Caecilius Calactinus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Caecilius Calactinus (Kalé Akté, Szicília, Kr. e. 1. század közepe - Róma?, Kr. u. 20 körül): görög író, kritikus.
Életéről keveset tudunk. A görög Kalaktinosz, illetve Kalaktinész és a latinos Calactinus melléknevet szülővárosáról kapta. Tanulmányait Rómában folytatta. Bár műveinek legtöbbje a retorikával foglalkozik, ő maga sosem szerepelt a nyilvánosság előtt szónokként. Igen gazdag munkásságából mintegy 15 művet ismerünk cím szerint. Több művet szentelt az attikai szónokoknak, feltehetőleg a 10 attikai szónok kánonát is ő állította fel. E művei közül a legfontosabb a „Peri tu kharaktérosz tón deka rhétorón” (A tíz szónok sajátosságairól) című, mely a címben jelzett témán kívül a szónokok életét és a nevük alatt fennmaradt beszédek hitelességét is tárgyalta. További műveiben foglalkozott még rétorok összehasonlításával, sőt egy retorikai lexikon megalkotása is nevéhez köthető. Az első századi atticisták vezéralakja volt, számos vitairatban fejtette ki álláspontját az asianismusszal szemben. Szigorú atticista stílusideáljának még Platón sem felelt meg. „Peri hüpszusz” (A magasztosról) című, töredékesen fennmaradt művét az a polémia tette nevezeteesé, amelyet egy ismeretlen, Pszeudo-Longinosz néven híressé vált szerző folytatott ellene hasonló című munkájában. Caecilius retorikai művei közé tartozott még a „Peri Szkhématón” (Az alakzatokról), amely az első összefoglaló mű e téren. Írt történelmi munkákat, amelyekből még töredékek sem maradtak ránk, ókori források szerint ezek egyike a rabszolgaháborúkkal foglalkozott.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon
Based on work by 