évszázadon át virágzott, a bronzkorban alakult ki. Hatalmas tárgyi leletanyag maradt fenn a római korból is, amelyek arról árulkodnak, hogy az itt kiépült Intercisa nevű római katonai tábor a hozzá kapcsolódó polgárvárossal jelentős szerepet játszott a Római Birodalom keleti határának, a limesnek a barbár támadások elleni védelmében. A honfoglaló magyarok a 10. század elején telepedtek meg a térségben. A későbbi korból származó ásatások tárták fel a Dunaújváros elődjének tekinthető, már az Árpád-korban is létező, máig fennálló Pentelét, amely egy középkori görög szentről, Szent Pantaleonról kapta a nevét.

A falu 1541-től 1688-ig volt török uralom alatt, a 15 éves háború alatt pedig a lakosság teljesen kipusztult. A betelepítések során – több Duna-menti településhez hasonlóan – a magyar lakosságot rácok váltották fel. Amikor pedig a Duna menti községek jobbágyai megtagadták a labancoknak a szolgálatot, Pentele is német megszállás alá került és újból elnéptelenedett. A pentelei rác lakosság részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, amelynek leverése után a falu újra kiürült volna, ha nem hoznak magyar telepeseket a községbe. Ezt követően azonban a település fejlődésnek indult. Az 1831. évi kolerajárvány után a jobbágyok helyzetének romlása ugyan lázadáshoz vezetett – ennek vezetője Szórád Márton csizmadiamester volt –, ám közben 1830-ban a község jogot szerez évente négy országos és hetente két hetivásár tartására. Megyei vizsgálat után az uralkodó, a későbbi palotapuccsal megbuktatott „jóságos” V. Ferdinánd 1833-ban (ismét) mezővárosi rangot adott Pentelének.

Az 1848-49-es szabadságharc idején a város népe Kossuth zászlaja alatt harcolt: a „nemzeti őrsereg” 1848. május 28-án befejezett összeírása szerint a nemzetőrségnek 237 tagja lett (fegyvergyakorlatra alkalmas közülük 223 személy); a szabadságharc idején a nemzetőrök és a népfelkelők felügyelték a dunai átkelőt és a Buda-Eszék út pentelei szakaszát. A szabadságharc bukása után letartóztatták Téglás János bírót és bebörtönözték a város forradalmi szemléletű jegyzőjét, Varga Mihályt. A lakosság nagy része mezőgazdasági bérmunkás sorba kényszerült. A kiegyezést követő közigazgatási változások során 1870-ben Dunapentelét a nagyközségek közé sorolták.

Ekkor költözött véglegesen Pentelére a település szellemi arculatának korabeli legjelentősebb formálója, Rosti Pál világutazó, útikönyv-író, földrajz- és néprajztudós, az első magyar fotográfusok egyike. (A Pesten született tudós fotográfust a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.) A település másik – itt született – híres személyisége: Pentelei Molnár János festőművész (1878–1924).

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1949 végén hozott döntést egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart.

Az eredetileg Mohács környékére álmodott beruházásnak a megromlott magyar-jugoszláv kapcsolatok miatt új helyszínt kerestek, így esett a választás a Mezőföldi-plató szélén álló településre: az első ötéves terv legjelentősebb beruházásaként kezdődött tehát az új város – akkori nevén Sztálinváros – építése, amelynek neve – 1961-től – Dunaújváros. A Sztálin vasműből Dunai Vasmű, majd Dunaferr Rt. lett. A vállalatcsoport ma is az ország egyik legjelentősebb ipari komplexuma, amelynek nagy szerepe van abban, hogy a város az elmúlt évtizedekben megtalálta reális helyét az ország gazdasági-kulturális életében, és a Mezőföld keleti részének jelentős központjává vált.

[szerkesztés] Adatok

[szerkesztés] Anyakönyvi statisztika

Megnevezés	2000	2001	2002	2003	2004 I.félév
Élveszületés	838	853	840	822	387
Házasságkötés	281	268	265	247	106
Halálozás	882	861	873	943	457
Lakónépesség	54.335	54.548	54.507	53.626

[szerkesztés] Lakásállomány

Dunaújvárosban 22.927 lakás van.
A lakásállomány nagy többsége - 65,3 %-a két szobás lakásból áll.
A három és többszobás lakások aránya: 20,8%
100 lakásra átlagosan 217 szoba jut.
Egy lakás átlagos alapterülete Dunaújvárosban 54,7m²
A lakásállománynak 9%-a található családi házban.

[szerkesztés] Infrastrukturális adatok

A városi utak hossza:	120,3 km
területe:	707.286 m²
A városi járdák hossza:	140,7 km
területe:	308.930 m²
A városi kerékpárutak hossza:	8.199 km
területe:	14.758 m²
Vízvezetékek hossza:	131 km
Csatorna hossza:	168 km
A város vezetékes ivóvíz-ellátottsága:	97,3%
Közcsatorna-ellátottság:	91,4%
Földgáz ellátottság:	94,7%
Villamosenergia-ellátottság:	100%