Basszus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Tartalomjegyzék 1 Zeneelmélet 2 Basszus hangfekvés 2.1 Fokozatok 2.2 Típusok 2.3 Basszus szerepek

[szerkesztés] Zeneelmélet

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti jellegét mint alap, melyre a többi szólamok építkeznek.

A basszus helyes szólamvezetése nagy mértékben megnöveli a zenedarab hatását és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14.–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a basszus a mai értelemben még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Viadana volt; az ő Basso Continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuo-t, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és s csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

[szerkesztés] Basszus hangfekvés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

[szerkesztés] Fokozatok

• A magas basszus (bariton), terjedelme A-fisz
• A mély basszus, terjedelme F-esz.

[szerkesztés] Típusok

• Karakterbasszus
• Basso profondo - igen mély és sötét hangzású
• Basso cantante - világos hangú basszus
• Basso buffo - „vígbasszus”
• Basszusbariton - a legmagasabb basszus, átmeneti fajta, olyan, amelyik baritont is tud énekelni

[szerkesztés] Basszus szerepek

Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így pl. a Megváltó recitativói Bach Máté passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Osmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: Varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: Nürnbergi mestwerdalnokok), Wotan, Kurwenal, Der Komtur (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Pizzarro, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Simon Boccanegra, Escamillo, (Bizet: Carmen)

Lásd még: basszista, basszuskulcs, ill. a basszushangszerek: gordonka, nagybőgő, fagott, kontrafagott, basszusharsona, tuba.

Forrás: Pallas Lexikon