Così fan tutte
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Così fan tutte Wolfgang Amadeus Mozart vígoperája két felvonásban. Szövegét írta Lorenzo da Ponte.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A mű története
1789 augusztusában József császár új dalmű komponálására ad megbízást Mozartnak. Az egy időre háttérbe szorított, mellőzött zeneköltő ez idő tájt Berlinben arat jelentős sikert a Figaro házassága-val, s nyilván ez tereli a figyelmet ismét reá, a főúri körök hajdan dédelgetett kedvencére.
[szerkesztés] Così fan tutte ossia la scuola degli amanti
Da Ponte a rokokó Bécs botránykrónikájának egyik aktuális eseményét veszi tollhegyre s ezt mondja el, meglehetősen igénytelen kis történet keretében. A szövegíró - anélkül, hogy ez valóban szándékában lett volna - korának erkölcseiről rajzolt sivár képet. A történet szerint az asszonyok hűsége semmit sem ér, pár ügyes bók, szenvelgő sóhaj, a komorna tenyerébe csúsztatott ajándék - és máris megnyílnak az asszonyszívek, hűség, eskü, percek, órák alatt feledve. Mintha Da Ponte a Don Juan-történet másik oldalát mutatná meg: e könnyűvérű társadalomban nincsen szükség szívrabló lovagra, a női szívek fellegvára megnyílik, Don Juan-i ostorm nélkül is.
A dalmű Mozart életében csak a bécsi és a prágai operaszínpadra jutott el. Halála után a drezdai, frankfurti és berlini opera tűzte műsorára, majd az 1800-as évek elején Párizs, London és Milánó is meghódolt varázsa előtt.
Budapesten, helyesebben Pest-Budán egy német operatársulat mutatta be először az operát 1797-ben. Az első hazai bemutatón Mozart műve ezzel a címmel szerepel: Mädchentreue oder Schule der Liebe.
A budapesti Opera 140 évvel az ősbemutató után, 1930-ban vette fel műsorára a Così fan tutte-t
[szerkesztés] Szereplők
- Fiordiligi (szoprán)
- Dorabella (szoprán) (testvérek)
- Ferrando, Dorabella vőlegénye (tenor)
- Guglielmo, Fiordiligi vőlegénye (bariton) (tisztek)
- Don Alfonso, öreg filozófus (bariton)
- Rosina, szobalány (szoprán)
- tisztek
- közlegények
- szolgák
- négerek