User:Csanády/tmp5
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Téli hadjárat az 1848–49-es szabadságharc katonai történetének egy szakasza, melynek során a Windisch-Grätz herceg vezette császári csapatok több hadszíntéren összehangolt támadást indítottak a magyar szabadságharc erői ellen. A támadás 1848 decemberében indult és célja a március 15-ei forradalom után Magyarországnak adott részleges önállóság teljes megszüntetése volt. A szembenálló erők a hadjárat során számos ütközetet és egy csatát vívtak. Az összecsapások túlnyomó részét a császári csapatok nyerték meg, és a hadjárat végére a magyar csapatok az ország jelentős részéből kiszorultak. A császári csapatok ennek ellenére nem érték el céljukat, mert a magyar kormány továbbra is működőképes maradt és a honvéd haderő sem semmisült meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzménynek
[szerkesztés] Politikai viszonyok
október 3-ai manifesztum, jellasics, majd Windisch-G. kinevezése, uralkodóváltás
[szerkesztés] Erőviszonyok
[szerkesztés] Windisch-Grätz támadási terve
felsorolni vagy térkép
//
A terv végrehajtására 1849 decemberében a következő császári erék erők részéről fenyegette támadás Magyarországot:
- A közvetlenül Windisch-Grätz parancsnoksága alatt álló császári főerők Bécs alatt állomásoztak. A Jellasics József (I. hadtest), Wrbna László (II. hadtest) és Serbelloni (tartalék hadtest) altábornagyok parancsnoksága alatt három hadtestre osztott főerő mintegy harminchétezer gyalogost, hatezer lovast, nyolcszáz utászt és több mint kétszáz tábori ágyút számlált.
- Balthasar Simunich altábornagy parancsnoksága alatt egy négyezer-ötszáz főt és tizenkét löveget számláló hadtest állt a magyar-morva határon, a császári főerőktől északi szárnyához kapcsolódva. A hadtest feladata a Nádasi-szoroson át betörve Nagyszombat elfoglalása, majd Lipótvár körbezárása volt, biztosítva ezzel a Pest-Buda felé támadó császári főerők bal szárnyát.
- A Jablonkai-szorosnál Felső-Magyarországra betörő Karl Frischeisen alezredes nyolcszáz fős különítményének feladata az volt, hogy támogatást nyújtson az vele együtt bevonuló Hurban szlovák felkelőinek és ezzel elősegítse egy felvidéki szlovák felkelés kibontakozását.
- Galícia felől a Duklai-szoroson keresztül Franz Schlik altábornagy nyolcezer főt és közel harminc löveget számláló hadteste állt készenlétben. A hadtest feladata Kassa elfoglalása, majd egy Pest-Buda irányú előrenyomulás volt.
- Erdélyben Puchner Antal //
- A bácska-bánáti, szerb felkelőkből és császári alakulatokból álló hadtest feladata Temesvár és Arad ostromzárának feltörése, majd az így felszabadult császári erőkkel együtt egy Szeged-Kecskemét álltalános irányú támadás volt. A hadtest parancsnokságát
A terv végrehajtására mintegy ///létszám pontosítás/// tizenhétezer fő állt rendelkezésre
- Szlavónia felől Trebersburg vezérőrnagy csapatainak feladata Eszék várának ostrom alá vétele///
- Stájerország felől Laval Nugent feladata a Dél-Dunántúl birtokbavétele, majd segítségnyujtás Trebersburg csapatainak Eszék ostromában.
[szerkesztés] A honvéd haderő 1848 késő őszén
[szerkesztés] A hadjárat lefolyása
[szerkesztés] A császári főerők támadása
//itt Buda elfoglalásáig //áthozat Móri ütközetből--Rövidíteni mert a vége ki fog lógni a serverből
A magyar katonai vezetés arra számított, hogy 1848 folyamán már nem következik be ellenséges támadás és az egész telet a hadsereg szervezésére és újabb csapatok felállítására fordíthatja. Nem így történt. Windisch-Grätz herceg december 14-én megindította a császári főerők támadását, ezzel megkezdődött a szabadságharc újabb szakasza, melyet szokás téli hadjáratnak is nevezni.
