Cházár András

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Cházár András (jólészi) (Jólész, 1745. június 5. - Rozsnyó, 1816. január 28.) ügyvéd és megyei főjegyző

[szerkesztés] Élete

Nemes, ám szegény evangélikus családból származott. 1755-ben a német nyelv elsajátítása végett Dobsinára küldetett, hol iskolai tanulását is folytatta; ugyanazon évben Eperjesre ment, hol a költészetet és ékesszólást, s 1762-ben Késmárkra, hol a bölcseletet tanulta; 1765-ben Pozsonyban folytatta tanulmányait, melyeket Fodor ügyvédi irodájában befejezett. 1766-ban Győrött Tiszapataki ügyvédnél gyakorlatilag tanulta a magyar törvényt, mire 1767-ben visszajött Jólészre a szülei házhoz. Ugyanezen év október havában Tolna megyében ügyvédnek esküdött föl. 1767 elején fölkereste a Toperczer és Lipovniczky ügyvédi irodáját és itt mint ügyvédbojtár 1770 végéig működött, mire 1771. január havában Pestre ment, hol a Parnitzky irodájának volt munkatársa. 1773. novemberében mint gyakorló ügyvéd Rozsnyón telepedett le; eleinte Torna, Hont és Abauj, később Gömör megye táblabirája lett. Midőn József császár rendeletileg meghagyta, hogy az ügyvédek a törvényszékekhez kereseteiket német nyelven tartozzanak benyújtani, Cházár az ügyvédségről lemondott. 1790-ben a rimaszombati megyei közgyűlésen mint főjegyző a fejedelem önkényes uralma ellen tartott tüzes szónoklatai rendkívüli tetszésben részesültek. Ezen időben Gömör megye háromszor választotta meg főjegyzőjévé; a legnehezebb ügyekben sokat irt és több hires követutasítást szerkesztett. Az 1791. pesti református zsinaton mint a gömöri evangélikus esperesség küldötte vett részt, s itt különösen a házassági ügyekben mint jegyző tevékeny munkásságot fejtett ki. 1799-ben ő volt a váci siketnéma intézet legelső tervezője s kezdeményezője, e célra 50 ezer frtot gyűjtött és azt maga ezerrel növelte, azonban nem tudta e kedvenc eszméjét megvalósítani.

[szerkesztés] Munkái

1. Processus dominii Csetnek contra montanum privilegiatum oppidum Dobschina. Leutschoviae, 1782.

2. Hungaria semper sua, ad explicandam, e legibus regni, conscriptionem recentissimam proposita. Eperiessini, 1785.

3. Pro libertate preli. Cassoviae, 178? Német nyelven is megjelent, de a példányok hatóságilag lefoglaltattak.

4. Törvény rend, mely Magyar- és ahhoz tartozó országok törvény és itélő székeinek szabatott. Deákból magyarra fordíttatott. Kassa, 1789.

5. Origines juraque hospitum Teutonum 1789.

6. Gömör-vármegye válasza a f. m. helytartó-tanácsnak kiadott rendeletére a sajtó szabadsága tárgyában. (Kassa), 1793. szept. 9. (Czim nélkül és névtelenűl.)

7. Quaerenti quid sit crimen laesae majestatis? amico respondit. Eperiessini, 1793.

8. Opinio, de coordinatione juridicorum fororum judicialium emendatione processualis ordinis etc. quam, anno 1802. deputationi exhibuit. Rosnaviae, 1802.

9. Könyörgő levél, melyet segedelemnyújtás végett nyújtott a váczi siketnémák nevelőházának nevében a segedelem beszedő. Kassa, 1802. (Ugyanez latinúl is.)

10. Dissertatio de Gallicia et Lodomeria, item Dalmatia regno Hungariae incorporanda. Hely n., 1805.

11. A magyar nemzethez. Nagyszombat, 1806.

12. Beszéde Gömör-vármegyéhez. Hely n., 1806.

13. Rosnavia pro nationali gymnasio maxime idonea. Leutschoviae, 1807.

14. Analysis opelle: De lingua, adminiculis, et perfectione ejus in genere, et de lingua hungarica, in specie, commentatio historico politica, hungarorum ruminationi dicata, per Joannem Fejes. Quam concivibus suis sacram facit. Hely n., 1807.

15. Commentatio de suppliciis capitalibus. Leutschoviae, 1807. (Melyben a halálbüntetés eltörlése mellett irt bölcseleti szempontból.)

16. Előre bocsátott elmélkedései a magyar nyelvet tárgyazó s a M. Kurir által kihirdetett jutalomkérdéseknek fontosabban lehető megfelelésére. Nagyszombat, 1807.

17. A nemes felkelésről szóló törvények három czikkelyei. Kassa, 1809.

18. Serenissimo Britannorum regio coronaeque principi domino aliquid de jure hominis et civis sacrum. Viennae, 1813.

Kéziratban meglevő bölcseleti s közjogi munkáit felsorolja Sthymmel: Analysis Articuli primi 1805 de generali insurrectione. Rosnaviae, 1805. (Censurai példány az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában.)

Arcképe Gyurikovits által rajzolva és Prixner által rézbe metszve megjelent Budán az Annales Evangelici IX. kötetében 1803-ban.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996