Csapody Vera
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csapody Vera (Budapest, 1890. március 29 - Budapest, 1985. november 6) Állami-díjas botanikus, matematika-fizika tanár, növényrajzoló.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tanulmányai
A növényvilág tudományos ábrázolásának művésze 1890. március 29-én született Budapesten. Orvos édesapja kora gyermekkorában felkeltette érdeklődését a természet szépségei iránt. Általa ismerte meg az erdei - és mezei növények életét, hasznosságát, a bennük rejlő különleges világot. Az ő biztatására, valamint festő nagybátyja hatására kezdett rajzolni - festeni. Mégis, már ebben az időszakban fizikusnak készült, más pályát önmagának nem is tudott elképzelni. 1908-ban sikeres érettségi vizsga után külön engedéllyel iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára, ahol 1913-ban a nők közül elsőként szerzett diplomát. Ezt követően tudományos pályára készülve az egyetem fizika tanszékén gyakornokoskodott.
[szerkesztés] Munkahelyei
Édesapja korai halála azonban kettészakította korábbi terveit. Hat testvérével maradt árván, és a fizetés nélküli gyakornoki munka helyett állást kellett keresnie. Kezdetben óraadó, helyettes tanár, 1916-tól pedig a Sacre Coeur Sophianum katolikus leánygimnáziumban (1914-ben alakult Budapesten, a kolozsvári után másodikként) tanította a matematikát és a fizikát. 32 évig volt a leánygimnázium tanára, az utolsó tíz évben az igazgatója. Az iskola megszűnése után 1949-ben a Természettudományi Múzeum Növénytárának tudományos főmunkatársa lett. Bár 1966-ban "hivatalosan" nyugdíjba vonult - ami oly keveseknek adatik meg -, még további, közel két évtizeden át változatlan kedvvel, biztos kézzel folytatta munkáját, élete szinte utolsó napjáig.
[szerkesztés] Tanári pálya
Több mint három évtizedes tanárkodása alatt kiváló eredményeket ért el a matematika-fizika oktatásában. Számtalan egyéni módszer alkalmazásával, személyi varázsával, tanításának szuggesztív erejével a "száraz tárgyak" óráit is kedveltté tette tanítványai számára. Soha nem alapított családot. Azt pótolta a leánygimnáziumban végzett több száz fiatal ragaszkodása, akikkel később sem szakadt meg segítőkész, baráti kapcsolata. De életét a növények iránti végtelen szeretet is kitöltötte. A matematika-fizika tanítása mellett szabad idejében szívesen festett, főleg virágokat, mezei növényeket.
[szerkesztés] Botanikai munkássága
Jávorka Sándor egy akvarelljeiből készült kiállításon ismerte fel növényrajzoló tehetségét. Felkérte legyen munkatársa, az akkor előkészületben lévő művéhez szükséges növényi ábrázolások elkészítésében. Csapody Vera továbbra is változatlanul tanított, de ettől kezdődően tanári munkája mellett érdeklődése mindinkább a növényi ábrázolás, a növényi élet fejlődésének megfigyelése felé fordult.
40 éven keresztül, Jávorka Sándor haláláig dolgozott együtt a botanikai tudomány két kiválósága. Ez idő alatt egymást követték a növényvilág megismerését, a botanikai kutatást és oktatást, az alkalmazott botanikai tudományt szolgáló, valamint a természetet kedvelők részére készült tudományos ismeretterjesztő, más társszerzőkkel, továbbá önállóan készített munkák egész sora.
1924-25-ben látott napvilágot specialisták közreműködésével Jávorka Sándor kétkötetes munkája "A magyar flóra" (Flora Hungarica), amelyben a Kárpát-medence virágos növényeiről ő készített kitűnő rajzokat. Bár neve a mű borítóján nincs feltüntetve, Jávorka könyvének bevezetőjében így írt erről; "Az alaktani alapfogalmakat tárgyaló bevezető részt pedig Csapody Vera tanárnő volt szíves botanikai szakértelemmel készült rajzaival illusztrálni".