Kossuth megpróbálta Görgeit rávenni a határ védelmére, de a túlerőben lévő ellenség több ponton is áttörte a magyar védelmet és a feldunai hadsereg megkezdte visszavonulását a Győrben előkészített védőállások felé. A visszavonulás rendezetten, különösebb veszteségek nélkül történt, a honvéd haderő ---
Mosonnál Görgey Kornél vezetésével sikeres utóvédütközetet is vívott. Görgei eredetileg a Győrben előkészített állásokból kívánta megvívni a döntő ütközetet, Győrbe érkezve nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a túlméretezett győri állásokat a rendelkezésére álló haderővel nem fogja tudni tartani. Görgey ezért december 27-én harc nélkül kiürítette Győrt. Az új kijelölt védővonal a Vértes és a Gerecse nyugati átjárón keresztül húzódott. A katonai kérdésekben nem járatos Kossuth megpróbálta Görgeit rábeszélni a harc felvételére és más hadszínterekről sorra rendelte a csapattesteket a feldunai hadsereg megerősítésére. Perczel december 16-án kapott parancsot, hogy vegye fel a kapcsolatot Görgeivel. Ez egyben azt is jelentette, hogy a magyar csapatok harc nélkül feladták a Dunántúl déli részét.
Győr bevétele után a Windisch-Grätz legfontosabb feladatát abban látta, hogy Görgei és Perczel seregének egyesülését megakadályozza és erre a célra Jellasics hadtestét indította útnak. Kossuth leveleiben egyre szenvedélyesebben követelte Görgeitől és Perczeltől, hogy vegye fel a harcot az ellenséggel, „Valami győzelmecskét, édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben” írta Perczelnek. Kossuth hibát követett el, mert tudhatta, hogy a heves természetű, de csak alacsony szintű katonai ismeretekkel rendelkező Perczelnek csak egy kis biztatás kell, hogy ütközetbe bocsátkozzon. Ez be is következett. Perczel december 30-án Mór mellett kapta kézhez Kossuth levelét és tanultabb tisztjeinek javaslata ellenére az ütközet vállalása mellett döntött.
[szerkesztés] Schlik támadása
//ezt is csak a kassai ütközetig, aztán majd valahol folytatódik a történet
Franz Schlik mintegy nyolcezer főből álló hadteste még a császári főerők támadása előtt, december 6-án Dukla felől betört Magyarország területére. Vele szemben Pulszky Sándor alezredes gyengén felszerelt kilencezer fős hadteste állt. A december 11-én vívott budaméri ütközet a magyar csapatok súlyos vereségével végződött. Pulszky csapatai Miskolc felé vonultak vissza, Schlik csapatai pedig bevonultak Kassára. Schlik nem folytatta azonnal a támadást és ez lehetőséget adott a visszavonult magyar csapatok újjászervezésére. A hadtest vezetését Mészáros Lázár hadügyminiszter személyesen vette át. Az új parancsnok és Szemere Bertalan kormánybiztos tevékenységének köszönhetően a Miskolc környéki magyar hadtest létszáma meghaladta a tízezer főt, így december végén a siker reményében indíthatott ellentámadást Kassa irányába. A január 4-én zajlott kassai ütközetben azonban a magyar csapatok ismét vereséget szenvedtek Schlik hadtestétől. A vereség következtében Mészáros Lázár átadta a hadtest parancsnokságát Klapka Györgynek.
[szerkesztés] A magyar ellenállás meszilárdulása a Tisza vonalán
//esetleg : Magyar haditerv a főváros feladása után(ra)
A főváros kiürítése előtt január 2-án Budán haditanácsot tartottak, amely döntött
Görgei javaslatára a feldunai hadsereg észak felé indul
[szerkesztés] Görgei hadjárata a bányavárosokon át
[szerkesztés] Hadműveletek Erdélyben
1848. december elejére az erdélyi magyar csapatok helyzete válságossá vált. Az erdélyi főhadparancsnok, Puchner Antal az október 3-ai császári manifesztum után felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak, október 18-án kiáltványban ostromállapotot hirdetett és elrendelte a magyar nemzetőrség lefegyverzését. A kialakult harcok során a magyar csapatok – a felbomlás határára jutva – november 25-ére a Csucsai-szorosig vonultak vissza. Az 1849 elejéig hősi ellenállást folytató Háromszék kivételével ezzel egész Erdély a császári csapatok birtokába jutott. A kivert hadtest élére Czetz János honvéd őrnagy került, aki jelentős szervezőmunkát végzett, így röviddel Bem megérkezése után, december 15-én az erdélyi magyar hadsereg mintegy tizenkétezer főt és huszonnégy ágyút számlált.
