Burnót
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A burnótot a legtöbbet tubák néven ismerik, ám ez az elnevezés csupán az angol tobacco szó magyarosított változata. A burnót török eredetű szó, a szokással együtt elavult a kifejezés is. A por alakú burnótot az orron keresztül szippantják fel. A burnót fogyasztása a 17. és 18. századi Európában és Amerikában igen elterjedt volt. Manapság már csak szinte kizárólag a dél-afrikai bantuk használják. A különböző nedves burnótfajták fogyasztásának hosszú hagyománya van egyes ázsiai országokban. Újabban ipari méretű előállításába fogtak az Egyesült Államokban és Svédországban, ahol a filteres teához hasonlóan kis csomagokban hozzák forgalomba. A termék különböző formáit a száj egyes részeiben tartják (az ajak és a fogíny között, a pofa és a fogíny között vagy a nyelv alatt) minden nap néhány órán keresztül. Az általános ismeretek szerint azonban a tubákolás az, amikor a kézfejre kiszórt dohányt az orron keresztül szippantják fel.
[szerkesztés] Hatása
Ingerlő hatásával tüsszentést és ezáltal a légutak tisztulását idézi elő. A szóbeszéd szerint az „Egészségedre!” felkiáltás is a tubákoló úriemberek szavajárása volt, innen szűrődött át a hétköznapi beszédbe is. A burnót által okozott elváltozások nem teljesen tisztázottak. Az arcüreg rosszindulatú daganatos megbetegedésének van bizonyos kockázata, azonban ehhez nagyobb mennyiség fogyasztása szükséges. Azoknál a fiataloknál, akik rászoknak a burnót szippantására, hamarabb alakul ki nikotinéhség és ezáltal könnyebben szoknak át a cigarettára, így a füstölés nélküli dohányzás sem javasolt.
[szerkesztés] A burnót Magyarországon
Burnótot a kifejezetten dohányárukra specializálódott kis üzletekben lehet beszerezni körülbelül 400 Ft/10 gramm áron.
Based on work by Powerer és 