Több éven keresztül dolgozott Jávorka Sándorral "A magyar flóra képekben. Iconographia Florae Hungaricae" összeállításán. A képes atlasz a kárpáti, pannóniai, sőt részben az illír és mediterrán flóra növényeit mutatja be.
Az itt élő több mint négyezer növényfaj, illetve taxon nyomdai sokszorosításra átlátszó papíron készítette el a nagyszámú növényi festményt és rajzot. Az 1929-1934-ben megjelent mű ma is egyik legsikerültebb alkotása, amelyhez hasonló munka az utóbbi évekig nem készült, amelyet az Akadémiai Kiadó 1975-ben és 1979-ben újra megjelentetett.
A Szegedi Tudományegyetemen 1932-ben "Mediterrán elemek a magyar flórában" című dolgozatával doktori fokozatot szerzett.
Hallatlan munkabírással dolgozott. Alkotásaiban széles körű növényismerete szerencsésen kapcsolódott össze művészi rajzolatú festészeti, grafikai tudásával. Jávorka Sándor tanácsára tanulmányozta a növényfestészet akkor ismert módszereit. Így a XIX. század második évtizedében elhunyt Kitaibel Pál neves természettudós háromkötetes művének tökéletes színű rajzait, amelyet Waldstein Ferenc Ádám irányításával Schütz Károly és fia János bécsi mesterek készítettek.
Sikerült olyan technikát elsajátítania, amellyel 60 év távlatából az ő akvarelljei sem veszítettek eredeti szépségükből. Később, ugyancsak Jávorka ösztönzésére kezdett a növényekről tusrajzot készíteni. Ezzel a módszerrel gyorsabbá vált az ábrázolás hosszan tartó, nagy figyelmet igénylő munkája.
Miután 1949-ben a Természettudományi Múzeum Növénytárának munkatársa lett, számtalan fizikai erőt igénylő botanikai gyűjtőúton vett részt. Bejárta a Kárpát-medence minden részét. A begyűjtött növényekről, elsősorban azok virágairól lehetőleg azonnal elkészítette rajzait, akvarelljeit. Hat évtizedes munkássága során munkatársai felmérése szerint megközelítően 12 ezer akvarellt, 3 ezer táblarajzot készített. Teljesítményével egyedülállót alkotott a nemzetközi botanikában. Számos dolgozata jelent meg és közel 20 könyv társszerzője. Jávorkával együtt készített "Erdők - Mezők virágai" című mű, amely a növények rövid leírását tartalmazza élőhelyeik szerinti praktikus csoportosításban, és amelyben ő készítette a növényi ábrázolásokat - egyik legnépszerűbb alkotása. Itthon, Csehországban és Szlovákiában az utóbbi évekig többször kiadták. Nagyszámú könyvhöz és tanulmányhoz készített növényábrázolást. Számos folyóiratban, tankönyvben, lexikonban ugyancsak az ő finom növényi rajzai láthatók. Jávorka Sándor botanikai könyvein kívül 1948-ban és 1961-ben Augusztin, illetve Giovanni és szerzőtársaiktól megjelent "Gyógynövények"-et ismertető 2. kötetében a gyógynövényekről készített rajzokat. 1953-ban látott napvilágot Újvárosi "Gyomnövények" című könyve, amelyben gyomnövényeket illusztrált. Ugyancsak ez évben festette meg Boross Ádám könyvéhez a mohákat.
Jelentősebb munkái közé tartoznak Magyar Pál "Alföldfásítás" című monográfiájában lévő növényillusztrációi, valamint Csapody Istvánnal-Rott Ferenccel készült "Erdei fák és cserjék" című (1966) könyvében lévő növényábrázolások. Ezt megelőző időszakban jelent meg színes Atlasza Magyarország Kultúrflórájához (1961), amelyet 1973-ban Lengyelországban is kiadtak. A középiskolák részére készített Simon Tibor-Csapody Vera "Kis növényhatározó" ja az utóbbi évekig számos kiadást ért el. Priszter Szaniszló "A növényszervtan terminológiája" című háromnyelvű szakszótárhoz 17 táblán csaknem 500 élethű rajzzal egészítette ki a növények szerveiről készített szakkifejezések szótárát.
