Csillagköd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A csillagköd vagy nebula porból, gázból és plazmából álló csillagközi felhő. A csillagköd kifejezést kezdetben az összes mélyég-objektumra alkalmazták, még a Tejútrendszeren kívüli galaxisokra is, például az Androméda-galaxist gyakran nevezik a köznyelvben Androméda-ködnek.
[szerkesztés] A csillagködök típusai
A csillagködöket a megvilágításuk módja szerint csoportosítják:
- A diffúz nebulák világító csillagködök.
-
- Az emissziós ködök ionizált gázokból állnak, ezért a köd anyaga világít. A leggyakoribb emissziós ködök a H II régiók és a planetáris ködök.
- A reflexiós ködök anyaga a közeli csillagok fényét tükrözi vissza, jó példa erre a Plejádok körül látható NGC 1435 jelű reflexiós köd.
- A planetáris ködök haldokló csillagok körül kialakult gázburkok, amelyek az ionizált anyaguk miatt világítanak.
- A szupernóva maradványok általában nagy sebeséggel távolodnak a szülőcsillaguktól és a lassabb csillagközi anyaggal törtánő ütközés következtében felforrósodnak, világítani kezdenek.
- A sötét ködök csak akkor érzékelhetők amikor más csillagokat vagy világító ködöket takarnak el. Jellegzetes sötét köd a Lófej-köd az Orion csillagképben, vagy a Szeneszsák a Dél Keresztje csillagképben.