Az észak-erdélyi császári csapatok Windisch-Grätz utasításának megfelelően december 18-án megindultak, hogy birtokba vegyék az Alföldre vezető szorosokat. A Karl Urban és Gustav Jablonsky ezredesek vezetése alatt álló, mintegy négyezer-ötszáz sorkatonából és hatezer román népfelkelőből álló császári csapatok váratlanul erős ellenállásba ütköztek, majd kénytelenek voltak visszavonulni. Az erdélyi hadi helyzetben ezzel döntő fordulat következett be. Bem a rá jellemző határozottsággal azonnal kihasználta a sikert. December 23-án Désnél kettészakította a császáriak arcvonalát, december 25-én visszafoglalta Kolozsvárt, majd december 29-én Bethlennél megverte az északon maradt császári erőket. A január 3-ai tihucai ütközet után Karl Urban hadteste kiszorult Bukovinába. Bem ezután a Székelyföld felé fordulva január 13-án bevonult Marosvásárhelyre. Észak-Erdély felszabadítása után a magyar tábornok azonnal a császári hadsereg erdélyi bázisa, Nagyszeben irányában támadott. Január 17-én a gálfalvi ütközetben megverte Puchner seregét, de a Nagyszeben ellen január 21-én indított támadása kudarcba fulladt. Január 24-én Szelindeknél sikerült visszaverni Puchner támadását, de a február 4-ei vízaknai ütközetben az erdélyi magyar hadsereg súlyos vereséget szenvedett. //Szászsebesről is megemlékezni//A csatából megmenekült, alig ezerötszáz fős magyar sereg elvesztette lövegeinek nagy részét is és Piski községig vonult vissza. A február 9-én vívott piski ütközetnek a magyar csapatok számára rendkívül nagy tétje volt. Vereség esetén egész Erdély ismét az ellenség kezére kerülhetett és a császári csapatok veszélyezteték volna a fő hadszíntéren döntő ütközetre készülő magyar csapatokat.
A mindkét oldalon nagy veszteségekkel járó ütközetet végül Bem csapatai nyerték meg, Bemnek azonban a győzelem után is súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie. Puchner még a gálfalvi ütközet után segítséget kért Lüders altábornagytól, a Havasalföldön állomásozó cári csapatok parancsnokától. A Szkarjatyin tábornok vezetésével érkezett cári csapatok megszállták Nagyszebent és Brassót, így Puchner minden erejét Bem csapatai ellen tudta bevetni. További nehézséget jelentett, hogy Urban ezredes csapatai ismét betörtek Észak-Erdélybe és február 18-án Királynémetinél vereséget mértek Riczkó Károly ezredes csapataira. //Bem február 11-én megindított hadjárata a lengyel származású magyar tábornok zseniális hadvezéri képességeit bizonyítja.//ezt majd kihúzzuk// A magyar csapatok megkerülték Puchner állásait és erőltetett menetben Medgyesre vonultak. Bem itt hátrahagyta csapatai felét és négyezer emberrel Urban ellen indult. A magyar csapatok hirtelen megjelenésétől meglepett Urbant ismét sikerült Bukovinába szorítani, majd Bem ismét erőltetett menetben visszatért Medgyesre. Puchner Bem távollétét arra akarta felhasználni, hogy a hátrahagyott magyar csapatokra döntő vereséget mérjen. A március 2-án kezdődött medgyesi ütközetben a már visszaérkezett Bem csapatai is részt vettek, de a váltakozó eredménnyel folyó ütközetet a császári csapatok nyerték. A magyar csapatoknak vissza kellett vonulniuk Segesvár felé. Az önbizalmát visszanyert Puchner alapos tervet készített a segesvári magyar csapatok bekerítésére és megsemmisítésére. Bem felismerte a császári hadvezetés szándékát és váratlan elhatározásra jutott: Medgyes irányába kitört és Nagyszeben felé fordult.
[szerkesztés] Hadműveletek a Délvidéken
[szerkesztés] Az egyesült honvéd haderő első csatája, a Kápolnai csata
[szerkesztés] A hadjárat értékelése
Annak ellenére, hogy a hadjárat ütközeteinek túlnyomó részét a császári csapatok nyerték, Windisch-Grätz nem nyerte meg a téli hadjáratot, mert célkitűzését, a magyar honvéd hadsereg teljes megsemmisítését és a kormány székhelyének elfoglalását nem sikerült elérnie. A hadjáratot a magyar csapatok sem nyerték meg, mert az ütközetek jelentős részét elveszítették és az ország területének nagy részét át kellett engedniük az ellenségnek. Összességében azonban a a hadjárat folyamán a magyar haderő egyre ütőképesebb lett blabla
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dér Dezső: Az északi mozgó hadtest létrejötte (AETAS 2001/2)
[szerkesztés] Felhasznált források
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
- Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban, Magvető Könyvkiadó – 1984, ISBN 9631401944
- Klapka György: Emlkékeimből , Szépirodalmi Könyvkiadó – 1986, ISBN 9631531821
- Supka Géza: 1848 – 1849, Magvető Könyvkiadó, 1985, ISBN 9631403173