Mindezek mellett 15 éven át gyűjtötte és csíráztatta a növények magvait, hogy azok lerajzolásával elkészíthesse a hazai botanikai irodalomban egyedülálló alkotását, a csírahatározót. Ez a könyve német nyelven 1968-ban jelent meg. 1971-ben Debreczy Zsolttal közösen készített "Télen is zöld kertek" című ismeretterjesztő munkában növényábráival gazdagodott a botanikai irodalom.
90 éves elmúlt, amikor kezébe vehette Tóth Imrével készített "A Colour Atlas of Flowering Trees and Shrubs" című alkotását. (Közép-európai díszfák és díszcserjék.)
Növényi akvarelljei, tusrajzai számos hazai és külföldi kiállításon, botanikai kongresszuson öregbítették hírnevét.
Előrehaladott kora ellenére 1970-től Debreczy Zsolt munkatársaként a több kötetesre tervezett "Dendrológiai Atlasz" összeállításában vett részt. Tudatában volt gyengülő erejének, a készülő nagy összefoglaló műhöz mégis sikerült mintegy 4 ezer tusrajzot elkészítenie. Élete utolsó napjaiban is ezen dolgozott.
A magyar botanikai tudomány kiválósága a növényvilág megörökítésének egyedülálló "mestere", a pályatársak "kedves Vera nénije" önmagáról szakmai pályájának csúcsán is szerényen így vallott "én mindig azt mondom, hogy növényrajzoló vagyok, tehát nem művész, s nem is tudós, hanem a természetnek egy alázatos másolója. Az én munkám a megfigyelés és a valósághoz hű visszaadás."
Életművét számos elismerés fémjelzi. Rubindiplomás tanár. 1966-ban Entz Érmet kapott. 1980-ban, 90 éves korában Állami Díjjal tüntették ki. Kétszer nyerte el a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Megkapta a "Szocialista Kultúráért" érdemérmet. A Természettudományi Múzeum Növénytára a "Jávorka Sándor emlékszobában" őrzi egykori munkatársának gazdag örökségét.
[szerkesztés] Főbb munkái
- Keimlingsbestimmungsbuch. Bp., 1968. 286 lap.
- Jávorka Sándor-Csapody Vera: A magyar flóra képekben. Iconographia Florae Hungaricae. Bp., 1929-1934. 23 lap + 40 színes, 576 fekete és 25 fényképtábla.
- Jávorka Sándor-Csapody Vera: Erdő-mező virágai. A magyar flóra színes kis atlasza. Bp., 1950. 139 lap + 100 tábla.
- Jávorka Sándor-Csapody Vera: Kerti virágaink. Közép-Európai dísznövények színes atlasza. Bp., 1962. 156 lap + 100 tábla.
- Csapody Vera-Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Bp., 1966. 301 lap.
- Csapody István-Csapody Vera-Rott Ferenc: Erdei fák és cserjék. Bp., 1966. 288 lap + 114 tábla + függelék 36 lap.
- Csapody István-Csapody Vera-Jávorka Sándor: Erdő-mező növényei. 1-2. köt. Bp., 1980. 201, 120 lap.
- Vera Csapody-Imre Tóth: A Colour Atlas of Flowering Trees and Shrubs. Bp., 1982. 310 lap.
[szerkesztés] Irodalom
- Jávorka Sándor: A magyar flóra. (Flora Hungarica.) Bp., 1924-25.
- Jávorka Sándor: A magyar flóra kis határozója. (A rajzokat készítette Csapody Vera.) Bp., 1937.
- Augusztin Béla-Jávorka Sándor-Giovanni Rudolf-Rom Pál: Magyar gyógynövények. Bp., 1948.
- Szujkóné Lacza Júlia: Csapody Vera 90 éves. BK. 1981.
- Debreczy Zsolt-Rácz István-Tóth Endréné: Dr. Csapody Vera 1890-1985. KSz. 1985.
- Szabó László Gy.: Csapody Vera (1890-1985). Nt. 1986.
[szerkesztés] Forrás
Mezőgazdasági Pantheon
Based on work by 