Corpus Iuris Civilis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A glosszátorok korától Corpus iuris civilis néven ismert a római jog első kodifikált gyűjteménye, az ezt alkotó könyvek anyaga azonban először csak 1583-ban, Genfben, a francia humanista, Dionysius Gothofredus (Denis Godefroy) kiadásában jelent meg e közös cím alatt, a kifejezés csak ezt követően vált a törvénymű bevett megjelölésévé.

A római jog kodifikációját I. Iustinianus bizánci császár rendelte el, a iustinianusi kodifikáció első könyve, a Codex Iustinianus 529-ben, második könyve, a Digesta (seu Pandectae) 533-ban, harmadik könyve, az Institutiones seu Elementa szintén 533-ban, az utolsó könyv, a Codex Iustinianus repetitae praelectionis 534-ben lépett hatályba. E latinul írott könyvek elkészülte után számos, döntően görög nyelvű császári rendelet (constitutio) született, e rendeletek többsége Iustinianustól származik, magángyűjteményük, a Novellae (ti. constitutiones) a Corpus iuris civilis utolsó része. A modern kiadások három kötetben tartalmazzák a Corpus iuris civilis anyagát: I. kötet: Institutiones és Digesta, II. kötet: Codex Iustinianus, III. kötet: Novellae. A iustinianusi törvénymű középkori beosztása lényegesen eltért mind a kodifikáció eredeti rendjétől, mind a modern kiadások szerkezetétől.

Ez a gyűjtemény a római jog legfontosabb forrása.

A szövegeket a Tribonianus quaestor által vezetett bizottság állította össze. A Codex Iustinianus (529) szövegét nem ismerjük, csak későbbi kiadása, a Codex Iustinianus repetitae praelectionis (534) maradt ránk, ami a Hadrianustól Iustinianusig kiadott császári rendeletek (constitutiones) gyűjteménye. A Digesta (533) a jogtudósok műveit tömörítő kompiláció. Az Institutiones eredetileg hivatalos tankönyvnek készült, azonban Iustinianus törvényerővel ruházta fel.

[szerkesztés] Codex Iustinianus

[szerkesztés] Digesta

A Digesta (Válogatás) a nagy jogtudósok műveinek kompilációja a Kr. e. 2-3. század idejétől kezdődően. A művek eredetileg szerzőik magánvéleményét tükrözték, de a jogalkalmazásban olyan tekintélyre tettek szert, hogy a Corpus iuris részeként gyakorlatilag törvényként alkalmazták ezeket. A Digesta válogatási szempontjai nem teljesen világosak. A válogatás összesen 39 szerző műveit tartalmazza, de a szövegek fele Ulpianus és Paulus műveit tartalmazza.